erős felhőzet
szórványos felhőzet
tiszta égbolt
kevés felhő
Nyomjuk a szöveget
Székelyudvarhely Szejkefürdő felőli kijáratánál hatalmas reklámtábla, rajta a nagy kérdés: Nyomjuk együtt? Rossz, aki rosszra gondol. Mint például én, aki arra, hogy ejsze piros lámpás ház nyílt Hallámfalván, annak kell a nagybetűs cégér. Természetesen nem erről van szó, egy helyi nyomda nyomul, nyomja képünkbe az áthallásos, de kétségtelenül az arrajárók figyelmét felkeltő, feltételezem, sokunk (piszkos) fantáziáját is megmozgató feliratot. Arra azért kíváncsi lennék, hogy az útszélen meghirdetett nyomdai gruppen nyomásra hányan mondanak igent, és akik nemet, azok vajon azért-e, mert rendeltek már maguknak a szintén a város kijáratánál reklámozó másik cég termékéből. Hogy mit? Írja, óriás betűkkel: korlátot, generációkra szabva. Ami engem illet, biztosan nem nyomulok, és kösz, a saját generációs korlátaim tárházát sem szeretném újabbal bővíteni. A hirdetményről jutott eszembe egy nemrég hallott, a nyomni vagy nem nyomni kérdés szexuális töltetéhez passzoló jópofa sztori. Egy csíkszéki faluban történt. Magyarországi vendégek érkeztek. A helytörténetben jártas, helyi szokásokat kiválóan ismerő, jóízű tájszólással beszélő tanítónő kalauzolta őket. El is jutottak egészen a falu határáig. Ott megálltak, szusszantak, csodálták, hogy milyen szép itt nálunk, Erdélyben. A tanító néni mesélt, aztán felhívta a figyelmet a völgyben csordogáló patakra is. „Ha jól megnézik, ott láthatnak egy szép nagy dugást.” Zavartan tekintgettek a magyarok. Volt, aki a helyiek pajzán hagyományára kíváncsian nyújtotta a nyakát, volt, aki belepirult még a gondolatba is, szégyenlősen sütötte le a fejét. Azonnal észbe kapott az idegenvezető. Jóízűen kacagva világosította fel a csíki tájszavakat nem ismerő népeket. „Nézzenek csak oda nyugodtan, nincs ott semmi olyasmi! Nálunk a gátat hívják dugásnak!”
Lázár Emese
.jpg)
 cm.jpg)