Dr. János Anita a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház Sürgősségi Betegellátó Egysége keretében nemrég beindult sürgősségi fogászati rendelő fogorvosa. Az elmúlt napok tapasztalatai alapján úgy látja, a rendelő már bizonyította szükségességét. Vé­leménye szerint ugyanakkor a fogászat terén elsődleges fontosságú a megelőzés.

Fotó: A szerző felvétele

– Május 11-től működik a csíkszeredai kórházban a sürgősségi fogászati rendelő. Milyen tapasztalatokat nyújtottak az elmúlt hetek? – Az elmúlt napokban már beigazolódott, hogy erre a rendelőre szükség van, nem nagy számban ugyan, de voltak betegeink. A pácienseink hálásak, örültek a lehetőségnek, mindig elmondják, hogy mennyire szükség volt rá. Arra számítottam, hogy a rendelő beindulásának hírére többen lesznek, de lehet, hogy még nem jutott el mindenkihez az információ, hogy itt vagyunk. Azt tapasztaltam továbbá, hogy nincsenek tisztában a páciensek azzal, hogy mi tartozik a sürgősségi fogászat keretébe, fogpótlásokat, protéziseket például semmiképpen nem lehet a sürgősség keretében ingyenesen megoldani. Le van szabályozva jogszabállyal, hogy mi az, amit a sürgősségi fogászati ellátás keretében elvégezhetünk. Ami nem tartozik ebbe bele, azzal a problémával sajnos el kell küldenünk a betegeket. Ilyenkor mindig elmagyarázzuk, hogy mit lehet, mi fér bele, és tanácsot adunk a további kezelésre. Napközben Holló Zsolt kollégával látjuk el a betegeket, éjszaka és hétvégén pedig több orvoskolléga biztosítja az ügyeletet. Próbáljuk a lehető legjobban végezni a munkánkat. Az osztályon jól fogadtak a kollégák is, örülök ennek. – Hogyan lett fogorvos? – Több tényező vezetett ide, de ezek között talán az a leginkább számottevő, hogy gyermekkoromban volt egy nagyon rossz fogászati élményem. Megharaptam a fogorvost, megrúgtam, azt mondta az az orvos édesanyámnak, hogy vigye el ezt az ördögfiókát innen a fogászatról, mondhatni kidobott. Azt mondtam, hogy amennyiben lehetséges, én csak jó fogászati élményt szeretnék nyújtani a pácienseknek. Persze ez elsősorban azon múlik, hogy ki hogyan ápolja a fogazatát, de ami rajtam múlik ezen a téren, azt megteszem. Amióta dolgozom, erre törekszem, hogy senkinek olyan fogászati élménye ne legyen, mint amilyen nekem volt gyermekkoromban, hogy legyek körültekintő a páciensekkel és egy ördögfiókát se kergessek ki a rendelőből, hanem próbáljak ehelyett kisangyalt csinálni belőlük. Jól működik a gyermekek kezelése is, úgy érzem, sikerül megértetnem magam velük. Próbálom közvetlenül, humorosan fogadni a pácienseket, hisz aki hozzánk fordul, az mindig fájdalommal, szorongással érkezik, ezt igyekszem feloldani. A héten itt be is bizonyosodott, magas vérnyomással, pulzussal jöttek a betegek. Sokan jönnek szégyenérzettel is, hogy milyen állapotban vannak a fogaik, a szájüregük. Próbálom mindig elmagyarázni, hogy ez egy ördögi kör: előbb megszuvasodik egy fog, esetleg fogkő képződik, akkor nem jön a beteg fogorvoshoz, mert esetleg fél. Ehelyett bevesz egy fájdalomcsillapítót, ami hat, aztán a sok akut állapot után kialakul egy krónikus állapot, amikor már lehet, hogy nem fáj annyira, akkor azért nem megy el fogorvoshoz, aztán további idő telik el, és akkor már azért nem megy orvoshoz, mert szégyelli, hogy milyen állapotban van a szájürege. De előbb vagy utóbb csak el kell menni végül fogorvoshoz. – Nem gondolt arra, mint oly sok egészségügyi szakember, hogy külföldön vállaljon munkát? – Csíkszeredai vagyok, 1990. február 24-én születtem. Az egyetem után volt egy olyan időszakom, amikor nagyon fontolgattam, hogy külföldre megyek dolgozni, főként, mert több ismerősöm dolgozott már kint, és csupa jót hallottam tőlük. Például, hogy sokkal nagyobb az eszköztár, másabb beavatkozásokat tudnak elvégezni, technikailag is előrehaladottabbak. Államvizsga után volt egy beszélgetésünk a kollégákkal a hogyan továbbról, én akkor azt mondtam, hogy én minden bizonnyal külföldön fogom folytatni. És akkor Holló Zsolt kollégám, akivel most itt együtt dolgozunk a sürgősségi fogászati rendelőben, mondott egy mondatot, ami aztán sokszor eszembe jutott, hogy ha mind elmegyünk, akkor az apáinkat, anyáinkat ki fogja kezelni. Ez gyakran megfordult aztán a fejemben, emellett pedig én szeretem is Csíkszeredát, hazavágytam az egyetem alatt is, így hazajöttem. Itt kezdtem el a pályát, 2015-ben magánpraxisban. Most úgy éreztem, változásra van szükség, így örömmel fogadtam ezt a lehetőséget. – Miért pont a sürgősség? – Azért, mert úgy érzem, hogy itt rövid idő alatt tudunk számottevő javulást elérni a páciens számára, az egészségügyi állapotát gyorsan tudjuk pozitív irányba befolyásolni. Például ha a magánrendelőbe jön egy páciens úgy, hogy van tíz szuvas foga és egy hétre egy időpontot kér, akkor eltelik tíz hét, mire azt mondhatjuk, hogy no, most már rendben vagyok. De ha valaki bejön ide egy akut problémával, egy kibírhatatlan fájdalommal és akár fél óra, óra alatt ebben számottevő javulást tudunk elérni, akkor ez bennem is más érzést kelt és a betegek is nagyon hálásak. Ez nagyon jó sikerélmény. – Hogy látja, melyik a leggyakoribb fogászati probléma? – Az alapvető gond szerintem az, hogy az emberek többsége még mindig nem látja be a szájhigiénia fontosságát, azt, hogy hogyan kellene eljárni a megelőzés érdekében. A prevenciónak sokkal nagyobb a fontossága annál, mint amit tulajdonítanak neki. Volt rá példa, hogy megkérdeztem a gyermeket, hogy hogyan mossa a fogát, és azt válaszolta, hogy este nem engedik fogat mosni, mert már kell lefeküdni, reggel pedig azért nem, mert szaladni kell az óvodába. Nagyon lényeges lenne, hogy mindenki megértse a szájhigiénia fontosságát, hogy eljárjanak rendszeresen vizsgálatokra, ellenőrzésekre. Sokszor próbáltam elmagyarázni a pácienseimnek, hogy szerintem igazából évi háromszáz lejnél nem kellene fogászatra többet fordítani. Hisz ha minden évben kétszer becsületesen eljárok kontrollba, akkor az orvos talál egy-két pontszerű fogszuvasodást, ellátja, következő évben esetleg fogkövet lát és azt eltávolítja, ez nemcsak egészséges, hanem sokkal kifizetődőbb is. Mert ha mondjuk nem megyek fogorvos felé tíz évig, akkor nemcsak a problémák, hanem azoknak a költsége is megsokszorozódik. Ha rendszeresen járnak fogorvoshoz, azzal a saját zsebükre is dolgoznak úgymond a páciensek. Itt a sürgősségi fogászati rendelőben nagyon elhanyagolt állapotú szájüregeket is látunk: gyökérmaradványok vagy például akut gyulladások. Arra biztatok mindenkit most is, hogy az akut problémákkal forduljanak bizalommal hozzánk, az évek óta hanyagolt gondokkal pedig keressenek egy fogorvost és kezdjék el a folyamatot. Mindenkinek kellene legyen egy fogorvosa, aki követi az állapotát, tudja, hogy eddig milyen kezeléseket végeztek el. – A megelőzés terén mi a legfontosabb? – Kezdjük azzal, hogy nagyon fontos, hogy a szülő átadja a gyermeknek a rendszeres fogmosás mintáját és technikáit. Ha a fogmosási technikákkal nincs a szülő tisztában, akkor bőven találni oktatóvideókat az interneten, de a fogorvost is meg lehet erről kérdezni. Ugyanakkor, már kiskorban el kell vinni a gyermeket fogorvoshoz, hogy szokja meg, ismerkedjen meg a környezettel. Hisz ha később lesz egy tejfogszuvasodás, akkor nem mindegy, hogy egy olyan gyermekkel kell együttműködni, kezelni, aki már járt nálunk, vagy olyannal, aki még sosem. Később, serdülőkorban oda kell figyelni arra is, hogy a csontozat megfelelő fejlődése érdekében szükség van az ásványi anyagok és vitaminok pótlására, például kalcium, magnézium és tartózkodjon napon a D-vitaminpótlás érdekében. A szénhidrátban dús táplálkozást ugyanakkor kerülni kell, a fogak számára ez nem megfelelő, mert elősegíti a fogszuvasodást. Felnőttkorban, például várandósság alatt is oda kell figyelni az ásványi anyagok és vitaminok pótlására. És amit ismét kiemelnék, hogy félévente legalább menjünk el fogorvoshoz.

R. Kiss Edit