enyhe havazás
Novemberi angyaljárás
Tudatosan menekülök (még) az ünnepi hangulat elől. November közepén vagyunk, de lehetnénk akár az elején vagy október végén is, a lényeg ugyanaz: főpróbát tartunk az ünnepekre, s a baj csak annyi vele, hogy mire karácsony lesz, már sokan elunják a hangulatot.
Az utóbbi napok tapasztalatai azt mutatják, hogy valahol lehet bennem egy nyomkövető, melynek segítségével akkor is megtalál az ünnepi hangulat, amikor nagyon nem szeretném.
Esős, hideg novemberi este van, az ernyőmet felhúzva lépek ki a tömbház ajtaján, nem sejtve, hogy utamon a teljes ünnepkör végigkísér. Alig indulok el, amikor egy erős fényvibrálást látok, amilyent a gyógyszertárak bejáratánál is látni lehet. Felnézek, és mit látok? Villogó díszeket két ablakban is. „Ti aztán jól siettek” – gondoltam magamban, majd továbbmentem. Az utamba eső kisboltba betérve megnyugodva tapasztalom, hogy bár csokimikulás és -angyalka itt is van, legalább nem szól az All I Want For Christmas Is You, és az ünnepekkor megszokott dekorációkat sem látni még. Ahogy erre gondoltam, a mellettem nézelődő idős nénike telefonja megszólal, s készülékéből élesen hasít a levegőbe a Jingle Bells dallama, de szerencsére nem karácsonyi ajándékot vásárolt, és még utána is szóltak, hogy a kicsi csomag delikátot ne felejtse ott. Folytattam utamat, de továbbra is velem tartott az ünnepi hangulat, és arra gondoltam, már meg sem lepődnék, ha a vizes aszfaltúton szembetrappol velem Rudolf a piros orrával, maga után vonszolva a nagy szakállút, szánostól-zsákostól.
Utam végéhez érek, mire hirtelen havazni kezd. Innen már nincs menekvés...
Kertész László
-min.jpg)
