Kihagyhatatlannak bizonyult a lehetőség, hogy szakmai gyakorlatom egy általam választott intézményben végezzem. Kisebb-nagyobb akadályokba ütközve, utam végül Budapestre, az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodához (OFFI) vezetett, amelynek létéről, munkájáról az egyetemünkön oktató Dégi Zsuzsanna tanárnőtől értesültem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt bennem félelem mind a várossal, mind a gyakorlattal kapcsolatban. Jóformán nem is tudtam, mire számítottam. Az OFFI internetes portálját olvasgatva rájöttem, hogy azért nem éppen szokványos, minden sarkon megtalálható fordítóirodáról van szó. Félelmem csupán addig tartott, ameddig volt időm erre gondolni, ugyanis amint megérkeztünk, nagyon gyorsan történt mindent, időm sem volt rá. Az első napon olyan sok új névvel és arccal találkoztam, hogy jobbára egyet, ha megjegyeztem. Végtelenül megkönnyítette a helyzetünket az emberek kedvessége, amivel minket fogadtak. [caption id="attachment_76323" align="aligncenter" width="882"] Pest panorámája Budáról[/caption] Összesen kilenc hetet töltöttünk az OFFI-nál, ottlétünk első állomása a korrektúrán volt, ahol, ha résen voltam, és figyelmesen végeztem a rám bízott munkát, a két hét fordítás-gyakorlat folyamán, jóval könnyebben vészeltem át az esetleges nehézségeket. Könnyen belejöttem a fordító gyakorlatba is, rendkívül élveztem csinálni, keresgélni az esetleges kifejezések pontos magyar vagy angol megfelelőjét. Természetesen, hálával tartozom mentoromnak is, aki önzetlenül szánta rám idejét, hogy segítsen, sok hasznos információval, tanáccsal lettem gazdagabb. A következő megálló a terminológiáé volt: betekintést nyerhettünk a jogi terminológia világába. Megállóról megállóra, a feladatok mindig szolgáltak valami praktikussal, egészen újjal. Néhány szót kell ejtenem a városról is, habár az szavakba önthetetlen: nagyon jó választásnak bizonyult Budapest, még annak ellenére is, hogy az eltévedés, vagy jobb esetben rossz irányválasztás mindennapossá vált. A sok ember, a különböző kultúrák találkozása már-már annyira hozzám nőtt a gyakorlat végére, hogy hiányozni fog itthonról. Máskor is jártam Budapesten, de egy-két nap alatt nem azt az arcát mutatta, mint két hónap alatt. Amellett, hogy tanultam, a szórakozásra is jutott idő, erre Budapesten bőven van lehetőség. Örömmel tölt el, ha visszagondolok erre a két hónapra, a sok kedvességre, türelemre és odaadásra. Ha újra kellene választanom, akkor sem tenném másként. Egyrészt, mert a szakmai gyakorlat felnyitotta a szemem: az embernek nagyon sok lehetősége van, kemény munkával és kitartással az álmok valóra válhatnak. Másrészt azért, mert nagyszerű barátokra tettem szert, akikkel máskülönben egészen biztos vagyok benne, hogy nem találkoztam volna. Ágoston Emőke, II. év, Világ- és összehasonlító irodalom – angol nyelv és irodalom szak