borús égbolt
Post faktum…
A múlt keddi kormányülést felvezető expozéjában Viorica Dăncilă többek között a következőket mondta: „a kormány kötelessége és kötelezettsége, hogy biztosítsa azon döntések széles körű megvitatását, amelyek az állampolgá-
rok részére hozandóak meg”. Ezt az egy nappal korábban a parlamentben elhangzott előterjesztése kapcsán mondta. Előterjesztés, amelyet a sokat ostorozott 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet kapcsán ismertetett az ellenzéki pártok „unszolására”.
Nos, abban a bizonyos előterjesztésben az is elhangzott, hogy „bár állítólagos szakértők a kormány által megállapított intézkedések negatív hatásmechanizmusáról beszélnek, majd mindegyikük megfeledkezik, hogy a sürgősségi kormányrendeletnek a leglényegesebb fejezete a közberuházások terén bevezetendő egyes intézkedésekre vonatkozik.
Némi ellentmondást vélünk felfedezni a kormányfői megnyilatkozásokban (de nem csak), ugyanis hétfőn múlt időt használt a már meghozott intézkedéseket ecsetelve, kedden pedig a foganatosítandó döntések „széles körű megvitatását” hangoztatta. Több mint nehéz, ugyanis post faktum széleskörűen megvitatni a már meghozott és hatályba léptetett döntéseket, még akkor is, ha csak egyes előírásainak került sor a gyakorlatba ültetésére.
Ami a szóban forgó sürgősségi kormányrendeletet illeti, azt megvitatni már nem lehet, de azon vitatkozni, azt bírálni, s azt kifogásolni továbbra is lehet, sőt kell is. Ez pedig a kormánynak nincs az ínyére, ugyanis az kész tényként erőszakolja ránk az általa meghozott jogszabályok révén (ez esetben sürgősségi kormányrendelet) a szándékát, az akaratát, illetve az önös érdekeit. Egyes megalapozottnak tűnő feltételezések szerint most az érdek az idei állami költségvetés, valamint állami társadalombiztosítási költségvetés bevételi és kiadási oldalának az egyensúlyba hozása volt, pontosabban annak a kierőszakolása.
Hogy ez mennyire így van, azt alátámasztani látszik a tárgyilagos és pártsemleges szakértők által is megalapozottnak tartott, az állami költségvetéssel kapcsolatosan pénteken nyilvánosságra hozott államelnöki újólagos álláspont, amely nem a „jelzők” szintjén sorakoztatja fel érveit, hanem a tény és a számadatok mentén.
A 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet kapcsán pedig ugyancsak a múlt héten (pontosabban a csütörtöki napon) rukkoltak ki a jegybank szakértői igen terjedelmes és igen szilárd alapokon álló tanulmánnyal annak várható hatásmechanizmusával kapcsolatosan. Tanulmány, amelyet egyébként a jegybank első kormányzóhelyettese, Florin Georgescu ismertetett Liviu Dragnea pártelnökkel, a képviselőház elnökével, ez utóbbi minőségében, s amely állítólag „meghökkentette” a kormánypárt vezérét. (A szóban forgó tanulmányt nem hozták nyilvánosságra, de ahhoz semmi kétség nem fér, hogy az nem létezne és azt ne hozták volna Liviu Dragnea tudomására. Amúgy egyes értesülések szerint, amennyiben annak tartalma ismeretessé válna a nemzetközi hitelminősítők előtt, akkor nem sokat gondolkoznának Románia leminősítésén.)
Hasonlóképpen történt (de némi árnyalati különbséggel) a nemrégiben minden előzetes konzultálást nélkülöző, az igazságszolgáltatási rendszerre vonatkozó 2019/7-es sürgősségi kormányrendelettel is. Annak hazai fogadtatása a bírák, az ügyészek, azok szakmai érdekképviseletei, valamint a szakjogászok részéről negatív előjelű volt, sőt úgy is fogalmazhatnánk, hogy kiváltotta felháborodásukat és tiltakozásukat. Ugyanakkor az Európai Bizottságtól és a Velencei Bizottságtól is rosszalló tartalmú üzeneteket fogalmaztak meg. A kormány ráébredt arra, hogy túllőttek a célon, mint ahogy arra is, hogy Tudorel Toader igazságügy-miniszter sokszor a saját meglátását érvényesíti kormányzati segítséggel (azaz kormányhatározatok vagy kormányrendeletek révén) és visszakozásra kényszerült. Post faktum. Megszervezett egy amolyan konzultációt (lévén, hogy a meghívottak közül alig három képviseltette magát, az igen „gyérnek” bizonyult), és annak állítólagos konklúziói fényében a március 5-i ülésén meghozta a maga „korrekciós” jellegű döntését, azaz az újabb sürgősségi kormányrendeletet. A Hivatalos Közlönyben március 7-én megjelent 2019/12-es sürgősségi kormányrendeletről van szó.
A konzultáció igen haloványnak bizonyult, de annál jóval nagyobb visszhangja volt a március 7-én megjelent sürgősségi kormányrendeletnek. Azt talán mondanunk sem kell, hogy negatív előjelű, s ennek bizonyságai a tovább gyűrűző tiltakozások, tüntetések, valamint az egyik érdekképviselet ama döntése, hogy e héten delegációt menesztenek Brüsszelbe az Európai Parlament és az Európai Bizottság érdemleges és beható tájékoztatása érdekében. Az már csak a hab a tortán, hogy a kormány most a „kész tényekkel” másként manipulált: a kormányrendelet szövegét előzetesen ugyan megküldték a Legfelsőbb Bírói Tanácsnak (CSM) véleményezés végett, de annak a Hivatalos Közlönyben való megjelenését követően derült ki, hogy „ez a szöveg” nem „az a szöveg”.
Hecser Zoltán
