A nedvkeringés leállása utáni október–novemberi időszak, vagy pedig a március 15-e előtti kora tavasz a gyümölcsfák legkedvezőbb ültetési időszaka, ám ha a gazdálkodók, hobbi kertészek biztosan gyökerező csemetéket, bőven termő, hosszú életű gyümölcsösöket szeretnének magukénak tudni, néhány alapszabály betartására már az első perctől érdemes odafigyelniük – hívja fel a figyelmet Sándor Zoltán, a csíkszentsimoni kertészet vezetője. [caption id="attachment_38981" align="aligncenter" width="4752"] Csemetekert Csíkszentsimonban. Ismét igény van a régi erdélyi tájfajták iránt Fotók: Domján Levente[/caption] A kertbarátoknak október–november nemcsak a komposztálni való levelek összegereblyélését, hanem a gyümölcsfák ültetésének optimális időszakát is jelenti. Sándor Zoltánt, a csíkszentsimoni kertészet tulajdonosát arra kértük, ossza meg tanácsait, tapasztalatait a gyümölcsfák vásárlására, telepítésére készülő olvasóinkkal. Ismerjük meg a talaj(alatti)viszonyokat A szakember lapunk érdeklődésére elmondta, az első lépés nem a csemeteültetéssel, hanem a gyümölcsfának kiszemelt terület alapos megismerésével kezdődik: például a talajminta elemzésén túl nem árt meggyőződni arról sem, hogy az illető területen milyen mélységben húzódik a talajvíz. A csemeték gyökérzetét ellepő talajvíz ugyanis kellemetlen, nagy károkhoz vezető meglepetéseket tud okozni. Az egykori árterületekre telepített gyümölcsfák esetében a talajvíz magas szintje különösen nagy kockázatot hordoz – jegyzi meg a kertész. – Az ügyfeleimnek rendre azt tanácsolom, vessenek egy pillantást a környező kutak vízszintjére, vagy ássanak egy ellenőrző-gödröt a betelepíteni szánt területre. Ha a talajvíz a jelenlegi őszi időszakban 90 centin már megjelenik, akkor a klasszikus, vadalanyokra oltott gyümölcsfák ültetését azon a területen el kell felejteni. Minél mélyebbre hatol a talajban a gyökere, a fának annál kisebb esélye lesz a túlélésre. Az árterületekre, ha már mindenképpen oda akarjuk a fánkat ültetni, olyan vegetatív alanyokra oltottat kell választani – lehet az akár jonathan, golden, pónyik, batul –, amelyiknek a gyökere vízszintesen terjeszkedik és nem megy mélyre – fejtette ki Sándor Zoltán. A szakember nem ajánlja gyümölcsfák ültetését az árkok, lezárt szeméttárolók, kommunális hulladékkal szennyezett területek közelébe sem: az ott előforduló rágcsálók ugyanis a kertészkedéssel harminc éve foglalkozó szakember megfogalmazása szerint szabályosan „leborotválják” a fák hajszálgyökereit, biztos pusztulásra ítélve ezzel az oda telepített gyümölcsfát is. De a rágcsálókéhoz hasonló pusztításra képes a lótetű is. [caption id="attachment_39013" align="aligncenter" width="3168"] Ültetésre előkészített gyümölcsfák. Igénylik, de meg is hálálják a gondoskodást[/caption] A fejlődéshez 200-300 literes gödröt kér a gyökérzet Sándor Zoltán a gyümölcsfacsemeték ültetéséhez nagyjából két-háromszáz literes, pontosabban 70 x 70 x 70 centiméteres gödröt ajánl, aminek mélységéből az utolsó harminc centi igazából csak puhítást, talajlazítást jelent. A kertbarátok persze ennél nagyobb ültetőgödröket is áshatnak, de a munkaráfordítást nem érdemes kisebb vermek ásásával lespórolni, ez ugyanis egy-két éven belül a gyümölcsfák fejlődésének megrekedésében üt vissza. Sándor Zoltán ezenkívül fontosnak tartja, hogy a gazdák a fák ültetéséhez használt trágyát is úgy adagolják, hogy az a gödörbe visszatemetett földdel keverve mind egyenletesebben terítődjön szét. A kezdeti nagy mennyiség biztosításával szemben ajánlatosabb a trágyát a növény szükségletéhez igazodva a későbbiekben, évente fokozatosan pótolni. – Van, aki az ültetéskor egy nagy bog trágyát dob a fa gyökerére. Aztán csodálkozik, hogy a fa nyár közepén lesárgul. Ez azért történik, mert a fát gyakorlatilag trágyába ültette és a nitrit megfőzte, megölte a növény gyökereit – magyarázta a csíkszentsimoni kertész. A bő termésnek ugyanakkor elengedhetetlen feltétele az öntözés is: akinek anyagi lehetősége megengedi, nem árt, ha a leghatékonyabb módszert jelentető csepegtető-csöveket már a fák telepítéskor lefekteti. A csíkszentsimoni szakember ugyanakkor egy káros locsolási gyakorlatra is felhívja a kertbarátok figyelmét: az öntözővizet ne közvetlenül a fák törzsére, hanem kissé távolabb, a korona alatti árnyékterületre töltsék, a cél ugyanis a fát éltető hajszálgyökerekhez juttatni a vizet. – Amikor a fa törzsét, tövét locsolom, az olyan, mintha úgy akarnám oltani a szomjamat, hogy a szám helyett a bakancsomba töltöm a vizet – érzékelteti egy hasonlaton keresztül a szakember. A metszés külön tudomány A metszés szintén olyan termésbefolyásoló beavatkozás, amit nem szabad sem elodázni, sem pedig tudás nélkül alkalmazni. – Elterjedt, ám borzasztó rossz vélekedés, hogy a gyümölcsfa csak minden második esztendőben terem. Ez nem igaz. Ez olyan, mintha az autókról azt tartanánk, hogy mindig csak második indításra indul. A termés a gazda kezében van, amennyiben minden esztendőben termőre metszi a fát. A termőre metszés azt jelenti, hogy a 2016–2017 telén termőre visszavágott fának 2017 nyarán kialakul a termőrügye, 2018-ban pedig terem. Ha tehát egy évre előredolgozva minden esztendőben termőre vágom, akkor a fa minden évben teremni is fog. Kivétel, ha a virág lefagy, vagy nincs a közelében, ami beporozza. A metszés megválasztásához sem kell a hőmérő és a millióegy internetes tanács után menni: a metszés ideális időpontja akkor van, amikor a növény vegetációja már leállt, de a kezünk kesztyű nélkül még nem fázik. Én például –2 Celsius-fokban még nyugodtan tudom metszeni a fát” – sorolja a kertész szakember, aki tudását – amennyiben igény mutatkozik rá – a közeljövőben egy gyümölcsfametsző tanfolyam révén is megosztaná az érdeklődőkkel. A metszés alapszabályai közül Sándor Zoltán az optimális súlyelosztást is hangsúlyosnak tartja, különösen azokban a gyümölcsösökben, ahol a gazdák nem alkalmaznak támhuzalrendszert. – Egy felnőtt ember has­ma­gasságban a negyvenkilós zsákot két kézzel könnyedén meg tud tartani. Ám ugyanezt a súlyt húsz-húsz kilónként két kinyújtott karral egyenként megtartani már nem képes. Magyarul: ellentmondásos a szakkönyveknek az a tanácsa, hogy a termést el kell távolítani a törzstől, azaz fel kell metszeni a termőrügyeket. Igenis, a termés súlyának 60 százaléka a törzs körül kell legyen. Az, hogy az ágakat a termés súlya miatt rendre alátámasztgatjuk, a rossz metszés eredménye – szögezi le a kertész szakember. Keresettek a rezisztens erdélyi fajták Ami a fajtaválasztást illeti, Csík és Gyergyó térségében a klíma még mindenképpen a később virágzó fajták ültetése mellett szól, Sándor Zoltán cseresznyéből például a későn virágzónak számító Katalint ajánlja. A fagykár elkerülésére viszont a később induló fajták esetében sincs garancia. Aki viszont bő termést szeretne, annak a fák szakszerű metszésére, telepítéskor pedig a beporzást segítő fajták „csoportosítására” is gondolnia kell. – Konkrétan, a szilvafák esetében, aki a beporzóról nem gondoskodik, az jobb, ha nem is ültet szilvát. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a telepítéskor minden hatodik fa beporzó legyen. Ezt úgy lehet elérni, ha például a két kedvenc, telepíteni kívánt besztercei fajta közé hatodikként ültetünk egy Stanleyt is – tanácsolja a kertész szakember. Sándor Zoltán tapasztalata szerint a faiskolájában nevelt gyümölcsfák iránt érdeklődő gazdák nagy része tudatos fajtapreferenciával rendelkezik, azaz konkrét fajtákat keres, és határozott elképzelése van arról is, hogy – alma esetében például – a majdani termést gyümölcsléként, párlat alapanyagaként, vagy éppen a család számára télire eltárolható gyümölcsként kívánja hasznosítani. – Van, aki kifejezetten a pó­nyikot, más a tányéralmát, megint más a starkinsont, goldent, primat, florinat, jonathant vagy rubint keresi. Egyre nagyobb az érdeklődés a régi erdélyi fajták iránt is: keresett az aranypármin és a batul is. Azért is keresik, mert ellenállóbbak a kártevőkkel, betegségekkel szemben. A körtékből például a kényes fajtákat azoknak, akik bio módon kívánnak kertészkedni, nem is szoktam ajánlani – vallja a szakember. Domján Levente