Parajdi sóval
Az egyik nemzetközi, megyénkben is jelen lévő üzletlánc az elmúlt héten saját márkanevén (Pilos) sózott vajat hozott forgalomba akár kedvezőnek is nevezhető áron. Nem vitás, hogy a várt közönségsiker reményében tüntette fel annak a vajnak a csomagolásán, hogy „parajdi sóval ízesítették”. Azt hallani, hogy a remélt és várt piaci siker be is következett. De maradjunk a parajdi sónál: azt a sózott vajat az Arad megyei Sofronya településen lévő Lactofood Kft. készítette. Ezek szerint nekik megérte, hogy Parajdról szerezzenek be sót, és azt bedolgozzák ebbe az újdonságszámba menő hazai tejtermékféleségbe. Eső után köpönyeg, de mégis megkérdezném: megyénkben jó néhány tejipari vállalkozás működik, és igen gyakran a piaci értékesítési lehetőségek beszűkülésére panaszkodnak. Vajon azon nem segített volna esetleg, ha az a sózott vaj ötlete itt helyben született volna meg valamelyik vállalkozásnál? Sokat beszélünk egyébként a helyi erőforrások, a helyi nyersanyagok, a helyi lehetőségek jobb kihasználásáról, magasabb fokon való értékesítéséről. De sajnos a szándék ilyen vagy olyan okokból kifolyólag nemigen valósul meg. S akkor készül Hargita megyei burgonyából más helységekben burgonyaszirom, az áfonya és az eredei gyümölcsök jelentős hányada is nyersanyagként kerül külföldre. De visszatérve a burgonyára: hivatalos információk szerint is a nagy üzletláncok igen jelentős mennyiségű, mélyhűtött, elősütött szalmakrumplit értékesítene, főleg vendéglátóipari egységek számára. Honnan származik ez a termékféleség? Hollandiából, Lengyelországból, Németországból, Belgiumból stb. Lesz-e, azaz miként lesz 51 százalékos százalékarány ebből a termékből hazai beszállításokból? Márpedig ezt is előirányozza egy majdan hatályba lépő törvény.
Hecser Zoltán