Ajándék a szó, a gondolatok, érzések, vágyak kifejezője, amely sokszor félreértések forrása is lehet. Jól bánni a szavakkal, igazán művészet.
Szeptember utolsó vasárnapja Szentírás vasárnapja volt. A könyvek könyve állt a liturgia középpontjában, a keresztény kultúránk bölcsője, az isteni üzenet alapköve, ahonnan minden szentmisére megteríti számunkra az Ige asztalát az Egyház.
Magam előtt látom Jézust, az isteni üzenet közvetítőjét, aki nem azért jött, hogy megszüntesse a törvényt vagy a prófétákat, hanem hogy teljessé tegye. Nem játszik a szavakkal. Az emberek rácsodálkoznak, érzik szavainak súlyát, mondanivalójának tartalmát.
Ma is vannak felkapott előadóink, ahol gyorsan elkelnek a jegyek, mert az ember éhezik a lelket melengető, az élet dolgaiban eligazítást nyújtó, biztató és bátorító szóra. 
Csodálom Jézust, ahogyan beszél, beszéde olyan lenyűgöző volt, hogy sokan meglátták benne a prófétát. Okosságának legelső nyilvános tanújelét 12 éves korában nyújtotta. Ott ült a templomban a tanítók és írástudók között, hallgatta és kérdezte őket. Hallgatói mindnyájan elámultak értelmességén és feleletein. Jézus tanításának szépsége meglepte a názáretieket is, amikor hazalátogatott: „meglepődtek a magasztos igéken, amelyek ajkáról fakadtak.” Beszéde mindenütt bámulatot kelt. „Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt.” 
Jézus beszédeinek nemcsak művészi szépségét csodálhatjuk meg, hanem tanításának életközeliségét, találó hasonlatait, példabeszédeit. Gondoljunk a 8 boldogságra. A sóról szóló hasonlatára: ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg. A világosságról, ti vagytok a világ világossága. A kovászról, amely az egész tésztát megkeleszti. A mustármagról, amely kisebb minden kerti veteménynél. Az ég madarairól, amelyek nem vetnek és nem aratnak, a mezei liliomokról, amik nem fonnak és nem szőnek, de csodaszépen tündökölnek. Nem sokkal többet értek ti ezeknél. Ugyanilyen mélyek és gyönyörködtetőek a példabeszédei: az irgalmas szamaritánusról, a tékozló fiúról. 
Jézus tanításával olyan igazságokat tár az emberek elé, amelyet a puszta ráció, az emberi értelem nem tud kigondolni. Beszédei nemcsak gyönyörködtetnek bennünket, hanem egyszerre sok igazságról is meggyőznek. A híres kafarnaumi beszéde az Oltáriszentségről, amikor Péter apostol így válaszol: „Uram, kihez menjünk, az örök életet adó igék nálad vannak.” 
Jézus tudásával, képzettségével, sokoldalú adottságával, rendkívüli tehetségével messze felülmúlja az átlagemberek, de még a legnagyobb szakemberek tudását is. Mint az ács fia nem végzett magas főiskolát egyetemet, teológiát, de látó szemmel és tanulékony lélekkel figyelte maga körül az életet. Erről beszélnek életszerű példái, hasonlatai. Ismerte a földművesek, a halászok, a vámszedők munkáját is. Nem volt ismeretlen előtte a háziasszony mindennap újra ismétlődő és soha véget nem érő munkája, gondoljunk az elveszett drachmára, a magvetőre, az igaz gyöngyre. Teljes tudással rendelkezik az írás, a törvények, a templom körüli dolgokban. Sőt tudja, amit egy jó írástudó vagy pap tudott.
Jézus azért nyűgözte le hallgatóságát, azért váltottak ki ámulatot szavai, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Ez az üzenet, amelyet Jézus nekünk átadott, Jézus számunkra közölt: Evangélium, Örömhír. Köze van az élethez. Lelki és szellemi táplálék, amely túlmutat az érzéseink, vágyaink, gondolataink művészetszerű megfogalmazásán vagy ábrázolásán, mert általa Isten jelenléte tükröződik felénk. 
Tolle, lege! – Vedd és olvasd! Visszhangzott Szent Ágoston lelkében, akinek életében megtérést, szemléletmód-változást eredményezett a Szentírás.