Sertéspestis és egyéb disznóságok
Újabb járvány ütötte fel a fejét az elmúlt hónapokban, s ezúttal nem az embereket, hanem az állatokat, pontosabban a sertéseket tizedeli. Bár azt írják/mondják a hírekben, a gyilkos kór nem terjed át az emberre, én azért mégsem vagyok teljesen nyugodt. Főleg annak tudatában, hogy az afrikai sertéspestis a fertőzött istállók és karámok padozatán, az alomszalmán, napfénytől védett helyen, heteken át fennmarad. A sertéshúsban és az abból készült nyers vagy félkész termékekben több hétig, a fagyasztott húsokban évekig fertőzőképes marad. Csak erélyes fertőtlenítő szerekkel pusztítható el, mert savas és lúgos közegben is megtartja fertőzőképességét. Egyelőre pedig nincs gyógyszer rá, a fertőzött állatokat el kell pusztítani, én meg nem bízom abban, hogy ebben az országban nem próbálják meg valamilyen módon mégis értékesíteni a fertőzött húst. Bocsássák meg nekem, nem szeretnék megijeszteni senkit, de szkeptikus vagyok.
Szó mi szó, ijesztők a hírek, néhány hónap múlva itt a disznóvágások ideje, a járvány valószínűleg nagyban befolyásolja majd a sertéshús árát. Ugyanakkor fordított helyzet is kialakulhat, az is lehetséges, hogy nem tudnak túltenni jószágaikon a gazdák, hiszen senki nem mer majd disznót vásárolni, disznóhúst enni. Ráadásul azt is tudjuk, a disznó húsa nem túl egészséges, hiszen mindenevő, elfogyaszt bármilyen eledelt, ami eléje kerül. A bélrendszerében nem bomlik le megfelelően a méreganyag, így a sertés zsírszöveteiben több a méreg, mint más állatéban.
Talán a járvány kirobbanásában a muszlimok vagy a zsidók keze van, akik köztudottan nem esznek disznóhúst. Lehet, nekünk sem kellene. Legalábbis egy darabig, amíg elmúlik a veszély.
Nagyálmos Ildikó