Albérletben születtem, az akkori világ „modern feltételei közepette” (a konyhában, szobában?), egy, a népismeret által ajánlott bábaasszony szorgoskodásának eredményeképpen és szegény Édesanyám akaratából (is) 1932-ben. Nem tegnap volt. Az írás címében foglaltak értelmében édesapámra hárult a feladat, hogy államilag is hivatalosítson. Hazulról úgy indult el (közös megegyezés alapján), hogy László fia van. Az anyakönyvvezetői hivatal ebbéli örömétől perceken belül megfosztotta, mert az ő fia csak a fürösztőtekenyőtől ama íróasztalig volt László, itt úgy minősítették, hogy márpedig az Ladislau. Bár rólam volt szó, jómagam erről csak jóval később, a biológiai ontogenézis egy éveket igénylő periódusában szereztem tudomást, amikor is agyvelőm evolúciója lehetővé tette értelmezését annak, hogy szüleim, keresztszüleim, rokonaim, tehát a família személyei másként szólítanak, mint a pecsétes papírok. Ezt is meg kellett szokni. Szerencsére édesapám hozzáértő felvilágosítása a kérdésben eligazított ugyanúgy, mint az úgynevezett proletáriátus és egyéb vörös színt követelő megmozdulások, szájhősök lázongásai tekintetében (is)! Lászlóságom a családban időként hosszabb-rövidebb időre szintén módosult: a Lacika még eljárt, ugyanúgy, mint a Laci, az „úrfi” megszólítás elviselése már bizonyos következményekkel járt és konkrét okok miatt került forgalomba. Általában rövid időre, számomra váltakozó szerencsével. Kimenetelét illetően. Aztán következett egy homogénebb időszaka az igazi (László) névhasználatnak. 1940–1944. De mint minden jónak, ennek is hamar vége szakadt. Visszaállt az alig feledett kettősség. Az amely elég tartósnak bizonyul. Meg lehetett, kellett szokni!? Végiggondolva az életet, annak eseményeit sajátos megvilágításban látom magam. Tulajdonképpen hogyan is állok? Lászlónak van is meg nincs is elemi iskolai végzettsége (félanalfabéta?). Ladislau érettségizett, tanári diplomát és első fokozati tanári minősítést, érdemes tanári címet szerzett. Ugyancsak ő írt jó néhány újságcikket és néhány egyebet is; ugyancsak ő, ha alaposabban kérdőre vonom, igyekezett tanítani, valamit tenni hasonló névproblémákban evező földieiért. A bevezetőben szereplő egyetlen dátum óta eltelt időtartam tartalmáért, ha néha számon kérem, megnyugtatására az kristályosodik ki – talán mégis László volt. Édesapja lelki nyugalmáért is! Id. Borsodi László, Csíksomlyó