erős felhőzet
szórványos felhőzet
Olimpia „amerikai” szemmel
Bele sem gondoltam eddig, hogy vannak amerikaiak, akik leélik az életüket úgy, hogy csak egy-két olimpiát tudnak „becsülettel” végignézni. Az időzónák miatt ugyanis szinte lehetetlen, hogy ne kelljen kora hajnalban felkelniük vagy késő éjszakáig fennmaradniuk, ha egy teljes versenynapot végig akarnak szurkolni. Az is igaz, hogy nekünk, európaiak számára is egyre nehezebb, mert már nem vagyunk akkora egyeduralkodók a rendezés terén, mint a múlt században, és az európai fiatalok csak az 1992-es barcelonait, a 2004-es athénit és a legutóbbi londonit követhették gondtalanul figyelemmel – sőt a barcelonai is csupán gyermekkori emlék a mai kora harmincasoknak.
Az éjszakákat az utóbbi napokban rendszeresen részletekben alszom át, de ez hagyján, szegény amerikaiak 1996 óta vagy korán kelnek, vagy későn fekszenek. Az amerikai kontinensen eddig hétszer rendezték meg az ötkarikás játékokat, Európában 16 alkalommal. Ázsia mindössze háromszor volt házigazda – mondhatni a 60-as évek óta húszévente –, Afrikában pedig még nem rendeztek olimpiát.
A riói versenynap a mi helyi időnk szerint valamikor ebédidőben kezdődik, és eltart akár hajnali 6 óráig is. Tegnap éjjelre három időpontot állítottam be az ébresztőmön: a kardvívók 0.30-kor elődöntőztek, de nagyon álmos voltam, ezért csak telefonon kukkantottam meg Szilágyi Áron továbbjutását, és a 2.45-ös döntőre koncentráltam; 5.55-kor döntőzött a 4 x 200-as női gyorsváltó; majd 8 órakor szólt a szokásos ébresztő.
Sokan vagyunk így ezzel, mert most nem nekünk áll a zászló, és „amerikai” szemmel követjük a játékokat. De minden ásításért, minden idő előtt elmorzsolt csipáért kárpótol a magyar küldöttség fantasztikus szereplése. Érdemes felkelni értük hajnalok hajnalán is, mert e tekintetben nagyon is nekünk áll a zászló! És azt hiszem, segít ez a riói olimpia abban – na meg a 2020-as tokiói is rátesz egy lapáttal –, hogy még erősebben akarjuk a 2024-es budapesti rendezést.
Kovács Hont Imre
.jpg)
