László János a házai felújításairól beszélt László János vállalkozó meghívására Abásfalván járt az Élő Székelyföld Munkacsoport és munkatársai, szimpatizánsai, illetve azok a közéleti szereplők, akiknek fontos a népi építészeti örökség megőrzése. A falulátogatás során az említett vállalkozó bemutatta azokat a házakat, amelyet az elmúlt években vásárolt és újított fel, megőrizve régi formájukat. Ezt követően kerekasztal-beszélgetésre került sor a közbirtokosság gyűléstermében. A falukép megőrzését tartotta szem előtt az abásfalvi születésű László János, amikor egymás melletti házakat vásárolt meg, amelyeket felújított és vendégházakká alakított át az elmúlt években. Kétségtelen, hogy viszonylagos elzártságának köszönhetően Homoródkeményfalva és Abásfalva felbecsülhetetlen népi építészeti értékekkel rendelkezik. Az elmúlt hetekben, amikor a Hargita Népében elkezdett riportsorozatunkhoz adatokat gyűjtöttünk és fényképeket készítettünk, kiderült, hogy – az újonnan iramot vett helyi építkezési kedv lendülete közepette, amely olykor nem eléggé megfontolt tervek alapján bontja meg az összképet – érdemes odafigyelni azokra a hagyományos stílusú kőházakra, csűrsorokra, kerítésekre, kapukra, amelyek oly sajátossá teszik ezt a két települést. Épp az elzártság és a népességfogyás okozhatta, hogy itt a falukép a 21. század elejére is fennmaradhatott. Írásainkban erre igyekszünk felhívni a figyelmet, de úgy éreztük, hogy a hagyományos hordozón és az elektronikusan megjelenő publikációink nem elégségesek ahhoz, hogy tartósan felkeltsük a figyelmet és motorjai lehessünk a pozitív irányú beavatkozásoknak, hanem bővítenünk kell az eszköztárat, hogy mind a helyi, mind a megyei vezetőkben, a vidék iránt elkötelezettséget érzőkben erősödjék a tettvágy, és eredményes cselekedetek formájában nyilvánuljon meg, majd öltsön testet a gondolat. Szerencsésnek mondható találkozások és beszélgetések eredményeként jöhetett létre az a tanácskozás, amelyet szeptember 7-én a késő délutáni órákban tarthattunk Abásfalván. Erre a beszélgetésre a község vezetőit hívtuk, illetve építészeket, vállalkozókat, a szomszédos települések lelkészeit, értelmiségeket, civil aktivistákat, valamint néhány udvarhelyszéki község polgármesterét is, akik most bepillanthattak az itteni életbe, illetve beszámolhattak a másutt tapasztalható hasonló jelenségekről, amelyekkel az utóbbi időszakban szembesülhettek. Lőrincz Ildikó öt éve költözött családjával Abásfalvára, ahol néhány helyi fiatallal létrehozták az Abásfalváért Kulturális Egyesületet, azóta számos rendezvényt szerveztek a településen. Az egyesület tagjai a falu hagyományait kutatják, gyűjtik és archiválják a faluban fellelhető régi fényképeket, amelyet majd egy nagyobb kiadványban szeretnének megjelentetni. Terveik között van egy tájház létrehozása is, amely élő központja lehetne a közösségnek. Bálint Elemér, Oroszhegy polgármestere elmondta, hogy községük – mivel közel fekszik Székely­udvarhelyhez és jelentős infrastrukturális fejlesztéseken esett át a kö­zelmúltban – folyamatosan fejlődik. Mivel egy dinamikusan változó és gyarapodó községről van szó, ott viszonylag kevés a fennmaradt hagyományos parasztházak száma. Van ugyan becsülete a réginek, de a lakóingatlanok többsége új küllemet kapott az elmúlt harminc esztendőben. Önkormányzati szinten igyekeznek példát mutatni, vannak sikeres megvalósításaik – a turisztikai információs központot említette, amely egyre inkább tájházfunkciót kezd betölteni –, több régi kőlábas kaput mentettek meg és helyeztek el közterületen, jelenleg pedig egy, a népi mesterségek gyakorlására szánt központ létesítésén fáradoznak. Zetelaka polgármestere, Nagy Attila a civil szférából érkezett mai hivatalába. Korábban sikeres székelykapu-mentési programot vezetett, amelynek keretében 35 kaput restauráltak, és több mint tíz új felállításához sikerült anyagi forrásokat szerezniük. Régi fűrészházat újítottak fel, és folyamatban van egy másik revitalizációja is. Nagyon célszerűnek tartotta azt az ötletet, amely hatására a Hargita Népe útjára indította a Bánja-e a székely című riportsorozatot, illetve hasznos kezdeményezésnek tartja az ötletet, amellyel az Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület rukkolt elő, s amely „tanácsadó” információs táblák kihelyezését szorgalmazza. Fontos, hogy vizuálisan is szembesüljön a helyi lakos azzal, hogy mely formák, színek, anyagok illenek a klasszikus településképhez, fontos látnia, hogy melyek a gyakran elkövetett hibák, amelyek a hasonló épített örökséggel rendelkező településeken, de saját környezetükben is előfordulnak. Úgy látja, hogy ezek az eszközök sikeresen kötik majd össze azokat a szereplőket, amelyek a „rajzoló” építésztől a tetőcserép-forgalmazóig segítik a tulajdonost, hogy tájba illő hajlékot építsen családja részére, valamint az önkormányzatokat is, hogy példaértéket megtestesítő középületeket emeljenek vagy szakszerűen újíthassanak fel. Zetelaka községben máris tervbe vette több ilyen tájékoztató eszköz kivitelezését, amely Gyöngyössy János „történeti grafikus” keze voná­saival jeleníti meg a szépet és a rusnyát. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy ez a mostani találkozó egyfajta ötletbörze is volt számára, hiszen évek óta követi azt a faluképvédelmi munkát, amelyet a megyei tanács végzett mintegy harminc építész bevonásával. A program két évig működött, részletes dokumentáció készült és kilenc típusterv – ezekről a származása révén Abásfalvához és Homoródkeményfalvához kötődő Márton Ildikó építész beszélt a találkozón –, amelyek közül ez idáig egy sem épült meg. Ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy Hargita megyében 742 műemléket tartanak számon. Nagy Attila polgármester elmondta, hogy községükben fiataloknak kedvezményesen juttatandó építési telkekre javasolni fogja egy-egy ilyen referencia jellegű „modern székely ház” megépítését. Hogy legyen mire hivatkoznunk! Ugyancsak célszerűnek tarja azt is, hogy a hasonló jellegű megbeszélésekre szükség van, és ilyeneket a továbbiakban is szervezni kell. A következő „építő jellegű” mun­kaértekezletet Oroszhegy első embere fogadta be. Úgyhogy találkozunk még hamarosan, és hívunk más szereplőket is a tanácskozásainkra. Valami elkezdődött. Mind a civilnek, mind a sajtómunkásnak külön öröm, hogy ilyen szinten is szolgálhat. Jakab Attila, Homoród­szent­márton polgármester elmondta, hogy a tizenkét faluból álló községben igen nehéz mindenre odafigyelni. Kiemelte, nagyon fontos az Abásfalváért Kulturális Egyesület munkája, amelynek tagjai sikeresen hoztak létre szűk három év alatt egy igen tevékeny kis közösséget, szépen működnek együtt az Ilona-völgye Közbirtokossággal, amely megvásárolt négy ingatlant, amelyek közül az egyikben „foglalkoztató házat” kívánnak létrehozni. Ennek a háznak a látványtervét Márton Ildikó jóvoltából láthattuk. A polgármester javasolta – és ezt a helyi tanács elé fogja terjeszteni –, hogy az új építkezéseknek kijelölnek egy új utcát, amely úgy alakul majd, hogy nem veszélyezteti a hagyományos faluszerkezetet. Maga is példaértékűnek tartja László János mérnök-nagyvállalkozó abásfalvi munkáját, hiszen az a kilenc ház, amelyet megvásárolt és szépen felújított, sőt idegenforgalmi célból hasznosít is, bizonyság, hogy lehet itt tevékenykedni, és érdemes a lokálpatrióta megszállottságot, a szépség igényét a köz javára fordítani. Mert áttételesen a közérdeket szolgál minden egyes szépen felújított és karbantartott bennvaló. Tikosi László homoródalmási példákat sorolt. Ott is történt néhány eredményes magánkezdeményezés, amelyek jótékony hatással vannak a településképre. Egy-egy sikeres családi vállalkozás, eredményes házfelújítás akár kedvet adhat másoknak is. Elmondta, maga sem hitte ezelőtt néhány évvel, hogy Sándor Kálmán és családja csodát képes varázsolni az általuk megvásárolt házzal és csűrrel, s lám, ők maguk és gyermekeik is ott laknak, ott élnek, és ezzel párhuzamosan sikeres a tehenészetük, a sajtüzemük és családi panziójuk is. Ami talán a legfontosabb, és több résztvevő is érintette ezt a témát, tudatosítani kell az itteni értékeket, és eljutni arra a szintre, hogy a helyi vezetés fogalmazza meg a perspektívát, amely mentén ezt a két falut – épített öröksége, szépen konzervált természeti környezete révén – Torockó és Énlaka mellé kell helyezni. Erdély és Székelyföld egyik legértékesebb hagyományos jellegű építészettel rendelkező helye található itt. Akár állami vagy uniós forrásokat is ide lehet vonzani, megcélozni az UNESCO-védettséget, mert hosszabb távon ez nemcsak a község, hanem a két Homoród-mente gazdasági megerősödését fog­ja majd eredményezni.

Nagyálmos Ildikó, Simó Márton

Megmentett utcakép. Vigyáztak az épített örökségre Vidéki idill. Csend, nyugalom, harmóniafotók: farkas antal