tiszta égbolt
szórványos felhőzet
erős felhőzet
Olyan jó
Olyan jó nekünk itt Székelyföldön – fogalmazódik meg bennem többször a szabadságom ideje alatt, miközben erdők között, szerpentinen autózunk, s gondolatomat csak egy-egy döccenés vagy fél sávon beszakadt úttest szakítja félbe. De a gödrök nem örök életűek, előbb-utóbb majd csak betömik, felújítják, aszfaltozzák. Ezért akárhogy boncolgatom, nem találok cáfolatot: olyan jó nekünk itt Székelyföldön. Például nem kell drága pénzen ketrecbe zárt állatokat mutogatnunk a gyerekeknek, bőven elég, ha csak átautózunk szülőföldünkön, s Tusnádfürdő központjában „természetes közegében” megfigyelhetjük a medvét, amint átszalad előttünk az úttesten, majd eltűnik az épületek között.
De ha elszalasztanánk a fenti alkalmat (ami a turisták érdektelenségét látva, és a híreket olvasva feltételezem, egyáltalán nem számít kuriózumnak), biztosra mehetünk Bálványosfürdőn, ahol az egyik szálloda parkolójában kicsit fordítottan működik az állattartás: a kecskék, tyúkok, pónilovak vannak ketrecbe zárva, a medvék és rókák pedig szabadon falatoznak a sor végén. Csak az lepődik meg ezen (s ijedtében indítja be az autó riasztóját), aki ritkán jár arra, a profi medvelesők már szürkületkor csőre töltött fényképezőgépekkel, guggolva várják a nagyvadat. Pedig a tökéletes fotó elkészítésére bőven van idő: a medvék akár órákon át lakmároznak az étterem munkatársai által odakészített elemózsiából. Falatozásukat pedig csak a rókák zavarják meg – ezért időről időre odavakkantanak a ravasz vörösbundásoknak. Olyan, mintha valamelyik természetfilmeket sugárzó csatornát néznénk, csak itt minden élőben karnyújtásnyira, azaz mancsnyújtásnyira történik. Mondom, olyan jó nekünk itt Székelyföldön…
Háromszéki Eszter
