borús égbolt
szórványos felhőzet
Provokáció
Immár több mint egy hete eldöntött tény: Nyirő József író nevét viseli a székelyudvarhelyi városi könyvtár. Annak a Nyirőnek a nevét, akinek írói nagyságát még az Elie Wiesel Holokausztkutató Intézet sem vonja kétségbe, dacára annak, hogy az Uz Bence szerzője nyíltan náci nézeteket vallott, félreérthetetlenül, elvitathatatlanul éltette még magát Hitlert is.
Örök kérdés, hogy a szakmai, a politikai és a magánéletet mennyire lehet, mennyire szabad elválasztani egymástól. A szakmait és a politikat mindenképpen illő külön kezelni, de egyik esetben sem vonatkoztathatunk el az embertől, az emberségtől, az emberiességtől. A Nyirő nevét viselő egyik Hargita megyei iskola folyosóján a névadóról szóló ismertetőben a diákok tudtára hozzák: Nyirő a politikai életben eltévelyedett. Hogy bocsánatos bűn vagy sem a politikai eltévelyedés, arra a lelkiismeret egy idő után választ ad. Először magának az eltévelyedettnek, majd az ő viselkedésének a minőségén keresztül másoknak is. Köztünk élnek ma is rengetegen, akik a szocialista rendszert meggyőződésből szolgálták, de miután ráeszméltek a mibenlétére, menteni próbálták a menthetőt és mai napig együttélnek a megbánással. Aki őszintén teszi, annak meg lehet bocsátani. De csak annak!
Nyirőről nem tudok annyit, hogy a megbánásának őszinteségét mérlegelni tudjam. De ő semmiképp sem egy ajtón kívül hagyott, homályos tekintetű pártkatonája volt valamely totalitárius rendszernek, hanem nácibarát politikus. Ugyanakkor hadbíróság sosem ítélte el, és utólagos megítélése sem egyértelműen náci.
Meggyőződésem, hogy számos, jobb emlékezetre hivatott személyt skatulyáz be az utókor nácinak, fasisztának vagy éppen kommunistának, de szerintem egy könyvtárat vagy akár iskolát csakis olyan személyről nevezhetünk el, akit nyugodt lelkiismerettel elfogad az utókor, jobb- és baloldal egyaránt. Ha csak azt mondjuk Nyirőről, hogy „vitatott”, már az is elég, hogy ne nevezzünk el róla fontos intézményt.
Udvarhelyen nem így gondolták. Inkább provokáltak. A folyamatot az MPP–EMNP koalíció indította el, de többségében még az RMDSZ-es tanácsosok is megszavazták. Emlékszem, éppen egyik kolléganőnk kérdezett rá az előterjesztőnél Kányádi halála után, hogy Kányádi Sándor neve nem lenne alkalmasabb a könyvtárnak? Nem tudom felfogni: mi az az érv, ami a gyermekek által is körberajongott Kányádit „leszavazza” Nyirő javára?
A román sajtóban – várhatóan és érthetően – végigcikázott, hogy „fasiszta, romángyűlölő” magyarról nevezik el a könyvtárat. Ha ebben a tanácshatározatban mégis van némi értelem, az a kölcsönös magunkba tekintésnek a provokációja lenne. Ez persze végtelenül naiv megközelítés... De képzeljük csak el, milyen lenne, ha mi is és a románok is mély levegőt vennénk az asztalborogatás után, és azt mondanánk, hogy a fasisztáinkat, kommunistáinkat félretesszük, a vitatott megítélésű nagyjainkkal pedig óvatosabban bánunk.
Mert a szélsőség nem a nemzethez tapad, hanem az ideológiához. És ha a mi nácink nevét nem viselheti egy kisváros könyvtára, akkor bizony az ő fasisztájuk nevét sem kellene viselnie a Kolozs megyei könyvtárnak! Ha a mi Nyirő Józsefünk méltatlan egy iskolához, akkor az ő Octavian Gogájuk sem méltó arra, hogy Hargita megye legerősebb román tannyelvű főgimnáziuma a nevét viselje! És ennek az embernek – aki semmivel sem rejtette kevésbé véka alá szélsőséges meggyőződését, mint Nyirő – a székely Csíkszereda városközpontjában még lakónegyed is a nevét viseli! Holott nemcsak országgyűlési képviselő volt egy rosszemlékű rezsim idején, hanem egyenesen az ország miniszterelnöke!
Ha néhány héten belül azt mondja az udvarhelyi városvezetés, hogy visszavonják Nyirő nevét, de akkor megváltoztatják az 1918. december 1. utcanevet is, akkor azt mondom, hogy ez egy messze nem elegáns, de célravezető – és jobb híján más városok számára is követendő – játszma annak érdekében, hogy a nemzeti önazonosságot sértő közterület- és intézménynevektől megtisztítsuk a városainkat. Mert magyarnak és románnak egyaránt kényelmetlen, ha olyan dátumot vagy olyan személy nevét viseli az utcácskánk, amelyik vagy aki a másik nemzet önbecsülésének megsértéséről ismert.
Kovács Hont Imre
-min.jpg)
