Március 14-én a Hivatalos Közlönyben megjelent két, akár „rendhagyónak” is nevezhető jogszabály. Rendhagyónak ne­vezhető mindenekelőtt a meghozás módja tekintetében, lé­vén, hogy azok már jó ideje, hogy esedékesek lettek volna. Az egyik a kormány március 10-i ülésén meghozott, az egészségügyi reformra vonatkozó, 2006/95-ös törvényt újólag módosító és kiegészítő 2016/5-ös sürgősségi kormányrendelet, a másik pedig a kormány március 2-i ülésén meghozott 2016/135-ös kormányhatározat, amely révén jóváhagyták a 2016-os, a 2017-es és a 2018-as évekre az évenkénti azon értékszinteket, amelyek keretében a területi-közigazgatási egységek visszatérítendő finanszírozásra szerződéseket köthetnek. Kezdenénk ez utóbbival. A helyi közpénzügyi, a 2006/271-es törvény értelmében a területi-közigazgatási egységek adott feltételek és körülmények közepette hitelszerződéseket köthetnek, s azok révén finanszírozási forrásokhoz juthatnak. Lévén, hogy azokat a hiteleket garantálni is kell, illetve kormányzati szinten is felügyelni kell az eladósodás mértékét, a törvény úgy rendelkezik, hogy a kormány hatáskörébe tartozik a szóban forgó visszatérítendő finanszírozás éves korlátainak jóváhagyása kormányhatározat révén. A törvényben tételesen az áll, hogy az általános költségvetési hiány éves szintjébe való beilleszkedés végett a közpénzügyi minisztérium javaslatára minden esztendőben november 1-jéig kormányhatározat révén hagyják jóvá azon visszatérítendő finanszírozások éves szintjeit, amelyeket a területi-közigazgatási egységek szerződhetnek majd le, továbbá az abból lehívható összegeket a jóváhagyás évét követő három esztendőre vonatkozóan. Nos, a kutya itt van elásva, nevezetesen a kormányhatározat meghozatalának időpontjánál. Mondjuk ezt annak okán, mert abban az szerepel, hogy a 2016-os, 2017-es és 2018-as évekre az évenkénti értékhatár 1,2 milliárd lej. Igen ám, de a törvény értelmében a 2016-os esztendőre vonatkozóan még az elmúlt év novemberében meg kellett volna hozni ezt a kormányhatározatot. Ilyen körülmények között pedig nem véletlenül neveztük „rendhagyónak” ennek a kormányhatározatnak a meghozatalát. Az sem lehet mentség, hogy a Cioloș-kormány 2015 novemberében került beiktatásra, de ugyanakkor az is igaz, hogy a történtekért végső soron a Ponta-kormányt terheli a felelősség, annak lett volna bőven ideje rendezni ezt az ügyet. Egyébként a kereskedelmi bankoktól vagy a különböző hitelintézetektől a szóban forgó 1,2 milliárdos értékhatáron belül amennyiben kölcsönt szeretne felvenni az egyik vagy a másik területi-közigazgatási egység, azt a helyi közpénzügyi törvény értelmében előzetesen jóvá kell hagynia a központi közigazgatási hatóságok szintjén létrehozott engedélyezési bizottságnak. Továbbá utalnunk kell arra is, hogy a kormányhatározat hatálya nem terjed ki az Európai Unió által vissza nem térítendő finanszírozásban részesülő projektekre, sem pedig a helyi közadósság újrafinanszírozására szolgáló visszatérítendő finanszírozásokra. Ha már a területi-közigazgatási egységek hitelezéséről, illetve kölcsönfelvételéről esett szó, megemlíthetnénk azt is, hogy az elmúlt időszakok során a közpénzügyi minisztérium honlapján éves rendszerességgel nyilvánosságra hozták az azok által felvett kölcsönök értékét, a még törlesztendő hitelrészleteket, valamint az adott területi-közigazgatási egység eladósodási fokát. Sajnos az utóbbi három esztendő során ilyen jellegű információkat nem hoztak nyilvánosságra. Két jogszabály, kétféle érték… A január 1-jétől hatályos, az Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvény egyik szakaszának értelmében azon magánszemélyek esetében, akik nyugdíjból realizálnak jövedelmet, az egészségbiztosítási hozzájárulás havi kiszámítási alapját a jövedelmüknek csak az a része képezi, amely meghaladja az adott évben a nyugdíjpont értékét (ez az érték felkerekítve lejre). Jelenleg ez havi 872 lejt jelent, következésképpen mindazon nyugdíjasok, akik esetében a nyugdíjuk kvantuma meghaladja a 872 lejt, kötelezettek a nyugdíjuk és a 872 lej közti különbözetre egészségbiztosítási hozzájárulást fizetni. A rendelkezés világos és egyértelmű. Pontosabban az lenne, az lett volna. Igen ám, de az egészségbiztosítási hozzájárulásokra vonatkozóan rendelkezéseket tartalmaz az egészségügyi reformra vonatkozó, már számtalanszor módosított és kiegészített 2006/95-ös törvény is. Annak 224-es szakasza értelmében egészségbiztosítotti jogállásuk van mindazon nyugdíjasoknak, akiknek nyugdíjból származó jövedelme kevesebb mint havi 740 lej. (Ez azt jelenti, hogy nekik nincs hozzájárulás-fizetési kötelezettségük, már amennyiben a nyugdíjon kívül nincs másabb jövedelmük.) Összevetve a két jogszabály szövegét, kiderül, hogy van egy kis eltérés. A 2006/95-ös törvény értelmében nincs hozzájárulás-fizetési kötelezettség 740 lejnél kisebb nyugdíj esetében, a 2015/227-es törvény értelmében viszont 872 lejnél kisebb nyugdíj esetében. Faramuci, ellentmondásos helyzet alakult ki, illetve bizonytalan helyzetbe kerülhettek azok a nyugdíjasok, akik havi nyugdíjának a kvantuma 740 lej és 872 lej között van, mert az egyik jogszabály értelmében nekik tulajdonképpen hozzájárulást kellett volna fizetniük január 1-jétől (nevezetesen a 132 lejes különbözetre), a másik szerint, az Adótörvénykönyv szerint viszont nem. Országos viszonylatban egyébként 508 609 olyan nyugdíjas van, akinek havi nyugdíjjárandósága 740 és 872 lej között található. A jelek szerint a kialakult faramuci helyzetre alig csak jó két hónap múltán döbbent rá a kormány, lévén, hogy ez az ügy csak március 10-én került az aznapi ülés napirendjére. El is fogadtak sebtében egy sürgősségi kormányrendeletet, amely révén módosították és kiegészítették a 2006/95-ös, az egészségügyi reformra vonatkozó törvényt. Pontosabban annak a vonatkozó előírását összhangba hozták az Adótörvénykönyv vonatkozó előírásával. Ilyenképpen most már az egészségügyi reform törvényében is az szerepel, hogy mindazon magánszemélyek, akiknek a nyugdíjból származó havi jövedelme kisebb vagy egyenlő a nyugdíjpont az évi értékével, nem kötelezett egészségbiztosítási hozzájárulás fizetésére, azaz biztosítotti jogállással rendelkezik. Ugyanakkor egy másik szakasz szövegét is módosították olyan értelemben, hogy ez a hozzájárulás-fizetési mentesség azokra a magánszemélyekre vonatkozik, akiknek havi jövedelme kizárólag csak nyugdíjból van. Emlékeztetnénk, hogy a kisnyugdíjasok (jelen esetben a havi 872 lejnél kisebb nyugdíjban részesülők) esetében az egészségbiztosítási hozzájárulást az állami költségvetésből fedezik. Eddig az állami költségvetésből folyósították 1 946 340 nyugdíjas esetében az egészségbiztosítási hozzájárulást. Számuk most kiegészült 508 609 nyugdíjassal. Az állami költségvetés számára ez hozzávetőleges számítások szerint havi mintegy 3,8–4 millió lejes pluszkiadást jelent. A szóban forgó 2016/5-ös sürgősségi kormányrendelet kapcsán az érdekesség kedvéért utalhatunk arra is, hogy annak megindokolási szövege jóval terjedelmesebb, mint annak rendelkező része. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kormány számára is kínosnak bizonyult a magyarázkodás, az „eső után köpönyeg” típusú jogszabály meghozatalának megindoklása. Visszatérve a nyugdíjasok által fizetendő egészségügyi hozzájárulás problematikájára, meg kell említenünk továbbá azt is, hogy módosult a törvénynek az a szakasza is, amely a 740 lejnél nagyobb nyugdíjat elérő nyugdíjasokra vonatkozott. Az új megfogalmazás értelmében mindazon magánszemélyek, akiknek a nyugdíjból származó havi jövedelme meghaladja az adott fiskális évre megállapított nyugdíjpont értékét, kötelezettek az egészségbiztosítási hozzájárulás fizetésére, amelyet az Adótörvénykönyv előírásai alapján számítanak ki. Nos, az ő esetükben az Adótörvénykönyv 160-as szakasza úgy rendelkezik, hogy a nyugdíjpont értékét meghaladó nyugdíjkülönbözetre kell kiszámítani a szóban forgó hozzájárulást. Így például egyhavi 1000 lejes nyugdíj esetében 128 lejre (1000 lej – 872 lej = 128 lej). És ha már módosították az egészségügyi reformra vonatkozó törvényt, akkor abba beleépítettek, mármint a sürgősségi kormányrendeletbe másabb rendelkezéseket is. Egy évig lesz érvényes… Az eddig hatályos törvényes előírások értelmében családorvost „cserélni” csak hat hónap elteltével lehetett, annak kiválasztását követően. A jelek szerint a kormány olyan információkkal rendelkezett, miszerint ez a hat hónapos amolyan „türelmi idő” esetenként problémát, gondot jelenthetett. Mondjuk ezt annak okán, mert a kormányrendelet megindokolásában az szerepel, hogy lehetnek olyan esetek, helyzetek, amikor is a biztosított személy rákényszerülhet családorvosa megváltoztatására. Nos, hogy ezt lehetővé tegyék, a hétfőn hatályba lépett sürgősségi kormányrendelet értelmében a biztosítottnak továbbra is ki kell várnia azt a legalább hat hónapos periódust, de ugyanakkor kivételt fognak képezni a keretszerződésben előírt esetek. Ezek szerint a keretszerződés számolni fog olyan helyzetekkel, amikor a hat hónap letelte előtt a biztosítottnak lehetősége lesz a családorvos megváltoztatására. Az európai egészségbiztosítási kártyával kapcsolatosan is megváltoztak bizonyos törvényes előírások. Eddig például a törvényben az szerepelt, hogy annak kibocsátását az egészségbiztosítási pénztár megtagadhatja, amennyiben a biztosított nem tudja igazolni, hogy „naprakész” az egészségbiztosítási fizetési kötelezettség teljesítésével. A módosított megszövegezés értelmében csak akkor tagadható meg az európai egészségbiztosítási kártya kibocsátása, ha a kérelmező személy nem tudja bizonyítani a biztosítotti minőségét. Ugyanakkor az eddigi hat hónappal szemben az európai egészségbiztosítási kártya érvényességi periódusa egy esztendő lesz a kibocsátás időpontjától számítva. Hecser Zoltán