Két évvel ezelőtt, amikor létrehozták a Gyárfás-­kú­ria kertjében a székely­keresztúriak az A mi Petőfink címet viselő installációt, amely tulajdonképpen egy állandó szabadtéri kiállítás a körtefa szomszédságában, azzal a szándékkal tették, hogy erősítsék a Petőfi-kultuszt, amely kultúrtörténeti és idegenforgalmi szempontból egyaránt fontos a hely lakóinak. Új körtefát ültettek és felelevenítették a Petőfi-vacsorát; ugyanis feljegyezték, hogy a fehéregyházi csata előtti estén a költő és társasága bivalytejes túrós puliszkát fogyasztott a kúria vendégeként.
Megfoganni látszott a kezdeményezés, hiszen tavaly is érdeklődők népes gyűrűjében zajlottak a programok, több kapcsolódó rendezvénnyel, kerékpártúrával is tisztelegve járták körbe a helyi és a fehéregyházi, illetve a segesvári emlékhelyeket. Idén azonban – a koronavírus-járványra való tekintettel – szerényebb, ám annál meghittebb volt a Petőfi-nap, amely ezúttal a kúria kertjére korlátozódott a polgármesteri hivatal és a fenntartásában működő kulturális intézmények, valamint civilek közös szervezésében.
Atanackovic Natalija, a Berde Mózes Unitárius Gimnázium tanulója szavalt, történelmi indulók és megzenésített Petőfi-versek hangzottak el a helyi Polgári Fúvószenekar jóvoltából. Az agapé – azaz a hagyományos puliszkavacsora elfogyasztása – idén elmaradt. A távolságtartási szabályokat híven betartó keresztúriak abban a reményben gyűltek össze, mintegy ötvenen, hogy a következőkben, majd újra látványosabban emlékezhetnek, de addig is maradnak, együtt és Petőfivel. Előre, tovább – szabadon idézve a költő székelyekhez címzett versét –, hisz bátorság van a szívekben, s a vér nem fajult…