Számvetés, újrakezdés, elengedés – az ősz mindezen folyamatoknak az ideje, csak rajtunk múlik, hogy mit kezdünk ezzel a sokszor borongós, mégis ezernyi színnel, ízzel érkező évszakkal.
Ősszel „újraindulunk”, sűrűsödnek a teendők a lusta nyári napok után, a ház körüli tennivalók megsokszorozódnak a hideg évszak beköszönte előtt, ugyanakkor közeledik az év vége, valamiféle visszaszámlálás kezdődik el, amiben mindenkinek feladata van, határidőkkel és olykor szorongással, aggodalmaskodással is fűszerezve. 
Az iskolakezdés élettel tölti meg a falvak, városok kihalt utcáit, s bár sokan vegyes érzésekkel vágunk neki a tanévnek, azért próbáljuk megkeresni benne a pozitívumot szülőként, diákként egyaránt. Van, aki a tanszervásárlás részét szereti a legjobban, a készülődést, az újdonság varázsát, de sokan szorongva indulnak el az első napon. Az iskolakezdés kihívása lendületet kíván, összeszedettséget, programokhoz való igazodást, hosszú távú tervezést, ami sokszor fárasztó, és a türelmünket is próbára teszi. Pedig ennek az időszaknak a lecsendesedésről is kell(ene) szólnia, amikor számot vetünk az év eddigi eredményeivel, elkezdjük lezárni, lekerekíteni a teendőink listáját, hogy az esztendő végére tiszta lelkiismerettel pontot tudjunk tenni. Talán ez a legnehezebb, hiszen sokan még december közepén is a megoldandó feladatainkat hajszoljuk, egyre kétségbeesettebben pillantva a naptárra. Még ennyi nap van karácsonyig – figyelmeztet néha egy-egy közösségi oldalon megjelent bejegyzés, amire legtöbbször legyintünk, messze van még az… De valójában csak magunkat ámítjuk azzal, hogy van még időnk bőségesen. 
A számvetés akkor a legkönnyebb, ha kézzelfogható dolgokat tudunk felmutatni: a veteményeskert termését be kell takarítani, s ez remek alkalom arra is, hogy a belső munkát is elvégezzük, kiseperjünk minden feleslegeset a gondolataink közül, s kérdéseket tegyünk fel, amelyek előrevisznek. Milyen célokkal indultunk neki az évnek, és mit sikerült megvalósítani ezekből? Valóban fontosak ezek az életünkben? Megtettünk mindent azért, hogy kicsivel jobb emberek legyünk, mint tavaly? 
Ahhoz, hogy kérdéseinkre válasz szülessen, ahhoz, hogy újra tudjunk kezdeni, meg kell szabadulnunk a félelmeinktől, az elakadásainktól is, és attól a szokásunktól, hogy a végsőkig halogassuk a kellemetlen feladatokat. Őszi nagytakarítás közben akár a gondolatainkat is „kiszellőztethetjük”, elengedhetjük közülük azokat, amelyek nem visznek előre, hogy legyen hely az újnak, a jónak. 
A ködös reggelek, a hulló falevelek, a bőséggel termő gyümölcsfák, a szilvalekvár és a sütőtök illata, az ezernyi szín a természetben, az iskolába indulás izgalma, a rövidülő nappalok mind-mind az őszt jelentik számomra, s bár hosszú ideig nem akartam tudomást venni a létezéséről, rá kellett jönnöm, hogy ez a csodálatos átmenet a nyár és a tél között minden esélyt megad arra, hogy változni tudjunk.