borús égbolt
enyhe havazás
enyhe eső
Paradicsom, program – ár és verseny
Vannak zöldségtermesztést támogató projektek, sokat olvasni ehhez kapcsolódó híradásokat és beszámolókat. Többek között az országos Paradicsomprogram. Mivel még a friss zöldségek zömét is importálni vagyunk kénytelenek, néhány évvel ezelőtt útjára indították a paradicsom-termelést ösztönző rendszert, hogy tegyenek egy kísérletet a kistermelők javára, hátha megnövekszik bennük a hajlandóság, és kilépnek a piacra, ellátásunkat segítendő. Mert igazolni kell a forgalmazást, a keletkezett számlák függvényében járt a szubvenció.
Tavaly ősszel az agrártárca bejelentette, hogy ez a támogatási rendszer folytatódik és a zöldségtermesztők számára 65 millió eurós keret áll rendelkezésre a következő két évben.
Sok helyen termesztenek különféle zöldségeket kies honunkban, megvan, megmaradt valamelyest ennek a hagyománya, de arra próbálták rávenni a kistermelőket, hogy védett területeken, fűtött fólia- és üvegházakban foglalkozzanak a zöldségtermesztéssel, lehetőleg bio- vagy fél-bio körülmények közepette, s főleg szezonon kívüli időszakokban, amikor még inkább rászorulunk a külföldi árura. Nem volt eléggé sikeres az akció, mert sokan éltek ugyan vele, és vissza is a személyenként háromezer eurós határértékig adható támogatási lehetőséggel, volt olyan megye, ahol 417 fiktív aktát találtak az illetékesek. Nem írtak arról, hogy az ország mely területein és milyen szinten jelentkeztek ezek a visszaélési próbálkozások, hiszen – járványtól és megfelelő egészségi állapottól függetlenül – bárhol élhetnek olyan vállalkozó szellemű egyének és szervezett csoportok, akik a szubvenciók professzionális megcsapolására szakosodtak. Az Országos Statisztikai Hivatal (INS) 2019-es és 2020-as összesítései alapján azonban, annak ellenére, hogy 24, illetve 47 millió eurót fordítottak támogatási célra, az import mégis tovább növekedett ebben a kétéves időszakban. Tegyük fel, hogy a koronavírus volt az oka, sokan szenvedtünk, és sokat. Talán más országokban inkább jutott erő és energia a zöldségtermesztésre, s így jutott számunkra is a hozamból ez meg az.
Úgy szokták a szupermarketek, hogy külön-külön ládákba pakolják a zöldséget és a gyümölcsöt, hadd lássa a vásárló, hogy mekkora a felhozatal, és az általános gyakorlat szerint – erre törvény kötelez – az ár mellé felírják a termékek származási helyét. Nem igaz, hogy csak az EU-n belülről jön az áru, vidékünkön elég gyakran felbukkannak a török primőr zöldségek, hiszen közismert azok jó minősége, és logisztikailag is viszonylag könnyen bonyolítható, megvannak hozzá a megfelelő elosztóhelyek. De ugyanakkor látni görög, bolgár, olasz zöldséget-gyümölcsöt a felhozatalban. Így volt ez a paradicsommal is a minap. Nem kellett sokat vásárolnom, hiszen csak napi szükségletre vettem volna párat, úgy fél kilónyit. Nézegettem a ládák tartalmát, s a legszebb paradicsom valóban helyi termésből való volt. Legalábbis azt írta a cetlin. Gyorsan beraktam egy zacskóba pár darabot, úgy fél kilónyit. Lemértem. Nézem a kinyomtatott árcédulát, s hát valamivel 10 lej fölötti összeg szerepel rajta. Visszamentem a standhoz, és ekkor már megnéztem rendesen a hazai árát: 19,90. Ezt akárhogy tesszük-vesszük: négy euró – elég borsos... Ha egy ausztriai boltban venném meg, úgy hogy kétezer a havi fixem – euró, nyilván – akkor is megfontolnám. Ha Pesten akarnék paradicsomot venni valamelyik piacon, vagy nagyáruházban, akkor 700 és 800 forint közötti áron juthatnék hozzá. Ez olyan két euró… Ügyesen letettem a hazai termést tartalmazó zacskót, elvettem egy üreset, és belehelyeztem négy szemet a bolgár termékből. A mérleg 4,60-at mutatott…
Nyilvánvaló, hogy időnként vissza kell járni a lakóhelyünkhöz legközelebb levő boltba az alapvető élelmiszerekért, kisebb-nagyobb értékű ipari cikkekért, kozmetikumokért, vegyi áruért… Megettük a paradicsomot. Ismét kellett úgy fél kilónyi. Rutinosan a bolgár származási helyről valót választottam, a megszokott és elfogadható áron, de azért vetettem egy pillantást a „miénkre” is: 14,90-et írt a cédulán. Mit mondjak, újabb két nap múlva is lehetett volna a „szuper-paradicsomból” vásárolni, de már 9.90-ért. Azért sem. A bolgár is akciós volt, potom 6.90-ért. Inkább rohadjon rájuk, de akkor sem adják alább. Mert hazait nem vesztegetik csak úgy!
Simó Márton
