borús égbolt
enyhe havazás
Rendezvényeink
Korábban érkeztem a díjkiosztóra, a félkörben elhelyezett széksorokban még bőven volt hely, én valahol az ötödik sorban foglaltam helyet, onnan figyeltem a kis csoportokban érkező fiatalokat és az emelvény előtt idegesen sürgölődő szervezőket. Úgy tűnt, valami probléma adódott. A hátam mögött egy általános iskolás, szőke lány ült a kísérőjével, arca a korához képest komoly, felnőttes vonásokat őrzött. – Biztosan ő is egyike a kiemelkedő tanulmányi eredményeket elért tanulóknak – gondoltam, és tovább figyeltem, mi történik körülöttem a teremben. Több mint tíz perc volt a díjazásig, bőven volt időm bámészkodni: két felnőtt lépett az emelvényre, hogy a megyei tanfelügyelőséget és a megyei önkormányzat intézményét hirdető roll-up bannereket jól látható helyen elhelyezze a színpadon. Figyeltem, ahogy kiveszik a tokjából, széthúzzák és megpróbálják stabil lábakra állítani. Közben azon kezdtem gondolkodni, milyen forgatókönyv alapján szerveződnek a szakmai konferenciák és a közösségi rendezvényeink. Vajon a különböző megyei intézmények nevét hirdető bannerek, a programokat bemutató szóróla-
pok és prezentációk nem ugyanolyan szigorú módon jelennek-e meg a termekben, mint Ceauşescu képe a kommunista időkben? Mert a Nagy Egyes képe helyett – ahogyan Arthur Koestler frappánsan nevezte a Szovjetunió első emberét – most ezek a bannerek foglalják el a főhelyet a közösségi eseményeken, róluk törölgetjük a port és őket óvjuk a rongálódástól. Megkérdezhetnénk a fotóriportereket is, mit gondolnak erről, hiszen a rendezvények megnyitóján készült képek esetében ők is gondosan kell vigyázzanak arra, hogy a felszólalók mellett a roll-up is jól látható legyen a fényképen. Helyes-e részemről, hogy párhuzamot keresek a két korszak rendezvényei között? Nem tudom. Egy férfi szólt bele a mikrofonba. Arra kérte a jelenlévőket, hogy akik még nem írták alá a rendezvényre összeállított névsort, feltétlenül pótolják ezt, amikor elhagyják a helyszínt. Áhá! Elfelejtették idejében kitenni a jelenléti ívet a bejáratnál – értettem meg a szervezők idegességének okát. A kondika márpedig nem maradhat üresen.
Pál Bíborka
