Az Európai Parlament és Ta­nácsnak a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekre vonatkozó 2017/1938-as rendeletének 6-os szakasza többek között azt is előírja, hogy „minden tagállam 2018. február 2-ig értesíti a Bizottságot a védett felhasználó fogalmának általa alkalmazott meghatározásáról, a védett felhasználók éves gázfogyasztásának mennyiségeiről…”. Amúgy a „védett felhasználó” fogalmát nem véletlenül építették bele a szóban forgó rendeletbe, mert a 6-os szakasz értelmében a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak köteleznie kell az általa azonosított földgázipari vállalkozásokat arra, hogy azok gázellátása érdekében intézkedéseket hozzanak. Másképpen fogalmazva azokat úgymond kiemelten kell „kezelni” a gázellátás biztosítása tekintetében. Mindezt miért is vázoltuk fel? Mindenekelőtt azért, mert országunk is tagállami minőségében kötelezett volt az említett februári határidő betartására. Nem siették el a dogokat, lévén hogy az energiaügyi miniszter, Anton Anton komótosan kivárt és csak szeptember 20-án látta el kézjegyével a „védett felhasználó” kategória meghatározását jóváhagyó rendeletet. Arra, mármint a rendeletre utólag „rápótoltak”, az ugyanis csak október 19-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben. A 2018/692-es rendeletről van szó, amely értelmében Romániában a védett felhasználói kategóriába tartoznak a gázhálózatokra rácsatlakoztatott háztartások, valamint a kis- és középvállalatok, az egészségügyi, a lényeges szociális ellátással kapcsolatos szolgáltatók, a sürgősségi esetekhez, a biztonsághoz, a neveléshez vagy a közigazgatáshoz „kapcsolódó” intézmények, továbbá azon hőenergia-termelők, amelyek a földgáznál másabb tüzelőanyaggal nem működethetők, és amelyek a már felsorolt ügyfeleknek (felhasz­nálóknak) szolgáltatnak fűtést. A miniszteri rendeletben utalás van az annak jogalapját képező 2017/1938-as uniós rendeletnek arra a szakaszára, amely értelmében meg kell adni a védett csoportokba tartozó felhasználók gázfogyasztásának mennyiségét, valamint azt, hogy ezek a felhasználói csoportok külön-külön a teljes végső éves gázfogyasztás hány százalékát képviselik. Minderről viszont egyetlen szó sem esik az energetikai miniszter rendeletében. Az Európai Parlament és Tanács említett rendelete szövegének ismeretében azt viszont valószínűsíthetjük, hogy hazai viszonylatban is a védett felhasználók együttesen a teljes végső éves gázfogyasztásnak kevesebb mint 20%-át „képviselik”.