borús égbolt
Piros kanapé az éjszakában
Néhány nappal ezelőtt késő este mentem haza. Egy kedves baráti társaságban voltam, ismét kibeszéltük a nagybetűs nehézségeit, szépségeit, és közben jó nagyokat nevettünk. Az önirónia is szórakoztató tud lenni. Szóval jókedvűen, fütyörészve tartottam hazafelé, amikor az út szélén megpillantottam egy piros kanapét. Jót mosolyogtam, s gondoltam: „Barátocskám, jól felbosszanthattad a feleségedet, hogy az éjszaka közepén már nem is a nappaliban lévő kanapéra zavart ki, hanem azzal együtt az útszéli árok mellé.”
Itt jut eszembe – biztos nem véletlen, hiszen ma van a nemzetközi roma nap – egy cigánydal néhány sora: „Árok, árok, de mély árok / Még az éjjel benne hálok / Benne vagyok, beleestem / A szerelem rabja lettem.” No de a szószaporításnak legyen vége! Mondom, írom magamnak.
Tehát sem a piros kanapén, sem az árokban nem hevert senki. Gondolom, hogy egy ügyes, rendszerető, portájára is igényes gazda tette ki a kanapét, mert másnap lomtalanítási akciót tartottak a településen. Az is elképzelhető, hogy a józan robot (Tóth Árpád után szabadon) korán reggel indult munkába, ezért már este szorgoskodott.
S milyen jól tette! Sokkal jobban, mint azok, akik a korábbi években esetleg lusták voltak megtenni a nagy lomtalanítás idején, majd a nyár közepén kitették az árkokba. Ja, és nem a kapu előtti, hanem a mezei, erdei utak mentén lévő bozótos árkokba. Sajnos és dühítő, hogy annak ellenére, hogy minden településen megszervezik az önkormányzatok a tavaszi nagytakarítást, lomtalanítást, mégis tele van a határ szeméttel.
Egy évvel ezelőtt az egyik kollégámmal utaztam számomra addig ismeretlen helyen. Tetszett a táj, és hangot is adtam örömemnek. Mire megszólalt: „Igen, szép hely. Kár, hogy emberek lakják!” Sajnos igaza van! Különös állatfajok tudunk lenni. A háztartási szemetet még vidéken is elszállítják minden második héten a porták elől, ennek ellenére a palackok halmaza mellett mégis használt pelenkák, tubusok, locsolótömlők, vedrek, fehérneműk, bicikligumik és még képkeretek is ékesítik a határt. Hihetetlen! És hihetetlenek vagyunk mi is! Gyakran büszkélkedünk idegenből érkezett vendégeknek, turistáknak erdeinkkel, természeti látványosságainkkal, mégsem szégyelljük a szemetet kivinni az erdőre, mezőre.
Nagyon sokan (tisztelet a kivételnek) azt sem restellik végignézni, hogy a tavasz folyamán kisiskolások hada gyűjti össze a felnőttek után az utcán és a köztereken eldobott sörös- és cigarettásdobozokat, és a sort hadd ne folytassam. Szégyen, illetve szégyellje magát, aki szemetel! És az is, aki a húsvét előtti nagytakarításból származó hulladékot kiviszi a határba, majd a húsvéti határkerüléskor kimegy ájtatoskodni és imádkozni azért, hogy a Gondviselés őrizzen meg a természeti csapásoktól.
Szóval még nagyon sok településen ezután lesznek a nagy lomtalanítások. Ezért arra bátorítok mindenkit, hogy nézzen szét a padláson, a fészerben, a pincében, és ilyenkor igyekezzen megszabadulni a felesleges holmiktól. Széket, szekrényt, matracot, porszívót, fűnyírót és (piros) kanapét a porták elé, illetve környezettudatosabb életmódot, és csak azután verjük a mellünket, hogy mi vagyunk a tisztességes, rendszerető, becsületes székely gyerekek!
Biró István
 (002).jpg)
