Valahányszor munkába jövök, vagy épp hazafelé tartok, folyton szembeötlik a megyenapok plakátja, rajta az idei mottóval: Pünkösdre hangolva! S minél többször olvasom a plakátot, annál jobban érzem, hogy napról napra közeledik az ünnep. „A csíkiak évtizedek, évszázadok óta berendezkedtek a búcsús zarándokok, a vendégek fogadására: minden megfáradt zarándoknak kerül egy pohár víz, egy tányér leves, egy talpalatnyi fekhely; s ilyenkor (is) illik jól fogadni minden betoppanó vendéget” – olvasom a műsorfüzet köszöntőjében. Igazat adok a fenti soroknak, hiszen amióta Csíkban élek, és a búcsúról, a zarándokokról tudósítok, számtalan történetet hallhattam arról, hogyan sietnek a helybéliek a gyalogos zarándok fogadására végig a Mária-úton, milyen felemelő érzés megérkezni Csíksomlyóra, ahol gulyással várják a megfáradtakat, de ugyanez érvényes a vonattal érkezőkre, s azt is sokszor megírtuk már, hogy a szálláshelyeket hónapokkal korábban lefoglalják erre az időszakra. A városban járva is lehet már érezni a készülés „szelét”, szőnyeget porolnak, ablakot pucolnak, akárcsak húsvét előtt, hiszen ha nem is jönnek rokonok, ismerősök, úgyis találkozhatunk egy régi osztálytárssal, ismerőssel, aki ha csak egy frissítőre, néhány jó szóra, vagy épp a mosdóba, de beugrik hozzánk. Akinek volt kiadnivalója, már kiadta, más a saját házába fogadja, menüt tervez, listát ír, bevásárol és készül. Közben pedig ott van a számtalan kulturális program, amit a város és a környék kínál a kiállításokkal, könnyű- és komolyzenei koncertekkel, hagyományőrző rendezvényekkel, színházi előadásokkal, amit idén még a gyermeknap is koronáz. S lássuk be, talán ezért is ambivalens a csíkszeredaiak viszonya a búcsúhoz. Hiszen nem egy tősgyökeres csíkitól hallom, hogy nem szereti a búcsú körüli felhajtást, mert ilyenkor úgy érzi, kiszorítják saját életteréből, zavarja a tömeg, a sok idegen, a zsibvásár, vagy épp a koldusok hada. De ha már itt tartunk, vessünk egy pillantást arra, hogy a porták kisöprésén túl, milyen környezet is várja a vendégeket. Még meg sem érkezett az igazi tömeg, de a parkolási szabályzó hiányában egyre kaotikusabb a parkolás a városban, s néhány szolgáltatás sem teljesít a legjobban. Például a taxitársaságok, akik este 10-kor, déli 12-kor, esőben, napsütésben, tulajdonképpen bármikor válaszolhatják a telefonon autót rendelő kliensnek, hogy sajnálják, de nem tudnak autót küldeni, s ezért senki nem vonja őket felelősségre. De tovább menve, akár nyugatról, akár keletről közelítenénk meg a várost, beszakadt országúton kell azt megtennünk. S a vasúti közlekedés sem sokkal biztatóbb, még akkor sem, ha nem épp zarándokútvonalon történt az eset a minap, amikor kigyulladt egy alagútban a Máramarossziget–Bukarest között közlekedő vonat mozdonya. Arról nem is beszélve, hogy dr. Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság (DSP) vezetője a tegnap az Agerpresnek nyilatkozva azt mondta, hogy a csíksomlyói negyedben a roma közösségben van egy kanyarós-gócpont, jelenleg több mint 20 megbetegedésről tudnak. Hozzátette: „Nem tiltható meg egy gyereknek vagy egy közösségnek, hogy részt vegyen a búcsún, de a kanyaró rendkívül ragályos […], egy tüsszentés is elég, hogy fertőzzön. Tehát azt ajánlom, hogy aki nem rendelkezik teljes védettséggel, idén inkább otthonról kövesse a búcsút”. Az igazgatóság vezetője a Hargita megyei szülőknek is azt tanácsolja, hogy a búcsú előtt oltassák be gyerekeiket az első vagy második dózissal, ugyanis kapott a megye 2000 adag kanyaró elleni oltást, amely június végéig elegendő kellene hogy legyen. A helyzet ilyenformán nem túl biztató, de ahogy a gyalogos zarándokok nap mint nap túl tudnak lendülni a fizikai fáradtságon, meg tudnak feledkezni az út által feltört lábukról, úgy az idei búcsú is valószínűleg épp olyan felemelő lesz a résztvevőknek, mint az eddigiek, az apró kellemetlenségek ellenére. A megoldandó problémák pedig itt maradnak az ünnep utánra… Háromszéki Eszter