Az ökumenikus világimanap programját idén Suriname nőszövetségei állították össze. Az egykori Holland-Guyana a múlt század hetvenes éveiben nyerte el függetlenségét, fejlődése azonban nem mondható töretlennek, ugyanis belviszályok rázták meg, s a külföldi érdekcsoportok ma is profitszerzésre használják, bauxitot és aranyat bányásztatnak, jelentős környezeti károkat okozva. [caption id="attachment_66181" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: Simó Márton[/caption] Az ország jelentős részét trópusi őserdők borítják, papíron ez a terület 94 százaléka, ám azok fenntartása nem biztosított, napról napra zsugorodik, hiszen jelentős legális és illegális kitermelések zajlanak, amelyek folyton rongálják és sorvasztják a „világ tüdejeként” is funkcionáló zöld területek erdőségeit. Így nem véletlenül került idén a világimanap központi témái közé a környezetvédelem és a tolerancia, az egymás terhének hordozása, valamint a párhuzamosan egymás mellett élő kultúrák és vallások tisztelete. Suriname a lehető legszínesebb és legsokoldalúbb a maga félmilliós ott élő népességével – másik félmillió tartósan külföldön él –, hiszen kreolok, búrok, kínaiak, jávaiak, hinduk, indiánok, zsidók és színes bőrűek egyaránt lakják. „Kapcsoljuk le a villanyt, zárjuk el a csapot, figyeljünk a háztartási és az ipari hulladék újrahasznosítására, s cselekedjünk Jézus Krisztus tanítása szerint” – szűrődött át az alapgondolat a Székelyudvarhelyről csatlakozó nőszövetségek és a belvárosi unitárius egyházközség által szervezett ünnepi istentisztelet alkalmával, amelyen a városban gyülekezettel rendelkező minden történelmi magyar egyház képviseltette magát. Fontos momentuma volt a világimanap helyi programjának a varrottasokból álló kiállítás is, amely rávilágított saját gyökereinkre is. Szeretetvendégség és adományozás zárta a rendezvényt, amelyen 871 lej összegű pénzadomány gyűlt össze a kijelölt cél javára. Az adományok a Nyírteleken (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Magyarország) létrehozott ökogazdálkodási és felzárkóztató program céljait szolgálja a helyi Filadelfia Evangélikus Egyházközségben. Simó Márton A cikk a Hargita Népe március 5-i számában jelent meg.