tiszta égbolt
kevés felhő
Pápalátogatás
A hétvége eseménye kétségkívül Ferenc pápa látogatása volt. A katolikus egyházfő sűrű programon vett részt: Bukarestben, Csíksomlyón, Iași-ban és Balázsfalván fordult meg három nap alatt, találkozott az államfővel, a kormány és a diplomáciai testületek képviselőivel, a román ortodox egyház pátriárkájával, erdélyi és moldvai híveivel, illetve a görög rítusú katolikusokkal. A sűrű – és az idős egyházfő számára bizonyára rendkívül fárasztó – program történelmi jelentőségűnek bizonyult, még akkor is, ha a magyar médiában – főként a közösségi portálokon – számos kritika érte a szentatyát vagy a látogatást előkészítő, szervező, lebonyolító egyházi és világi hatóságokat, szervezeteket. Már a látogatás januári bejelentésekor ment a divatos „migráncsozás”, az elődje, XVI. Benedek lemondását és Ferenc megválasztását övező szabadkőműveses, összeesküvés-elméletes találgatás, a nemzetféltők a román zászlók megjelenésétől, a román résztvevők túltengésétől tartottak, s olaj volt a nemzetféltők tüzére a Hármashalom-oltár átépítésének, majd a látogatást megelőző napokban a Mária-kegyszobornak a templomból a két Somlyó-hegy közti Nyeregbe való szállításának híre.
Tény, hogy a szervezőknek rendkívüli erőfeszítésébe, munkájába került megbirkózni az előzménytelen esemény előkészítésének és lebonyolításának feladatával, ugyanakkor megküzdeni a saját közösség köréből jött félelmek eloszlatásával, alaptalan kritikák megválaszolásával, rosszindulatú híresztelések visszaszorításával. Holott csak annyiról volt szó, hogy össze kellett hangolni a vatikáni liturgiai és protokolláris elvárásokat a lehetőségekkel, a meghívó felek – az államelnöki hivatal, a román ortodox egyház vezetősége és a romániai katolikus püspökkari konferencia – elvárásait a pápai állam és az egyházi protokoll vonatkozó előírásaival. Ez pedig bizonyára kompromisszumok sorozatát jelentette.
Ezért alakulhatott úgy, hogy a pápa csíksomlyói prédikációjában a somlyói fogadalmi búcsút Erdély örökségének nevezte, de azzal toldotta meg, hogy egyúttal tiszteletben tartja a román és a magyar vallási szokásokat is. S ezért adódhatott az, hogy a pápa több tízezer ember előtt mintegy 25 perces beszédet tarthatott Iași-ban, amelynek kezdetén külön köszöntötte a moldvai egyházmegyében élő csángókat, lengyeleket és oroszokat; s az egyetemes könyörgések – amelyek között Csíksomlyón voltak, amelyek románul vagy németül hangzottak el – a moldvai fővárosban a iași-i egyházmegyében élő hívek anyanyelvén, egyebek mellett csángó-magyarul is felcsendültek. S ezért lehetett boldoggá avatni Balázsfaván a görög rítusú egyház hét mártír elöljáróját.
Mindezek olyan tények, amelyek mellett nem lehet elmenni, nem lehet meg nem történtnek tekinteni őket. Ezek után a román állam és képviselői, a hatalom, az ortodox többség is el kell ismerje, tudomásul kell vegye, hogy van regionális identitás és kultúra, hogy van erdélyi szellemiség, létezik székely múlt és jelen; hogy Moldvában élnek csángó-magyarok és a görögkatolicizmus megkerülhetetlen érdemeket szerzett a román történelem és kultúra alakításában.
Nos, számomra mindezt együtt jelenti Ferenc pápa csíksomlyói látogatása, amit csak tetéz az a felejthetetlen és felemelő élmény, hogy karnyújtásnyira haladt el mellettünk a csíksomlyói Nyeregben, s áldásában részesülhettünk.
Sarány István
