A jelenlegi kormánypárt alig 2018 tavaszán tűzte zászlajára a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása leküzdésének azon új kérdéscsoportját, amelyeket tartalmaznak a 2016-os évi uniós jogszabályozások, amelyekre a vonatkozó előírásokat 2017. június 26-ig kellett volna beültetni a hazai jogalkotásba. A kormány a vonatkozó törvénytervezetét 2018 májusának utolsó napján fogadta el és június 25-én terjesztette be a szenátusba. Időközben, pontosabban 2018. július 19-én az Európai Bizottság azt közölte, hogy az Európai Unió Bírósága elé kívánja citálni Romániát is a szóban forgó kötelezettség nem teljesítése miatt. A kormánypárt úgy próbált enyhíteni a helyzeten, hogy a törvényjavaslatot sürgősségi eljárás keretében fogadják el. A törvény azonban nem született, nem születhetett meg „sürgősen”, csak több mint egy év múltán… A Hivatalos Közlöny július 18-i számában jelent meg és július 20-án vált hatályossá a pénzmosás megelőzésére és a terrorizmus finanszírozása megelőzésére és leküzdésére, valamint egyes jogszabályok módosítására és kiegészítésére vonatkozó 2019/129-es törvény. Amint annak címéből kiderül, az eredeti témakörnél nagyobbat „markol” a nemrégiben megjelent törvény. Igen, mert annak révén újólag módosult és kiegészült az egyesületekre és az alapítványokra vonatkozó 2000/26-os kormányrendelet (amelyet annak idején módosításokkal és kiegészítésekkel a 2005/246-os törvénnyel „szentesítettek”). Ugyancsak újólag módosult és kiegészült a társasági, az 1990–31-es törvény, továbbá a fiskális eljárási törvénykönyvre vonatkozó 2015/207-es törvény. Érdemes utalni arra is, hogy az egyesületekre és az alapítványokra vonatkozóan számos és jelentős módosítást és kiegészítést hozott magával a 2019/129-es törvény. Az igen terjedelmes új törvény révén beépült a hazai jogalkotásba, illetve joggyakorlatba a fentebb említett két uniós direktíva is. Egyébként az unió néhány tagállamában az utóbbi 3-4 esztendő során felmerült az a feltételezés, miszerint gyanús eredetű pénzek érkezhetnek amolyan álcázott egyesületekhez, alapítványokhoz, amelyek révén azokat tisztára mossák, vagy esetleg a terrorizmus finanszírozására használják fel. Ennek okán pedig másutt is sor került a pénzátutalások szigorúbb és pontosabb nyomon követését lehetővé tevő jogszabályozásokra, valamint hatósági intézkedésekre. Meg kell említenünk azt is, hogy a mostani törvény hatályba lépésével egyidejűleg érvényét vesztette a hasonló célzatú 2002/656-os törvény, valamint a Pénzmosás Megelőzési és Leküzdési Országos Hivatal (ONPCSB) plénumának ama 2006/496-os végzése, amellyel jóváhagyta a pénzmosás és terrorizmus elleni normákat. A törvény átmeneti rendelkezése értelmében vannak olyan előírásai, amelyek gyakorlatba ültetésére 2020. július 21-ig kell sort keríteni. Így például az alapítványoknak és az egyesületeknek 12 nap áll rendelkezésükre azon dokumentumok kiállítására, amelyekről a mostani törvény rendelkezik. (Nevezetesen a 2000/26-os kormányrendeletnek a módosított és kiegészített szakaszairól van szó.) Nem volt sima ügy… Hogy a sürgősségi eljárás ellenére is csak több mint egy év múltán jelenhetett meg a törvény a Hivatalos Közlönyben, annak megvoltak a maga sajátos okai. Mindenekelőtt az, hogy azt csak a második nekifutásra sikerült végérvényesen elfogadni (de képletesen fogalmazva beszélhetünk harmadik nekifutásról is). Lássuk a tényeket. A szenátuson gyorsan és simán átment a törvény, lévén, hogy azt még a múlt esztendő szeptember 24-én elfogadták. A képviselőház állandó bürójában 2018. szeptember 26-án került beterjesztésre és akkor hagyták jóvá a sürgősségi eljárást is. A képviselőházban viszont élénk vitát váltott ki a törvénytervezet, az ellenzéki honatyák közül sokan (köztük RMDSZ-esek is) kifogásolnivalót és módosítanivalót találtak. Nem sok sikerrel, mert a kormánykoalíciós többségnél a csúcsvezetői utasítások érvényesültek, s ez azt jelentette, hogy az ellenzéki indítványok süket fülekre találtak. A megszavazás sem volt sima, illetve problémáktól mentes, mert a plénum október 24-i ülésén kétszer bocsátották szavazásra a törvényjavaslatot. Először a szükséges 165 helyett csak 163 támogató szavazatot kapott az indítvány. A kormánypárt akkori frakcióvezetője, Daniel Suciu azonban kérte a szavazás megismétlését arra hivatkozva, hogy a teremben jelen lévő több kollégájának a szavazata nem jelent meg a kijelzőn az összesítéskor. A második szavazáson végül 170 támogató, 70 ellenszavazattal és egy tartózkodással elfogadta a törvényt. Az ellenzéki oldalon a pártok kilátásba helyezték, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak, a történtek kapcsán pedig Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kijelentette: „Disznóság volt megismételni a szavazást. Ez az eljárás nem fogadható el, nagy hiba volt.” Egyébként akkor olyan feltételezések is napvilágot láttak, miszerint a képviselőház jogi bizottsága által október 22-én elfogadott módosító javaslat értelmében a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának tagszervezetei (köztük az RMDSZ) mentesülnek ama kötelezettség alól, hogy jelentést tegyenek az illetékes állami intézményeknek azon támogatásokról, amelyeknek haszonélvezői az egyesületek vagy az alapítványok. Erről egyes megfigyelők úgy vélekedtek, hogy a kormánypárt megpróbálta „lekenyerezni” a parlamenti képviselettel rendelkező kisebbségi szervezeteket. Amúgy 40 hazai civil szervezet nyílt levélben tiltakozott annak idején, azaz a múlt esztendő őszén a fentebb már említett kötelezettség törvénybe történő bevezetése ellen. Alkotmánybírósági döntés Az ellenzéki liberális párt és az USR 90 képviselője november 2-án a taláros testülethez fordult, alkotmányossági aggályokat fogalmazva meg. Az Alkotmánybíróság december 5-én meghozott és december 21-én kiközölt döntésével részben helyet adott a kifogásoknak, alkotmányellenesnek ítélve meg a nemzeti kisebbségi szervezeteknek a mentességét a támogatások haszonélvezői minőségben gyakorlandó jelentéstételi kötelezettsége alól. Ezek szerint azoknak is be kell számolniuk az illetékes szerveknél a haszonélvezői minőségben kapott pénzbeli támogatásról. Ilyenképpen módosult a törvény szövege az Alkotmánybíróság döntése nyomán, illetve az újratárgyalás során, amelyre az idei év márciusa és júniusa között került sor. A képviselőházban június 26-án fogadták el 273 szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül. Nem térnénk ki az amúgy számos technikai jellegű előírást tartalmazó törvény ismertetésére, mégis utalnánk néhány közérdeklődésre számot tartó rendelkezésére. Nos, a törvény többek között előírja, hogy azon személyek, akik „professzionista” minőségükben legalább 10 000 eurót utalnak át kereskedelmi célokra, alávetendők a jelentéstételi kötelezettségeknek. Már amennyiben a tranzakcióra készpénz formájában kerül sor, függetlenül attól, hogy a tranzakcióra egyetlen vagy több műveletet vesz igénybe. A „professzionista” minőség alatt a javak forgalmazása, szolgáltatások végzése stb. értendő. A jelentéstételre kötelezett entitásoknak pedig arról a bizonyos 10 000 eurót meghaladó értékű tranzakcióról az ONPCSB-nek kell jelentést tenniük. A jelentéstevő entitások közé besoroltak az egyesületek, az alapítványok, valamint a föderációk is. (Az egyesületi és az alapítványi jogszabályra, a 2000/26-os kormányrendeletre vonatkozó módosításokat egy későbbi lapszámunkban ismertetni fogjuk.) Hecser Zoltán