tiszta égbolt
kevés felhő
Pénz és fejlesztés
Jótékony akcióba lendült a kormány: a sikeresebb integráció érdekében ettől az évtől pénzügyi segélyben részesíti a speciális nevelési igényű gyermekeket. Minden iskolai napra 16 lej 60 bani étkezési támogatást kapnak pl. a diszlexiás, tanulási és viselkedészavaros, enyhe akadályozottsággal élő gyerekek, akiknek erről igazolásuk van, és normál tanintézménybe járnak.
Azon töröm a fejem, hogy mi ennek az értelme? A minden hó elején egyben megkapott összeg hogyan járul hozzá az ún. CES-es gyermekek fejlődéséhez? Hogyan segít a pénz a figyelemzavaros, beilleszkedési nehézségekkel küzdő, teljesítményszorongásos, mindezek miatt nehezebben tanuló gyereken? Többet eszik a diszlexiás, mint az a gyerek, akinek flottul megy az olvasás?
Persze köztudott, hogy a különleges bánásmódot igénylő gyerekek közül sokan éppen a szociálisan hátrányos élethelyzetük miatt „produkálják” a tüneteket, amelyekre megkapják az igazolást. És? Biztosak lehetünk abban, hogy a szülő minden esetben azt a bő 300 lejnyi összeget a gyereke fejlesztésére költi? Fejlesztő játékot, festéket, gyurmát vesz, beíratja táncra, sportra, magántanárhoz? A pénz hatására leül vele és türelmesesen támogatja feladataiban? Értő módon foglalkozik vele? Elkíséri esetleg a tanórákra, ha szükséges? Mert ha igen, akkor egy szót sem szóltam.
Azt azért mégis elmondom, hogy ezek a gyerekek a szakszerű, egyéni fejlesztési terv és bánásmód mellett fejlődhetnének, „integrálódhatnának” igazából. Hozhatnák be a lemaradást – ahogy mondani szokták. Az iskola viszont egy lejt sem kap erre a célra. A vidéki iskolák zömében nincs szakember, egy városi tanácsadó tanárhoz, fejlesztőpedagógushoz több száz gyerek tartozik, új állásokat pedig nem hagy jóvá a kormány. Az iskolai kabinetek központi forrásokból egy banit sem kapnak korszerű fejlesztő eszközök, programok beszerzésére. A szakemberek egy lejt sem továbbképzésre.
Azok ott fent tényleg azt gondolják, hogy a pénz – csak úgy vaktában – mindent megold? Nem ismerik a mondást: ne halat adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg halászni? Ha én valóban változást akarnék, akkor inkább a tanításba fektetnék, mert a pénz, akárcsak a hal, könnyen elúszik…
Asztalos Ágnes
