szórványos felhőzet
erős felhőzet
Ötletek karanténbaj ellen
Hajjaj, baj van. Régi utazásos fotókat kezdtem nézegetni, egyre több mondatom kezdődik úgy, hogy „emlékszel, amikor itt meg ott voltunk…”. Aztán meg inkább otthon maradok, belebújva egy könyvbe s elmerülve annak világába, minthogy lemenjek egy kis egészségügyi sétára, mert már kimondhatatlanul unom az útvonalat. S eközben hétágra süt a nap. Normális esetben ilyenkor minden szabad percünket a szabadban töltjük, kirándulással, túrázással, új helyek felfedezésével. Most pedig itthon, visszatekintéssel.
A szakirodalom a szorongást, a félelmet nevezi meg, ami a leggyakoribb lelki egészséget fenyegető jelenség a kijárási tilalom, karantén idején. Na, nekem inkább a türelemmel gyűlik meg a bajom, az fogy a leginkább. Türelmetlenül várom a végét, és dühös leszek, mert nem értem, hogy mitől és hogyan lesz vége.
Hoppá, itt kell behúzni a féket – mondtam magamnak. Gyorsan elkezdtem listát írni a fejemben azokról a jó dolgokról, amelyeket megtartanék, továbbvinnék a kijárási tilalom feloldása utáni időszakra is. Terápiás célból tettem, persze, hogy billentsem ismét egyensúlyba a hangulatomat…
Megtartanám például a közös, ráérős, terített asztalnál zajló reggeliket, a nyugodtabb, ráérősebb munkát (egy kicsi pörgés azért kell majd, de mondjuk kiegyeznék a korábbi felével), a sok együtt töltött órát a párommal, a jóízű lépcsőházi beszélgetéseket a kedves szomszédainkkal, mert ilyesmire általában sosincs érkezésem a mindennapokban. Ahogy arra sem, hogy hosszan beszélgessek banális dolgokról messengeren a barátnőmmel, vagy hogy hetente akár 3-4 alkalommal is végigcsináljak egy edzésprogramot. Online, persze.
A vicces dolgok listázása is segíthet, ha ránk telepszik a bezártság és jelentkezik a karanténbaj. Az enyémen ott van a hajfestés itthon, közösen, és az az online sajtótájékozató is, amikor egyszer csak leesik, hogy engem is látnak, és persze úgy, ahogy nem kéne: otthonkában, borzosan, smink nélkül. Az egyik este pedig egy barátnőm online koncertre küldött meghívást a Facebookon. Bocs, ne haragudj, épp színházban vagyok – válaszoltam a felkérésre. És tényleg ott voltam. Online, persze.
Asztalos Ágnes
.jpg)
