Biztosan ismerős a jelenet: a szupermarketben hosszas mérlegelés után beállunk a rövidebb sorba, mire a mellettünk lévő hirtelen fénysebességre kapcsol, mi pedig ott ragadunk. Ez nem csak puszta pech, a jelenség mögött kőkemény matematika és trükkös pszichológia áll.

A valószínűségszámítás csapdája

A matematika szabálya szerint egyszerűen nagyobb az esélye annak, hogy a másik sor a gyorsabb. Ha csak két sor van, akkor 50-50, de ha például már három sor van a kasszáknál, statisztikailag csak 33 százalék az esélye annak, hogy a mi sorunk lesz a leggyorsabb, ami azt jelenti, hogy az esetek kétharmadában törvényszerűen egy másik sorban végeznénk hamarabb. Minél több sor közül választhatunk, annál kisebb a valószínűsége, hogy pont mi állunk a leggyorsabbikban.

Ezért érezzük magunkat pechesnek

Itt jön a képbe az emlékezet torzítása és az úgynevezett illuzórikus korreláció. Amikor halad a sorunk, az agyunk alapüzemmódnak tekinti a helyzetet, és nem rögzíti mélyen az élményt, viszont amint megállunk, és látjuk a szomszédos sorban állókat elsuhanni mellettünk, bekapcsol a tehetetlenség miatti frusztráció. A negatív élményt, az álldogálást sokkal intenzívebben éljük meg, mint a pozitívat, a haladást, ezért hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a világ összeesküdött ellenünk, miközben valójában csak a bosszantó pillanatokra emlékszünk vissza.

Stratégiák a gyorsabb kijutáshoz

A bbc.com egyik cikke szerint kutatások és megfigyelések alapján van néhány stratégia, amivel javíthatjuk az esélyeinket. Érdemes nem a sor hosszát nézni, hanem a kosarakat, mivel egyetlen vásárló egy teli kocsival gyakran gyorsabb, mint több ember néhány aprósággal. A fizetési folyamat – a köszönéstől a távozásig – ugyanis mindenkinél hasonló mennyiségű fix időt vesz igénybe, függetlenül attól, hány árut vett. Érdekesség, hogy érdemes balra kanyarodni, mert a jobbkezes emberek többsége ösztönösen a jobb oldali kasszák felé indul, így a bal szélső sorok gyakran kevésbé terheltek.