Egyetértek azzal a javaslattal, hogy a kisebbségi oktatásban részesülő romániai diákok mentesüljenek a jelenleg kötelező románvizsgák alól. Mint ismert, a Magyar Polgári Párt bejelentette, hogy törvénymódosító javaslatot nyújtanak be, hogy megszűnjön az a megkülönböztetés, amely a kisebbségi oktatásban részesülő diákokat éri a kötelező iskolai vizsgák során. Nekik ugyanis egy tantárggyal többől kell vizsgázniuk, mint a román oktatásban részesülő diáktársaiknak. Javaslatuk a 6. osztály végén megszervezett országos felmérést, a nyolcadikosok képességvizsgáját és az érettségi vizsgát is érinti, és leszögezik, hogy mindhárom esetében csak az anyanyelvükből feleljenek a diákok. Akárhonnan is nézzük a témát, tény, hogy a kisebbségekhez tartozó gyerekeket és fiatalokat hátrányos megkülönböztetés éri minden egyes vizsga és próbavizsga során, hiszen a többségi társaiktól eltérően plusz egy tantárgyból kell felkészülniük, és igen, plusz egy vizsgán kell részt venniük, teljesíteniük, annak minden stresszével, nehézségével együtt. Ráadásul még mindig ugyanaz az elvárás irányukba, mint a többségi diákok irányába, azaz ugyanúgy és ugyanabból az anyagból kéne teljesíteniük román nyelv- és irodalom ismeretből, mint román anyanyelvű kortársaik. És aztán minden évben hetekig attól hangos a közbeszéd, hogy mennyivel gyengébb eredményeket produkálnak a kisebbségiek ezeken a vizsgákon. Ha a célkeresztből kivesszük azt, hogy az alacsonyabb átlagokat a román megmérettetésen kapott jegyek eredményezik, önmagában ez a tény is – tehát hogy nekik többet kell tanulniuk és vizsgázniuk – hozzájárulhat a kudarchoz. Ugyanakkor teljes mellszélességgel egyetértek azzal is, hogy az állam nyelvét ismerni, beszélni kell(ene). Nem is kérdés. Az viszont igen, hogy jelenleg milyen összefüggés van aközött, hogy beszél-e például a székelyföldi magyar fiatal románul, és hogy vizsgázik belőle? A tapasztalat azt mutatja, hogy nincs pozitív kapcsolat e kettő között, mert hiába tanulja a magyar anyanyelvű gyerek már napközis korától a románt, hiába kell vizsgáznia románból több alkalommal is (főleg a tömbmagyarságban élők), hiányos nyelvtudásának problémája változatlan. Még az is, aki ügyesen leérettségizik románból, ha román közegbe kerül, többnyire csak hebeg-habog, érdemben kommunikálni csak kevesen tudnak. A téma kapcsán a romántanítás csődjéről beszél Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke is. Bár nem ért egyet az MPP javaslatával, az edupedu.ro portálnak adott interjújában leszögezi, hogy a kisebbségi anyanyelvű tanulók esetében a román nyelv és irodalom oktatása jelenlegi rendszerének radikális változásokon kell átmennie ahhoz, hogy az állam hivatalos nyelvének versenyképes megszerzése bekövetkezzen. Próbálkozások, változások vannak. Van új tanterv, ami szerint a kisebb diákok tanulnak. De eredményről még nem igazán lehet beszélni, például itt Székelyföldön még nem nagyon látni annak a jeleit, hogy a speciális program szerint tanuló elemiseknek lazábban menne a román. Nem tudom, mi lehetne az a radikális változás, amely gyorsan észlelhető és hatékony javulást hozna ezen a téren. De azt tudom, hogy sok réteg rátevődik erre a problémára, nagyon sok héjat le kellene hámozniuk a politikusoknak, a szakembereknek, a többségi társadalomnak, a kisebbségnek erről az „Érisz almájáról”, hogy valóban csak és kizárólag a tényszerű helyzetről és annak megoldásairól legyen szó. Például Asztalos Csaba is megjegyzi az idézett interjúban (amely magyarul a Transindex portálon olvasható), hogy az ilyen kezdeményezések, mint a Polgári Párté, negatív reakciókat váltanak ki a többségből, táplálják a többség sztereotípiáit és előítéleteit a magyar kisebbség felé. Ez is csak azt jelenti, hogy nem a lényegről beszélünk, továbbra sem lehet őszintén kimondani, felvállalni, hogy így, ahogy most van, egyértelműen hátrányos megkülönböztetésben nőnek fel a kisebbségi gyerekek, úgy járnak iskolába, és úgy lépnek ki a munkaerőpiacra is, hogy a román végig mumus számukra. Talán az iskolai vizsgák eltörlése éppen ezt a mumust ártalmatlanítaná. Nem a vizsgán és az évekig tartó stresszen kéne legyen a hangsúly, hanem azon, hogy minél kisebb legyen az ellenállás, és tanulják meg használni a nyelvet a hazai kisebbségi diákok. Alternatívaként akár egy speciális nyelvvizsga-rendszert is ki lehetne alakítani számukra a záróvizsgák helyett – persze az átalakított, hatékony nyelvtanítás mellett! –, és a megmérettetésre a tanév más időszakaiban lehetne sort keríteni, egy-egy ciklus végén. Ebben az esetben valahogy egyensúlyba kerülne a dolog: minden hazai diák ugyanannyi tantárgyból záróvizsgázna, de az, aki kisebbségi, s netán még tovább is akar tanulni, megszerezhetné más módon a bizonyítványt az államnyelv elsajátításából, de olyan tanúsítványt (más nyelvvizsgák mintájára), ami már valóban élő nyelvtudást feltételezne, alap-, közép-, netán felsőfokon. Mert hiszem és vallom, ezért ismétlem: nem a vizsga, hanem a tudás lenne a fontos!

Asztalos Ágnes