A kormány alárendeltségébe tartozó Országos Egészségügyi Minőségmenedzsment Szakhatóság (ANMCS) nemrégiben módosította azokat a kritériumokat, amelyek alapján a kórházak megkaphatják a hatóság által kibocsátott, a működésükhöz szükséges akkreditációt. Az egészségügyi intézményeknek ötévente kell teljesíteniük a követelményeket, különben működésüket kockáztatják. A hatóság követelményei azonban számos kérdést vetnek fel, például azért is, mert a kórházaknak az akkreditáció megszerzéséért fizetniük is kell. [caption id="attachment_71938" align="aligncenter" width="1000"] A csíkszeredai kórház. Fölösleges terhek Fotó: László F. Csaba[/caption] Az egészségügyi szolgáltatók akkreditálásával kapcsolatban a megyei egészségbiztosítási pénztáraknak, valamint az Egészségügyi Minisztériumnak is saját követelményrendszere van, ezekre később térünk vissza. Jelen írásunkban a 2015-ben alapított, az egészségügyi szaktárcától független, a kormány közvetlen alárendeltségébe tartozó ANMCS kritériumrendszerével foglalkozunk. Zavaros a hatóság szerepe és munkája A három különböző hatóság által meghatározott követelmények közül több is fedi egymást, az ANMCS által meghatározott kritériumok azonban kevésbé a szakmai, mint inkább az infrastrukturális viszonyok, és a kórházak menedzsmentjére fektetik a hangsúlyt. Az ANMCS munkája nagyjából abban merül ki, hogy szakbizottság tagjai megvizsgálják, pontosabban helyben megkérdezik, hogy a kórházi körülmények megfelelnek-e a betegek ellátásához szükséges elvárásoknak, de erre irányuló ellenőrzéseket nem végeznek, ahogy nem ellenőrzik a kórházakban használatos biocid termékeket sem. Ellenőrzik azonban, hogy a kórházi körülmények megfelelőek-e a szolgáltatások biztosításához – amelyeket a 2010/972-es egészségügyi miniszteri rendelet szabályoz –, valamint, hogy a kórházon belüli fertőzések megelőzésére kellő figyelmet fordítanak-e. A kórháznak az ANMCS 1700 mutatós követelményrendszernek kell megfelelniük, amelyeket 11 hivatkozási kategóriába sorolnak. A kapott akkreditáció százalékos mutatóban jelenik meg, és az eléréséhez a kórháznak legkevesebb 45 százalékot kell teljesítenie. A 11 hivatkozási kategória a következőket foglalja magában: stratégiai, információ-, humánerőforrás-, ellátási körülményekre vonatkozó, szolgáltatásminőségi, beteggel való kommunikációs, egészségügyi-ellátási, adatkezelési, kockázat-megelőzési, nozokomiális fertőzési, valamint transzfúziós és transzplantációs menedzsment. Keveset adnak, de azt legalább sok pénzért Az ANMCS szerepével kapcsolatban a Hargita Megyei Egészségügyi Igazgatóság vezetőjétől, dr. Tar Gyöngyitől érdeklődtünk, akitől megtudtuk, hogy a hatóságot, illetve annak követelményeit nemrég franciaországi mintára alakították át. A cél azonban csak félig-meddig valósult meg, hiszen a romániai egészségügyi szolgáltatók – nevezetesen a kórházak – messze nem azon az infrastrukturálisan fejlett szinten állnak, mint a nyugat-európai államban, így kénytelenek voltak „visszavenni” a követelményekből. A megyei egészségügyi igazgatóság elnöke szerint az is számos kérdést vet fel, hogy szükség van-e a hatóságra, amelynek a kritériumrendszere nem feltétlenül a kórházak szakmai teljesítményét, az orvosi munka minőségét vizsgálja. – Véleményem szerint egy kórház attól lesz jó kórház, hogy sok ember életét megmentik, sokaknak adják vissza az egészségét, minimalizálják a kórházi fertőzéseket és a nem várt halálesetek számát. Nem az épület állaga, a menedzser ügyessége, a konyha milyensége vagy az esetek dokumentáltsága a lényeges, hanem a szakmai teljesítmény – mutatott rá az igazgató. Hozzátette, nem az ANMCS feladata a kórházak fokozati minősítésének meghatározása, mert arról minden esetben az Egészségügyi Minisztérium erre szakosodott bizottsága dönt, és ott lényegesen fontosabb szempontokat vesznek figyelembe. Tar Gyöngyi szerint érdemes lenne felülvizsgálni azt is, hogy indokolt-e az ANMCS által az ötévente esedékes akkreditáláshoz szükséges több tízezer euró befizetése, amely fölösleges költekezésbe hajszolja a kórházakat. A pénzek leosztásánál sem kell figyelembe venni őket Úgy tűnik, az ANMCS követelményei szakmai szempontból nem relevánsak. Megkérdeztük a Hargita Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatóját, Duda Tihamért, hogy az általa vezetett intézménynek kötelessége-e figyelembe venni az ANMCS akkreditációját akkor, amikor a szolgáltatóknak megítélendő összegek mértékéről döntenek. Az igazgató tájékoztatott, hogy a kórházaknak az egészségbiztosítási pénztár saját – az egészségügyi igazgatósággal közösen felállított szakbiztossága – követelményeinek kell megfelelniük. Ebben olyan kritériumok is vannak, amelyek a szolgáltatók működésére vonatkozóan kizáró jellegűek lehetnek. Az egészségbiztosítási pénztár követelményrendszerével újabb cikk­ben foglalkozunk. Márk Boglárka