Új lelkésze van a siménfalvi unitárius egyházközségnek. Május elsejétől Dénes Erzsébet áll a gyülekezet élén. A homoródszentpáli születésű lelkésznő korábban Székelykeresztúron teljesített segédlelkészi szolgálatot, ám mikor meghirdették a siménfalvi lelkészi állást, úgy gondolta, megpályázza, hiszen mindig is szülőfalujához hasonló egyházközségbe vágyott. Akonfirmálására való felkészülés és az azt követő időszak hagyott mély nyomot benne, ekkor döntötte el, 14 éves korában, hogy lelkész szeretne lenni – kezdett történetébe Dénes Erzsébet. Mint mondta, középiskolai évei alatt is tudatosan készült a lelkészi pályára, aktív tagja volt az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletnek, amelynek köszönhetően az egyház közelében lehetett. 2014-ben sikeresen felvételizett a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe. 2020-ban fejezte be felsőfokú tanulmányait, és ezt követően helyezték ki Székelykeresztúrra. – Az érdekessége ennek az egésznek az volt, hogy a valamikori gyermekkori pap bácsim, dr. Tódor Csaba mellett folytathattam, akinek gyakorlatilag köszönhetem ezt az egészet, aki elindított ezen az úton – fogalmazott Dénes Erzsébet. Elmondta, segédlelkészként nagyon sok mindent megtanulhatott, megtapasztalhatott. Hozzátette, nagy egyházközség lévén a szolgálat kb. 40 százalékát végezte az elmúlt közel két év során Székelykeresztúron, de betekintést nyert az egyházközség adminisztrációjába, és gyülekezetépítés, gyülekezetvezetés terén is rengeteg tapasztalatot szerzett. – Az elmúlt közel két évben egy jó alapot szerezhettem, nagyon sokat tanultam, amely felkészített arra, hogy egyedül is elboldoguljak már egy egyházközség vezetésével – ismertette. Igazi otthonra találni Dénes Erzsébet elmondta, mindig a szülőfalujához hasonló gyülekezetbe vágyott, amely nem túl nagy, de nem is túl kicsi. Ezért is érezte azt, hogy Siménfalva lehet számára a tökéletes hely. Miután a gyülekezet meghirdette a lelkészi állást, úgy döntött, jelentkezik a meghirdetett helyre. – Bár elsődleges otthon mindig a szülőfalu, már vágytunk arra a férjemmel, hogy valahol igazi otthonra találjunk. Lelkészként mindig is saját gyülekezetre vágytam. Székelykeresztúr, a segédlelkészség, csak átmenet volt az egyetemi évek után. Mostanra azonban már szerettünk volna valahol igazán otthonra lenni – fogalmazott Dénes Erzsébet. A lelkészi állásra hárman jelentkeztek, és annak ellenére, hogy ő volt a legfiatalabb közülük, több meghallgatás, prédikáció után a siménfalvi hívek végül neki szavaztak bizalmat és választották meg új lelkészükké. – Úgy gondoltam, hogy ha a Jóistennek tervei vannak velünk itt Siménfalván, és ha ő úgy akarja, akkor ide is kerülünk – tette hozzá. Mint mondta, új hívei között számos egykori egyletes társa is van, így nem teljesen idegen közegbe érkezett. Továbbá nagy megtiszteltetésként éli meg, hogy Homoródszentpálon szolgáló egykori két híres lelkész – Ürmösi József és Vári Domokos –, akik sokat tettek szülőfalujáért, Siménfalváról származtak. Aktív gyülekezeti életet teremteni Dénes Erzsébet elmondta, azért is pályázta meg a siménfalvi lelkészi állást, mert a nyikómenti település szülőfalujától sincs túl messze, hiszen Udvarhelyszék része, és az emberek mentalitása, gondolkodásmódja is hasonló az otthonihoz. Mindezek mellett pedig egy olyan nagyszámú, több mint hétszáz lelket számláló gyülekezetről van szó, ahol lehet dolgozni, építkezni. Mint mondta, az elkövetkező időszakban igyekszik minél inkább megismerni a közösséget, a gyülekezet tagjait és felvenni a település, az egyházközség ritmusát. A lelkésznő tervei közé sorolta, hogy szeretné összefogni, felpezsdíteni a gyülekezeti életet. A gyermekekkel való közös munkára kíván nagy hangsúlyt fektetni, de minden korosztályt igyekszik megszólítani. – Szeretnék igazán otthon lenni a gyülekezetben, ott lenni az emberek között, velük együtt örömben, bánatban, és a gyermekekkel foglalkozni sokat, ami nagyon gyümölcsöző tud lenni, hiszen általuk a szülőket, nagyszülőket is meg lehet szólítani – fogalmazott Dénes Erzsébet siménfalvi unitárius lelkész.

Hadnagy Éva