Újraindult a Kalot havi rendszerességgel szervezett Olvasóklubja. A Hargita Megye Tanácsa és a Communitas Alapítvány támogatásával működő klub tagjai elsőként Roberto Bolano 2666 című regényét Orbán Zsuzsa ismerteti. Roberto Bolano 2666 című regénye annyira terjedelmes, annyiféle hangon szólal meg, és annyi mindenről szól, hogy olvasó legyen a talpán, aki a végén röviden össze tudja foglalni véleményét a könyvről. Öt kisregény követi egymást a több mint 800 oldalas könyvben, ezek között azonban szinte semmilyen kapcsolódás nincs, még metaforikus szinten sem. Lehet kísérletezni az összeolvasásukkal, azonban minden olvasat esetén annyi szál marad szabadon, elvarratlanul, annyi oda nem illő elem van, hogy nyugodtan kijelenthetjük, hogy a szöveg ellenáll az értelmezésnek, nem akar nagy narratívát létrehozni. Mindezek ellenére a kisregények külön-külön meglepően olvasmányosnak bizonyulnak. Az első regény négy európai értelmiségi kutatásait követi és a közöttük szövődő ménage à troi-t. Személy szerint a 70. oldal után is bizonytalan voltam abban, hogy ezt most vajon komolyan kell-e venni, vagy nyugodtan lehet kacagni a francia Pelletier és a spanyol Espinoza telefonbeszélgetésén, amikor nagyon liberálisan és nyugati értelmiségi modorban társalognak arról, hogy egyetlen női kutató társuk, a gyönyörű Liz Norton mindkettőjük szeretője. Ehhez képest a Gyilkosságok könyve már közel sem ennyire jómodorú. 112 gyilkosságot ír le, naturalista pontossággal, objektív hangnemben, szinte dokumentarista jelleggel. Amalfitano könyve és Fate könyve, amelyek megelőzik a Gyilkosságok könyvét, inkább a tudatregény és a noir felé mozdulnak el, Archimboldi könyve életrajzi paródia, bár a paródiát itt is kérdőjellel merem csak kijelenteni. A legjobban az dühít, de őszintén bevallom, hogy egyben szórakoztat is, hogy ezt a megaregényt a szerző úgy írta, hogy tudta, meg fog halni. Eredeti elképzelésében halála után külön kellett volna kiadni ezeket a szövegeket, hogy gyerekei több pénzt kapjanak a megjelenésük után. Arra már nem volt ideje Bolanónak, hogy befejezze művét (kíváncsi lennék, hány oldal lett volna, ha sikerül befejezni), 2003-ban májbetegségben hal meg. Halála után felesége és szerkesztője döntése alapján jelennek meg ezek a kisregények mégis egy kötetben, 2666 címmel. A cím értelmezésével is lehet próbálkozni, de elég kevés kapaszkodót kínál a regény. Leginkább a performansz művészet felől tudom értékelni a 2666-ot. Olyan, mintha ezzel a szöveggel a szerző valamiképpen létrehozta volna Borges végtelen könyvtárát. Ha nincs is minden megírva benne, ami valaha meg volt vagy meg lesz még írva, de azért jó sok minden belekerült, és minden sor további szöveghagyományokat is megidéz, mint minden valamirevaló posztmodern műben. Nyugodtan el lehet veszni ebben a regényben, megéri. És azért nem nyár elején ajánlottuk, mert a könyv méretei miatt nehezen férne be szinte bármilyen nagyságú strandtáskába. Kipróbáltuk.