A Boc-kormány „korszakában” elfogadott és hatályba léptetett új nyugdíjtörvény, a 2010/263-as, valamint az akkori kormány ama intézkedései, miszerint a méltányosság és a társadalombiztosítási hozzájárulás függvényében alakuljon át a nyugdíjrendszer, sokak kedélyét felborzolta, egyes személyzeti kategóriák esetében elégedetlenséget, tiltakozást váltott ki, el egészen a pereskedésekig. Ugyanakkor olyan jogszabályozásokra is sor került, amelyek utólag fennakadtak az Alkotmánybíróság hálóján. A Ponta-kormány 2012-től errefelé az „igazságosság elvének égisze alatt többször is átszabta az érvényben lévő egyes törvényes előírásokat, számos módosító és kiegészítő jellegű kormányhatározatot, kormányrendeletet, illetve törvénytervezetet fogadva el (ez utóbbiak simán át is mentek a parlamenten). Nem részleteznénk a történteket, csupán arra utalnánk, hogy az utóbbi három esztendő során is időről időre bekövetkeztek ellenérzéseket és elégedetlenséget kiváltó események, illetve intézkedések. Legutóbb az úgynevezett szolgálati nyugdíjak „jóvátétel” jellegű kiigazítása, valamint a honatyákat majdan megillető amolyan nyugdíj jellegű illetmény kapcsán. Nem tartozik közvetlenül ide, de talán nem árt feltérképezni a hazai nyugdíjak pillanatnyi helyzetét.

Az Országos Statisztikai Intézet (INS) június 12-én hozta nyilvánosságra a nyugdíjakra vonatkozó hivatalos közleményét. Az abban szereplő statisztikai adatok az esztendő első évnegyedére vonatkoznak, nos, ezek szerint az első évnegyedben a nyugdíjasok átlagszáma 5 332 000 volt, 43 000-rel kevesebb, mint 2014 első évnegyedében. Ugyanakkor, ha hinni lehet a hivatalos statisztikának, akkor országos viszonylatban a nyugdíjasok száma egyenlő volt az alkalmazottak számával. E tekintetben azonban kétségeket lehet megfogalmazni, ugyanis az alkalmazottak száma tekintetében a különböző központi közigazgatási szervek által közölt számadatok rendszerint egymástól igen eltérők. De térjünk vissza a nyugdíjasokhoz: a már említett több mint 5,3 millió személyből az állami társadalombiztosítási rendszer nyugdíjasainak átlagszáma 4 688 000 volt. Megjegyzendő az is, hogy a 2009/6-os sürgősségi kormányrendelet révén bevezetett minimális szociális nyugdíjban (amelynek jelenlegi hivatalos megnevezése: szociális illetmény) az első évnegyedben 558 000 személy részesült. Ami pedig az átlagnyugdíj kvantumát illeti: az 890 lej volt, 5,1 százalékkal nagyobb, mint a megelőző évnegyedi értékszint. Nyugdíjas-kategóriák A törvény értelmében a társadalombiztosítási rendszer keretében több nyugdíjas-kategória létezik. Ahogy az normális, a legjelentősebb kategóriát azok képezik, akik a nyugdíjkorhatár betöltését követően és a törvény által előírt teljes hozzájárulás-fizetési időtartam alapján kerülnek nyugdíjba. Nos, ebbe a kategóriába soroltak átlagszáma az első évnegyedben 3 917 000 volt, ugyanannyi, mint 2014 első évnegyedében és csak valamicskével kevesebb, mint a megelőző évnegyedben. Ezen esetben az átlagnyugdíj értéke 1009 lej volt. Az előrehozott nyugdíjazás tekintetében növekedés mutatkozott, az ebbe a kategóriába tartozók átlagszáma 22 000 volt, 3000-rel több, mint 2014 első évnegyedében, az átlagnyugdíj értéke1088 lej. Ez az érték első látásra visszásnak, meglepőnek tűnhet, de jó tudni, hogy rendszerint olyan személyekről van szó, akik szolgálati éveinek száma igen jelentős, másrészt pedig a nyugdíjazási kérelmezési időpontot megelőzően jövedelmeik is átlagon felüliek voltak. Másképp fest a helyzet a részlegesen előrehozott nyugdíjazás esetében. Nos, az ebbe a kategóriába sorolt nyugdíjasok átlagszáma a tavalyihoz képest 8000-rel csökkent, nevezetesen 91 000-re. Hasonló tendencia mutatkozott a rokkantnyugdíjasok átlagszáma alakulása tekintetében is: az a 2014 első évnegyedi 724 000-ről 694 000-re csökkent, az átlagnyugdíjuk értéke gyakorlatilag nem változott, havi 596 lej volt. A dolgok ilyenszerű alakulásában megvolt a szerepe annak is, hogy a rokkantnyugdíjazási feltételek szigorúbbakká váltak. Földrajzi megoszlás Megyei lebontásban meglepő a helyzet, legalábbis arról tanúskodnak a számadatok. Így például míg Bukarest municípiumban az átlagnyugdíj értéke az első évnegyedben 1121 lej volt, addig Giurgiu megyében alig 711 lej. Ez azt jelenti, hogy területi arcélben a maximális érték és a minimális közti különbség meghaladja a 400 lejt. Ugyanakkor míg a fővárosban 5 nyugdíjasra 10 alkalmazott jut, addig Giurgiu megyében merőben ellenkező, azaz igen kedvezőtlen a szóban forgó arány, nevezetesen 18 nyugdíjasra 10 alkalmazott jut. Vessünk egy pillantást megyénkre is: a nyugdíjpénztár nyilvántartásában összesen 73 754 nyugdíjas szerepelt. Az átlagnyugdíj értéke 842 lej volt, ami közel 50 lejjel volt kevesebb, mint az országos átlag. Sajnos nem állunk jól a nyugdíjasok és az alkalmazottak közötti arány tekintetében sem: durván számolva 1,3 nyugdíjasra jutott 1 alkalmazott. Virtuális számítások A Ponta-kormány előszeretettel hangoztatta, hangoztatja, hogy az utóbbi két év során már-már erőn felül emelte meg a nyugdíjpont értékét. Az is igaz viszont, hogy amennyiben a 2010/263-as törvény hatályba lépésétől kezdődően maradéktalanul betartották volna annak vonatkozó előírásait, akkor az átlagnyugdíjnak mintegy 70 lejjel kellene több lennie, mint a jelenleginek. És azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a mindenkori kormányok és törvényhozók rendszerint alulméretezték a társadalombiztosítási költségvetés megalapozásánál használatos átlagos bruttó bér kvantumát. Az idén például 2415 lejes bruttó bérrel „számoltak”, de már április hónapban az átlagos bruttó bér kvantuma 2564 lej volt, s ez az érték tovább fog növekedni a július 1-jétől esedékes minimálbér-megemelkedés okán. Nos, annak az átlagos bruttó bér értékszintjének van némi szerepe a nyugdíjpont értéke méretezése szempontjából is. Így hát nem mindegy, hogy az 2415 lej-e vagy 2564, illetve annál is több. És időközben bekövetkezett egy arányeltolódás is: 2014 negyedik évnegyedében az átlagnyugdíj értéke az országos átlagos nettó bérnek 62,8%-át tette ki, az idei esztendő első évnegyedében az 60,8%-ra csökkent. Hecser Zoltán