borús égbolt
enyhe eső
Sárgát virágzik a repce
A repce szó első írásos adata magyar nyelvterületen 1590-ből való. Székelyföldön legkorábbi leírás a Benkő Józsefé 1783-ból közönséges repce néven. Tájszólásainkban számos alakváltozata használatos, például Háromszéken repcsén, Székelyudvarhely környékén rapcson vagy rapcsont. A magjából ütött olajat sokfelé ördögzsírnak nevezték. Ezt az „égetett, büdös, fekete repceolajat” keréktengely-kenésre alkalmazták. A repceolajnak volt illatosabb, tisztított változata már az ókorban, hiszen a görög utazók, mint például Hérodotosz, leírták a könyveikben, hogy a repceolajat az egyiptomiak gyógyító bőrápoló szerként használták. Kleopátra királynő világhírű szépségét szolgáló boszorkánykonyhájában is ott volt, ő arra használta, hogy a szeme köré masszírozva kiemelje a szeme fehérjét, ragyogóbbá tegye a tekintetét. Ám nem mellesleg érvényesülhetett az olaj gyógyhatása is az igen elterjedt, sokszor vaksággal végződő trachomás szembetegség ellen. A modern kozmetikai kutatások igazolják Kleopátra repcekencéjének érvényét. A szemhéjak körüli gyulladás kezelhető vele. Csökkenti az égető érzést, a duzzanatot, valamint a kivörösödést, ami a szemek gyulladásakor jelentkezik. Mindemellett magas E-vitamin-tartalmának köszönhetően lassítja a bőr öregedését és a ráncok kialakulását is. A termesztett repce Olaszországból került Közép-Európába. Termesztése Magyarországon csak a 18. században kezdett számottevően elterjedni, leginkább a dunántúli vidékeken. Ami a repceolaj étkezési hasznát illeti, a vélemények egymásnak erősen ellenszegülve megoszlanak és sarkítottan ellentmondásosak. Egyrészt reklámok hirdetik, ezzel találkozik az érdeklődő legkönnyebben, hogy mennyire egészséges, másrészt viszont egyre több tanulmány számol be ennek ellenkezőjéről. Miközben a kereskedelmi reklámok a repceolajat felruházzák egészségvédő, betegségmegelőző tulajdonságokkal, aközben a philadelphiai Temple Egyetem Farmakológia és Mikrobiológia Karának professzora és Alzheimer Központjának igazgatója, Domenico Praticò élettani kutatásainak eredményeire hivatkozva épp az ellenkezőjére figyelmeztet. Rövid, közérthető felsorolásban: a repceolaj egyáltalán nincs jó hatással az agyműködésre; az egyik tanulmányban például a kutatók arról számolnak be, hogy a repceolaj csökkenti a memóriát és növeli az Alzheimer-kór kialakulásának a kockázatát; egészségtelen súlygyarapodást okozhat; népszerűségének egyik oka, hogy meglehetősen olcsó. Lépjünk ki a konyhából! A repceolaj ma számos iparágban értékesített alapanyag. Ipari olajként biodízel; finomítatlan változatából gépek kenőanyaga készül; egyik legnépszerűbb összetevő a szappangyártásban, mert puhává teszi a szappan állagát. Olvasom, hogy a repcéből előállított biodízel olyan üzemanyag, amely szén-dioxid-semleges, azaz környezetkímélő, biológiailag teljes mértékben lebomlik. Az olajütés után maradt szecskából pogácsát készítenek a haszonállatok takarmányozására, elgondolkodtató, hogy az állatok egészségének védelmében csak igen korlátozott mennyiségben ajánlatos ez a táp. Kedves Olvasóm! Nem könnyű a harsány reklámokat figyelmen kívül hagynom, de persze közben a kóstolgató kedvem mégiscsak lelombozódott. Nem tudhatom, vajon valóban egészséges-e az élelmiszerboltokban kapható repceolaj, bár némileg megnyugtató, ha van hitelesítő védjegye: a Canola-olaj megnevezés. A Canola mozaikszó, az angol Canadian oil, low acid összevont rövidítése. Kanadai kutatók elemezték ugyanis a repceolaj összetételét, és szerintük a kedvezőtlen zsírsavak révén rossz hatással van a koleszterinszintre és az érrendszerre. Ezután mentőakcióba kezdtek, azaz olyan hibrid fajtákat nemesítettek, amelyekben sikerült csökkenteni ezeket a zsírsavakat. Úgy nagy általánosságban azonban elkeserítő, hogy a reklámok, bár tudósítanak valamiről, nyilván biztatnak is minden jóval, sőt mindig a legjobbal, igencsak felületesen tájékoztatnak, nem a tudást közvetítik felénk, hanem éppen hogy a valódi információ ellenségei. A „jó” az, hogy az áradó reklámözön követhetetlen, és a gondolkodó ember többnyire már közömbösen el is megy mellette. Ez az egyetlen védekezés ellene, hiszen a reklámból aztán szinte pillanatok alatt az anyagi és szellemi „fogyasztás” minden területére kiterjedő propaganda válik, ami mögé elbújik az igazság, már nem is mindig lehet ezeket szétválasztani egymástól. A repceolajjal való találkozásom, ím, így esett. Természetesen sem jogom, de legfőképpen elég tudásom nincs ahhoz, hogy bárkit arra biztassak, tartsa meg, vagy éppen lakoltassa ki konyhájából a repceolajat, esetleg csak a fürdőszobában hagyjon neki helyet a bőrápolók polcán. Kedves Olvasóm! Laikus létünkre abban biztosan nem tévedhetünk, mert a népdal is biztosra állítja, hogy sárgát virágzik a repce…
Kozma Mária
_web.JPG)
