Rosszallni, azt lehet
Finoman fogalmazva a közepes nagyságrendű adófizetői kategóriába tartozó, egyes megyénkbeli cégek rossz néven vették, hogy lapunkban is megjelent azon megyénkbeli kereskedelmi társaságok névjegyzéke, amelyek az első évnegyed végén tartozásokat jegyeztek az állami, valamint a társadalombiztosítási és egészségbiztosítási költségvetésekkel szemben. A szóban forgó, lapunk május 5-i számában megjelent írásban minden különösebb kommentár nélkül szerepel az a 12 megyénkbeli közepes nagyságrendű cég is, amely március végén 50 000 lejt meghaladó hátralékos fizetési kötelezettséget jegyzett a különböző költségvetésekkel szemben. Nem mentségképpen, sem pedig magyarázkodás gyanánt, de mindenképp hangsúlyoznunk kell, hogy ha valakit terhel is valamelyes felelősség azért a listáért, akkor az a közlő, ez esetben az Országos Adóügynökség, amely a vonatkozó törvényes előírások alapján jogosult arra, hogy a szóban forgó hivatalos listát nyilvánosságra hozza. A magunk részéről pedig hírértékűnek tekintve annak egyes tényadatait, nem tettünk egyebet, mint hogy jogszerűen „átvettük” a lista Hargita megyét érintő részét. És ebben nemigen lehet találni semmi kivetnivalót (belebeszélni viszont bármit lehet), mert ahogy hivatalos hírforrásra való hivatkozással közúti balesetekről, munkabalesetekről, szabálysértésekről stb. is hírt adunk, így történt most is. Másabb összefüggésben: ha lehet írni (és illik is) az egyik vagy a másik megyénkbeli vállalkozásnak a különböző kiállításokon, bemutatókon elért sikereiről, illetve az országos toplistákon elfoglalt előkelő helyezéseiről, akkor miért ne lenne „ildomos” hírt adni arról is, hogy vannak esetleg másabb listák is, olyanok, amelyek nemigen nevezhetők „örvendeteseknek”, de ilyen az élet, annak megvannak, meglehetnek a maga árnyoldalai is…
Egyébként a lista közlése kapcsán akár megrovás jellegűnek is minősíthető levelet kapott szerkesztőségünk, s annak aláírója többek között úgymond kifogásolja a „feketelistás jellemzést”. (Nem akarunk polemizálni, sem személyeskedni a levél aláírójával, s éppen ezért eltekintünk nevétől, akárcsak a cég megnevezésétől.) Ám amit fentebb vázoltunk, az talán rávilágít arra, hogy semminemű rosszindulat, rossz szándék nem vezetett akkor, amikor utánközöltük annak a listának az egyik részét. Itt nincs szó korrekt vagy inkorrekt tájékoztatásról, hanem csupán hírközlésről, pontosabban egy hírértékű információ újraközléséről. És éppenséggel bizonyos félreértéseket elkerülendő rászántuk magunkat egy „száraz” törvényismertetőre is. Ezt tesszük most is a tényekre való rávilágítás érdekében: amikor azt a „rossz néven vett” listát közöltük, szem előtt tartottuk a már említett adóügynökségi felelősségen túl az Adóeljárási Törvénykönyvre vonatkozó, 2015/207-es törvénynek a hátrálékos fiskális kötelezettségekre vonatkozó, 157-es szakaszának, valamint a hátralékos fiskális kötelezettségeket jegyző adósok listájának közlésére vonatkozó, 162-es szakaszának előírásait. Amúgy a törvényes előírásokra való hivatkozás az olvasó számára is lehetőséget teremt a kellő helyzetismeretre, mert nem mindenki jártas a fiskális jogszabályozásokban. Visszatérve a törvény e két szakaszára: az előbbi arról rendelkezik, hogy mi értendő a hátralékos fiskális kötelezettség alatt, valamint arról, hogy mi nem tekinthető annak. Az utóbbi pedig arról, hogy az adóhatóságok kötelezettek a szóban forgó lista közlésére, illetve arról, hogy a közlés előtt az érintettekkel közölni kell a tartozásokra vonatkozó jegyzéket, s azoknak 15 nap áll a rendelkezésükre a törlesztésre, ugyanakkor amennyiben a közigazgatási eljárás, azaz a 2004/554-es törvény feltételei közepette eléri a fiskális közigazgatási aktus felfüggesztését, akkor az érintett adóst le kell venni a listáról. Továbbá amennyiben olyan fiskális kötelezettségekről van szó, amelyek ellen az adófizető él a jogorvoslat gyakorlásának lehetőségével, azt fel kell tüntetni a listán. A mi olvasatunkban mindez azt jelenti, hogy a törvény bizonyos mozgásteret biztosít a hátrálékot jegyző adófizető számára is. Ami pedig a „feketelistás jellemzést” illeti, az már a közbeszédben meghonosodott szóhasználat. A példázódás kedvéért megemlíthetjük, hogy az ilyen jellegű névjegyzéket az anyaországban is már hagyományosan „feketelistaként” emlegetik. És ugyancsak „feketelista” megnevezéssel került be a minap a köztudatba az egészségügyi minisztérium által közölt névjegyzék. Az, amelyen azok a kórházak szerepelnek, amelyek esetében a fertőtlenítőszerekkel kapcsolatosan problémákat észleltek. (Amúgy némelyek ezt a listát sem tapsolták meg.)
Az ANAF-nál lehet, hogy megmutatkozik adott fajta túlbuzgóság, mint ahogy létezhetnek túlkapások is, de hogy a mostani listák összeállításánál lehet-e szó ilyesmiről, azt nem vagyunk hivatottak eldönteni és nincs is arra lehetőségünk. Nincs, mert mi eleve a puszta információközlésre vállalkoztunk, illetve törvényes háttere felvázolása. Másabb összefüggésben talán meg kell jegyeznünk azt is, hogy egy cég által előállított termék kiváló minőségét, a cég gazdasági-pénzügyi eredményeit, sikereit nem lehet, nem szabad „összemosni” azzal, hogy esetleg az a cég felkerült az adóslistára, vagy azzal, hogy különböző szabálysértések okán vele szemben bírságot róttak ki. De ha már erről esett szó, megemlíthetjük azt is, hogy helytelen olyasmit állítani, miszerint az újságíró „jóvoltából” ez esetben „a szándékos gyilkosságok összemosódnak a hibából elkövetett emberöléssel” – ahogy azt állítja a levélíró. (Van itt egy kis fogalomzavar, mert a helyes megnevezés szerint megfontolt szándékkal elkövetett emberölésre, illetve a gondatlanságból elkövetett emberölésre kívánt utalni feltételezésünk szerint a levélíró.) Nem történt semminemű összemosás! Mi csupán arról adtunk hírt, közöltünk információt, hogy X vagy Y cég rajta van azon a fránya listán és távolról sem sejtettünk olyasmit, miszerint adócsalást, adóelkerülést vagy másabb adótörvénykönyvi és adóeljárási törvénykönyvi szabálysértést követtek volna el. Egyébként az ilyen jellegű tartozásokért tulajdonképpeni felelősségre vonás nincs, csak kamatfizetési kötelezettség. Az emberölés pedig függetlenül annak minősítésétől, besorolásától mindenképp bűntény, csak a büntetéstétel különböző…
Hecser Zoltán