Tudom, hogy a nyaralás kapcsán elszomorítóak a hazai statisztikák, hiszen Románia a sereghajtók között van abban a tekintetben, hogy lakosai közül hányan engedhetik meg az utazást. Vannak vidékek, és főleg a vidékek, ahol a nyári kiruccanás még mindig úri hóbort, a falun élő (főleg) idősek „világképében” valahogy nincs is benne, hogy elinduljanak a nagyvilágba csak úgy, nyaralni. A másik végleten azért ott van az a tömeg, akiknek tűzön-vízen-banki kölcsönön át el kell menniük valahová, Görögbe, Horvátba, Egyiptomba, Bulgáriába legalább egy hétre, mert ezt így kell csinálni, így csinálja a szomszéd, meg hát ennyi jár az embernek az egész évi gürizés után, hát nem? All inclusive összezárva rengeteg emberrel all inclusive felesznek, felisznak, amit csak lehet, all inclusive kieresztik a gőzt a szállodai medence mellett, és mindezt dokumentálják a fészbúkon, hogy nyoma is legyen. Vannak, akik itthon utaznak. Mert a szépért, az élményért valóban nem feltétlenül kell átlépni a határt, és annyi látnivalónk van, amelyek a külföldit is vonzzák, hogy csak jó lehet ez nekünk is. Az viszont keserű szájízt okozhat, hogy egy hazai nyaralásért is bizony jó mélyen bele kell nyúlni a zsebbe (lásd román tengerpart), hiszen a szállások zöme európai árakon vehető igénybe. Igaz, így csökkenthető maga az útiköltség (kevesebb üzemanyag kell, nincs autópályadíj), tehát mégis kevesebbe kerül, mint egy egzotikusabb nyaralás. Aztán vannak, akik valóban utaznak. Önmagukért, saját belső indíttatásból lépik át a határt. Mernek kilépni a komfortzónájukból, kíváncsian, nyitottan és a szállodarengetegektől távol próbálnak betekinteni más országok, kultúrák mindennapjaiba. Akik felfedezni akarnak, nemcsak valami újat, hanem önmagukat is. Utazás közben. Amikor azért felbukkanhat a szorongás, félelem az ismeretlentől, akad kaland, izgalom, aminek legyőzése, megoldása örömet, sikerélményt nyújt. Jómagam ezt az utat szeretem járni, akár itthon, akár határokon túl. Kifelé és közben befelé figyelve. Szuvenírként pedig emberi gesztusokat, mosolyokat, hangulatokat, életérzést hordok haza. Amelyek hatása sokáig tart, és szebbé teszi a két utazás közti időszakot is. Asztalos Ágnes