Minisztériumi döntésre várnak a lezárt Erzsébet-kutatótáró helyreállításának folytatásához, miután időközben kiderült: az anyagiak hiánya mellett a kezdeményezést az is gátolja, hogy jogi szempontból az országos sóvállalatnak nincs engedélye a táróban munkálatokat végezni. Moldován István, a parajdi sóbánya kitermelési részlegének vezetője lapunknak erről azt mondta, bár számottevő további beavatkozásra, illetve pénzre lenne szükség hozzá, bányászati szempontból nem látja akadályát annak, hogy a látogatók előtt is megnyissák a nyolcvan éve lezárt Erzsébet-bánya egy részét. 

Mint arról a lapunk korábban beszámolt, a bányászok múlt év szeptemberében végeztek feltáró és állagmegőrző munkálatokat az Erzsébet-táróban, annak reményében, hogy a sóhegy északkeleti felében található egykori kutatótáróból nyíló harántkamra, ahonnan régen sót termeltek ki, és amely ma egy nagyjából ezer négyzetméteres föld alatti galéria, alkalmas lehet rá, hogy megnyissák a látogatók előtt – ezzel legalább részlegesen remélnék pótolni a Korond-patak által egy évvel ezelőtt elárasztott sóbánya hiányát. 

„Meg lehet oldani, hogy látogatható legyen”

Moldován István – aki egyben a bányamentő csapat vezetője is volt – lapunknak kijelentette: továbbra sem mondtak le az Erzsébet-táró helyreállításáról, mivel szakmai szempontból nincs akadálya annak, hogy a tárót megnyithassák, s akár egy új kezelői szintként használják. 

– Nagyjából félútig tudtunk bemenni, és ezen a szakaszon megerősítettük, aláácsoltuk a járatot. Ez egy rézsűtáró volt, volt egy galéria része és két kamrája, melyekből a bal oldalit robbantották be a részleg bezárásakor. Később ez lett a bánya meddőhányója. Mi a jobb oldali kamrát tárnánk fel: bányászati szempontból meg lehet oldani, hogy az látogatható legyen

– közölte Moldován. A bányászok vezetője a bürokráciát látja a tervet leginkább akadályozó tényezőnek – mint közölte, jogi problémákba ütköztek a táróban végzett munkálatok kapcsán. 

Amit a Conversmin „konzervált”

A hatályos törvénykezés szerint a bezárt vagy bezárás alatt álló bányák kezelése, a föld alatti tárnák és galériák végleges lezárása, a zagytárózók biztonságossá tétele, továbbá a bányavizek kezelése és ellenőrzése az ugyancsak állami tulajdonban lévő és a gazdasági minisztérium felügyelete alatt álló Conversmin Rt. feladata. Így a lezárt Erzsébet-táró is a vállalat hatáskörébe tartozik. 

Moldován szerint „kemény harcot folytatnak”, hogy minisztériumi jóváhagyással újra dolgozhassanak a nyolcvan éve lezárt rézsűben. 

– Adásvételi gondok, ügykezelési problémák és felelősségek is közrejátszanak abban, hogy jogilag nincs hatáskörünk ott munkálatokat végezni, mert a Conversmin Rt. kellene kezelje a lezárt bányarészt. Az ügyben annyi előrelépés van, hogy az engedélykérésünket már benyújtottuk, hogy újra nekikezdhessünk a munkálatoknak

– tudatta a bányász, leszögezve: „a küzdelem folytatódik, a remény nem halt meg”. 

Az ügy kapcsán megkerestük a Conversmin Rt.-t, egyúttal kérve, hogy reagáljanak a Salrom országos sóvállalat április 19-én megjelent közleményére, amiben a vállalat a Vízügyi Hatóság mellett a Conversmin Rt.-t teszi felelőssé a parajdi bányakatasztrófáért. Amennyiben kapunk választ, közzé fogjuk tenni.

Kérdések az új bánya létesítése körül

Amint arról a Székelyhon.ro portál Constantin Dan Dobrea Salrom-igazgatóra hivatkozva május elején beszámolt, Parajdon vizsgálják egy kősó bányászására alkalmas új munkapont megnyitásának lehetőségét is. Moldován Istvánt megkérdeztük, miként látják az új bánya létesítésének kérdését, szakemberként tarthatónak véli-e a geológiai tanulmányok elkészülésére és a terület pontos beazonosítására szánt 22 hónapos határidőt. 

– Dolgozunk azon, hogy beazonosítsuk az új bánya helyét, a folyamat részletes geológiai kutatás, tervezést igényel, nem megy egyik napról a másikra. Az első kapott adatokra vonatkozóan várjuk a szakhatóság elsődleges kiértékelését, amint ezek megvannak, már lehet elemezni, hogy gazdasági és technológiai szempontok szerint meg tudjuk-e kezdeni az új bánya kitermelését

– fogalmazott.

Leszögezte, az új bánya megnyitását tekintve a biztonságosság a fő szempont: tehát, hogy a Telegdy-bányarésznél fentebb legyen, kizárva a vízbetörést lehetőségét.  

– Ugyanúgy biztonsági fedőréteget kell hagynunk sóból, de a kezdeti felmérések azt mutatják, hogy a Telegdytől nyugatabbra meg tudnánk nyitni egy új kitermelési részt. A tárnanyitás mindenképp a központi igazgatóság döntésétől függ, ők kell finanszírozást adjanak rá. Természetesen ehhez minisztériumi döntés is szükséges, de a befektetés kérdése teljesen rajtuk múlik

– emelte ki.

Nem támogatják a régi bánya megmentését?

A megemlékezés napján Kovács J. Szilamér, a bányavállalat geológusa a közösségi médiában arról tett közzé bejegyzést, hogy a vízzel feltelt bányából elegendő lenne csupán 1 millió köbméternyi víz kiszivattyúzása ahhoz, hogy két szintet újra látogathatóvá tegyenek. „A bánya szerkezete stabil, repedései, ha voltak, akkor éppen hegednek. A térség gázmentesítésén érdemes gondolkozni, majd jöhet a vízkiszívatás. Ide hamarabb léphet turista, mint az új bányába” – írta a Salrom új, lehetőségként emlegetett bányájára utalva. A geológus azzal indokolta állítását, hogy a bányában – az ott maradt eltárolt só mennyiségén túl – legfeljebb 5,3 millió köbméter víz van, melynek egy részét eltávolítva – egy nagyobb sós tó létrehozásával –, két turisztikai szintet is meg lehetne nyitni, „ha lenne rá politikai akarat”. Lapunk megkereste a geológust, hogy fejtse ki és fűzzön magyarázatot a bánya stabilitásáról tett kijelentéséhez, ám arra hivatkozva, hogy a sóvállalat munkatársaként nem hivatalosan nem nyilatkozhat, nem válaszolt kérdéseinkre.

Végkielégítés, elbocsátás és jövőkép

Amint arról lapunk április végén beszámolt, a parajdi bányavállalatnál tömeges elbocsátások következnek. A katasztrófát követően ugyanis a bányában dolgozók felét munkanélküli segélyre küldték, 60 embert – többnyire irodai és logisztikai alkalmazottat, illetve bányamentőket – viszont megtartottak – mostanáig. A helyszínen most a bányavállalat udvarán kifüggesztett értesítőt láttunk: arról számol be, hogy régiségük függvényében az összes alkalmazott igényelhet végkielégítést: aki 1–10 év között volt a vállalat alkalmazottja, nyolchavi, aki 10–20 évig dolgozott ott, tízhavi, 20 éves régiséggel pedig 12 havi átlag bruttó bért kaphat, erre június 5-ig tehetik le az igényléseket. 

Zsombori Csongor, a helyi kirendeltség főkönyvelője szerint a bányászok eldönthetik, hogy kérnek-e végkielégítést vagy sem – ugyanis értesülése szerint azok, akik kérvényezik, az új bánya nyitását követően a végkielégítésként kifizetett hónapok idejére nem lesznek alkalmazva, vagy nem kapják meg a bérüket.

– Az optimista terv az, hogy a most elbocsátásra kerülő alkalmazottakat a vállalat újra alkalmazza, mikor megnyílik az új kitermelési részleg. Hogy ez mennyi időt fog igényelni, azt természetesen még senki nem tudja megmondani

– nyilatkozta lapunknak. 

„Totymorog” a meder­betonozás közbeszerzése

Cikkünk megjelenése előtt értesültünk arról, hogy a Korond-patak betonmedrének kiépítésére, amire zárt közbeszerzési eljárást hirdetett az országos sóvállalat, megtörtént a kiértékelés, ám kivitelezőt nem hirdettek. Információink szerint két jelentkező cég felelt volna meg a kiírásnak, ám a tervezettnél 20%-kal magasabb árat adtak, amit a Salrom nem vállalt fel, s ezért új közbeszerzést írt ki. Utóbbi esetében június első két hetében várható az eredményhirdetés.