borús égbolt
enyhe eső
Nyugodni látszik a nyugtalottó
Vannak szerencsejátékok, melyek időközönként fel-felütik a fejüket a lakosság körében, igazi láz alakul ki, mert nagyon kecsegetető a nyeremény. Ha összegyűjtenénk az álmokat, az autótól a lakáson át a nyaralásig, amiért az emberek megveszik 5-10 lejért a szelvényeket, végeláthatatlan összeg kerekedne ki a gondolatban elköltött pénzről. Aztán lehet, hogy nyer a szomszéd nagynénjének egy ismerőse vagy valaki a városban, de előbb-utóbb alábbhagy a láz, és a reménytelenség közepette fölöslegesnek tűnik újabb szelvényeket vásárolni.
Egy másik nyerési lehetőség a közösségi oldalak kínálta megosztások, ahol egy-egy szolgáltató, üzlet, kézművestermékeket gyártó személy szervez játékot. A nyeremény általában csekély, de szinte nem kerül semmibe: csupán a nevünket adjuk, és a pár száz ismerősünket, akik rajtunk keresztül botlanak a reklámba.
Talán még kevesebb befektetést igényelt a tavaly áprilisban indult nyugtalottó, s az első húzáson kijövő alacsony összeg mindenkit arra sarkallt, hogy kérje és megtartsa vásárláskor a nyugtákat. Hirtelen kincset ért a bevásárlóközpontok szekereiben ottfelejtett cetli, hiszen sokan gyűjtögették, rendszerezték, s reménykedtek. Ilyen formában elérte célját az akció, hiszen tudatosan oda kezdett figyelni a lakosság, hogy kap-e nyugtát vásárláskor, és nem fölösleges szemétként tekintett rá.
Aztán a sok nyertes és az azt követően behozott szabály, hogy a nyertes nyugtával rendelkezők között ismét sorsolnak, illetve a magas összegek, amivel nyerni lehetett, valamint az, hogy az idő múltával a médiában is egyre kevesebb figyelmet szenteltek a nyugtalottónak oda vezetett, hogy ma már ismét nyugtával vannak tele a bevásárlókosarak. Pedig nyerni még mindig lehetne…
Háromszéki Eszter
