Gyergyószárhegyen, az utoljára 1980 augusztusában felújított, alszegi csengettyű megmentése érdekében szerveztek kalákát. Mostanig egy héten át tartottak a munkálatok – mesteremberek irányításával, műépítészek, restaurátorok véleményének figyelembe vételével. A kupola bádogbevonata ezen a héten készül el, a terep elrendezése, parkosítása is. Május 12-én, vasárnap ünnepélyesen felszentelhetik a felújított haranglábat. „Építészetileg és kultúrtörténetileg is értékes haranglábról van szó, olyan tudás őrzőjéről, amit a mai mesterek is megcsodálhatnak” – hangsúlyozta Czimbalmos Attila restaurátor. [caption id="attachment_87980" align="aligncenter" width="3024"] Nélkülözhetetlen a szaktudás[/caption] Joggal, hiszen a harangláb (Gyergyóban csengettyű) faszerkezetében megtalálható a régi ácstudás számos eleme, kezdve a faszegtől az egymással lapos-gerezdben kapcsolódó talpgerendákig, a vésetekbe makkos végekkel illeszkedő gerendákig. Ezek a mesterségbeli fogások elsősorban a szakma számára jelentenek értéket, a kaláka ellenben, amelyet a harangláb megmentése érdekében szerveztek, az egész közösség számára. Hogy is ne, hiszen a nagyközség másik részén, másfél-két kilométernél is nagyobb távolságra lakók is bekapcsolódtak a közös tevékenységbe. Onnan főleg az asszonynép, aki a kétkezi munkát végzőknek sütött, főzött. A csengettyű se a helyi plébánia, se az önkormányzat leltárában nem található, ezért körülményes lett volna, a restaurálásához anyagi segítségért pályázni. A lelkesek meg se próbálták. Maguk vették kézbe a hajdani lármafákhoz hasonló hírközlő felújítását, megmentését, hiszen e csengettyű segítségével viharveszély, tűz, halál stb. esetén azonnal hírt adtak a környék népének. (Néhány éve Deák Gyula váltotta fel Laczkó Klára nénit a csengetéssel, de köszönet illeti mindazokat, akik az évek során csengettek, rendben tartották a harangláb környékét.) A több mint 50 munkára jelentkező és körültekintéssel beosztott férfi, a sütést-főzést szintén beosztva vállaló asszonyok a közösségi érzés ajándékának örvendve tették, ami rájuk hárult. Három évbe került a készülődés – főleg az anyagiak beszerzési nehézsége okán – e nem olcsó munkához. Isten segedelmével május 12-re újabb véset, rovás jelenhet meg a csengettyű egyik eredeti gerendáján: felújítva 2019. április 29. és május 11. között – kalákával. Az 1980 augusztusában Barabás Gergely gondnoksága idején javították utoljára az építményt, ahogy arról a kupolában elhelyezett írás is tanúskodik. Melléje most újabb feljegyzés kerülhet az idei felújításról adva hírt, s azok nevét is megőrizve, akik ezen a főjavításon ügyködtek. Hogy is kezdődött az összefogás? Az adventi gyertyagyújtások alkalmával – egy idő után – már 60-70 ember gyűlt össze a környékről a haranglábnál, alatta-előtte ugyanis egy malomkő adott helyet az adventi koszorúnak – mesélte Gál-Pál Katalin Nagy Ildikó konyhájában, ahol az első napi, hússal gazdagított fuszulykafőzelék készült. A gyertyagyújtás utáni baráti beszélgetésekből pedig megszületett a közös óhaj is, a megrongálódott tetőzet kijavítására, a felújítást sürgető deszkázat kicserélésére, a talapzat megerősítésére… [caption id="attachment_87981" align="aligncenter" width="1000"] Üzenet az időkapszulából Fotók: Deák Tibor[/caption] Tervezgetni könnyű, megvalósítani már nehezebb. Gál-Pál László erdész személyében ellenben tettrekész is akadt, ahogy neki is céltudatos segítőtársak. Ő a színjátszókkal adománygyűjtés céljából szervezett előadást, húsvétkor pedig az orotvai Komák is ilyen szándékkal léptek fel Szárhegyen. Az eredmény, amivel az első lépéseket megtehették 6360 + 919 lej volt. Ekkor már szakemberektől érdeklődtek. Így került Köllő Miklós műépítész tanácsára Szucsáván készült pattintott dránica a födémre, a bádogosmunkák elvégzésére hírneves gyergyószentmiklósi mestereket találtak. Aztán nem hiába dicsérik azokat, akik olyan férjet „hoztak maguknak” Orotváról, Újfaluból, Alfaluból, akik segítségének és munkájának értékét nem lehet pénzben kifejezni. (Hiszen ha csak az állványzatot kölcsönző, felszerelő, majd kétkezi munkájával is bekapcsolódó Sólyom Istvánt említenénk vagy a dránica felrakását irányító Gál Csabát, ahogy az egész megmozdulás serkentőjét: Gál-Pál Lászlót, máris rájönnénk, hogy e kalákában, ahogy annak ez is a rendje, nem az anyagiak a mozgatórúgók.) Mellettük pedig ott voltak azok a helybéliek, akik tudással és lélekkel tették, amit kellett: mint az ácsmunkáknál Pál Ádám és Simon Csaba, vagy az alapokat megerősítő, új lépcsőfeljáró öntését vezető Ferenczi Lóránt kőművesmester. Az önkormányzat sem maradt adós, a nélkülözhetetlen emelőkosarat ők biztosították, sőt a szükséges fagerendát is. Így válhatott igazi közösségi megmozdulássá a csengettyű javítása. E lelkületnek köszönhetően lett munka végeztével terülj, terülj asztalkám, s a napi étel és ivóvíz mellől ennek köszönhetően nem hiányzott a mindennapi kávé, tészta sem. (A falu másik végébe, Felszegbe férjhez ment, a csengettyű szomszédságában felnőtt néni tésztaajándéka is jelezte: a lélek legmélyebb bugyrait is átjárta a segítőkészség). Minden reggel elhangzott a Most segíts meg, Mária imádság, utána kezdődhetett a tevékenység. Deák Tibor önkormányzati képviselő hangsúlyozta, a jól szervezettség is hozzájárult a kitűnő hangulatú munkához. E kaláka olyan kovász lehet, amelyet Alszeg másik csengettyűjének immár igencsak esedékes javítását is kilátásba helyezheti. (Az Enkány utcai harangláb ugyanis testvére ennek, a Csengettyű utca szádánál épített, most „megfiatalítottnak”.) Vasárnapig parkosítják a rendbe tett harangláb kis terét, hogy csodájára járhasson mindenki annak a kalákának, ami egyúttal köszönet is mindazoknak, akik évtizedeken át rendet tartottak a csengettyű környékén. Bajna György