Egy év kihagyás után ismét színpadra lép Opra Monica. A sepsiszentgyörgyi énekesnő a Brassói Filharmóniával közösen lép színpadra Csíkszeredában. Tizenhárom filharmonikus zenész kíséri majd a művésznőt a koncert során, amely holnap lesz a Szakszervezetek Művelődési Házában, 19 órától. Az esemény kapcsán készítettünk interjút az énekesnővel, aki beszámolt súlyos betegségéről, ennek hatásairól és a holnap esedékes Sentimental Journey, vagyis Érzelmes utazás címet viselő előadásáról. − Nemrég volt a karrierjében egy nagyobb szünet. Mi volt az oka ennek? − 2018 novemberében tudtam meg, hogy beteg vagyok. Semmilyen tünete nem volt, így valóságos csapásként ért. A 21. század betegsége ért utol engem is, azaz méhnyakrák. Ekkor már tényleg meg kellett álljak egy kicsit. Nem gondoltam, hogy ez ilyen sokáig fog tartani, reménykedtem, hogy nem olyan súlyos a dolog. Aztán kiderült, hogy súlyos és nagyon gyorsan halad előre. Ezek után kiderült, hogy több hónapon keresztül Ausztriában kell majd éljünk, szinte egy évig ott voltunk. Emiatt volt ekkora szünet a karrieremben. Márpedig pont abban az időszakban voltam a csúcson, úgy éreztem, hogy annál jobb már nem lehet. Ekkor nekem le kellett állni a munkával. Kellett keressek embert, aki helyettem énekelt és az együttessel eljárt a koncertekre. Nagyon nehéz volt. Persze a betegség is nagy gond volt, de érdekes, hogy számomra ez a helyettesítés még nagyobb problémát okozott. Én soha életemben nem mondtam le egy koncertet sem, így ez most sem történhetett meg. Bármilyen beteg voltam, én úgyis ott voltam a színpadon. Ezalatt megtanultam, hogy nélkülem is működik a világ. Ez egy nagy lecke volt számomra. Mindez rávilágított arra, hogy túl sok a stressz az életemben, illetve sokszor túlvállaltam magam. De végül a testem megállj!-t parancsolt. Még mindig úgy gondolom, hogy nekem szükségem volt erre a szünetre, erre a leckére, amit Istentől kaptam. − Akkor most már minden visszaállt a régi kerékvágásba? − Igen, sőt mintha még jobban menne. Teljesen más energiával énekelek. A zenészeim is teljesen másképp, sokkal nagyobb boldogsággal dolgoznak. Természetesen ők mellém álltak akkor is, amíg Ausztriában betegeskedtem. Terveztük a koncerteket, a zenéket, kottákat írtunk. Ezek a tervek tartottak engem életben. Mert ha ők terveznek velem, akkor senki sem kételkedik abban, hogy én hazajövök. Olyan is volt, hogy kezelés közben hazalátogattam egy pár napra, mert szükségem volt erre az országra, a barátaimra, a családomra. Sajnos a gyerekeimnek itt kellett maradniuk. Épp ezért nagyon sokszor hazautaztam, bár az orvosaim nem igazán tartották jó ötletnek, ez nem számított, a maszkot feltettem és jöttem. Amikor a fiúk megtudták, hogy itthon vagyok pár napra, szerveztünk egy koncertet is. És énekeltem.ez nekem jót tett. Amikor visszamentem Ausztriába, az orvosaim csak csodálkoztak, hogy sokkal jobbak az eredményeim, mint amikor elmentem. Rengeteg energiát adott nekem az, hogy sokszor haza tudtam jönni és az én közönségemnek tudtam énekelni. Ami a másik csoda, hogy van hangom. Az orvosok azt mondták, hogy az erős kezelés miatt valószínű el fog menni, amit nem tudtam elfogadni. Rengeteget imádkoztam, és sikerült. Ezért néha csodának is becéztek az orvosok. − Ennek a betegségnek volt valamilyen hatása a munkájára? − Most már nem vállalok annyit. Inkább csak koncertekre járok, nagyon vigyázok, hogy saját magamat ne vállaljam túl. Jobban vigyázok az életmódra, hogy mit eszem és mit iszom. Illetve nagyon vigyázok arra is, hogy milyen emberek vesznek engem körül. Vagyis csak a jólelkű, a pozitív emberekkel tartom a kapcsolatot. Csak azok a zenészek és emberek maradtak körülöttem, akik megérdemlik és akiket én is megérdemlek. Ez egy ilyen kör, és az én körömben csak azok az emberek maradhatnak, akik úgy állnak hozzá az élethez, ahogyan én is. − Mivel készül a holnapi fellépésre? − Ezt a produkciót akkor gondoltam ki, amikor folyt a perfúzió és mindenki mondta, hogy maradjak pozitív. Én csak így tudtam pozitív maradni, hogy terveztem a következő koncertet. Ekkor eszembe jutott, hogy volt nekem jó pár előadásom, musicalek, ahol az az igazság, hogy sajnos leginkább csak szomorú zenékkel dolgoztunk. Talán akkor szomorú voltam, és nem tudtam úgy örülni mindennek, mint most. A kezelésem során pedig eldöntöttem, hogy kiválasztom a legsikeresebb és legszebb dalokat ezekből a musicalekből és csinálok egy összefoglalást. Ebből született a Sentimental Journey, vagyis Érzelmes zenei utazás. Amerikából indulunk, áthajózunk az óceánon és megérkezünk Spanyolországba. Ezután utazunk Franciaországba, majd Olaszországba, Romániába és végül Magyarországra. De mindenképp csak vidám zenét hallhatnak majd a jelenlévők. Ez az én álmom, ami megvalósult. Egészséges vagyok, itthon vagyok és el tudom mondani az embereknek, hogy milyen szép az élet. − Van ennek a zenei utazásnak valamilyen mondanivalója? − Igen. Ez egyben a célja is ennek a munkának, hogy elmondhassam az embereknek: örüljenek, legyenek boldogok! Hogy mennyire gazdagok csak azért, mert egészségesek. Ha egészséges vagy, bármit meg tudsz csinálni, bármit el tudsz érni. Remélem, hogy a koncert után mindenki sokkal boldogabban megy haza! Én nagyon boldog vagyok, pedig még öt évig kell járnom kontrollra, és bármikor jöhet rossz hír. De ez nem számít, mert én most sokkal jobban tudom értékelni ezt az életet. − Többféle stílust, műfajt is képviselni fog ez a koncert? − Persze. Épp ezért olyan színes a repertoárja, mert többféle stílus és műfaj is meg fog jelenni. Amerikai swing, jazz, szimfonikus pop, francia sanzon, spanyol vidám zene. − Vannak még további tervei? − Igen, de jelenleg csak az én fejemben van ez az egész kialakulva. Viszont ahogyan ma­gam megismertem és mivel már egészséges vagyok, remélem, hogy meg is tudom majd valósítani. Eldöntöttem, hogy több szomorú zenét nem igazán fogok énekelni, hanem csak vidámakat. Szeretnék valami ci­gányzenével dolgozni, úgy meghangszerelve, hogy ugyancsak egy zenei utazásról legyen szó. Elindulunk a spanyol cigányzenéből és átmegyünk a horvátokhoz, szerbekhez, románokhoz, magyarokhoz és az oroszokhoz is. − Nem először vesz részt a nagyközönség ezen a zenei utazáson. Eddig milyenek voltak a visszajelzések? − Ahogyan hazaérkeztünk, legelőször a Kovásznai Napokon adtuk elő, telt házzal. Sepsiszentgyörgyön is volt egy koncert, ahová szintén nagyon vártak vissza az emberek. Úgy volt, hogy eladunk 200 jegyet, majd a nagy kereslet miatt még kellett 50 darabot utólag nyomtatni. Aztán a koncert napján láttuk, hogy körülbelül 500 ember jött el, nem volt amit eladnunk, így a többi ember ingyen bejött, nem küldtük haza. Annyira jól sikerült, hogy a végén mindenki felállt és táncolt. Én így gyógyulok: adok, de duplán kapom vissza az energiát.

Szilágyi Dalma-Orsolya