Nem lehet más gazdája!
Néhány hónapja még egyetlen román katonáról tudtunk, akit az úzvölgyi temetőben hantoltak el. Aztán került még egy, majd lett belőlük 11, rövid időn belül már 130-nál tartottunk, az ominózus június 6. reggelén 143-ról tudtunk, de délután a „mulató románok” már 149 nevet olvastak fel. Szinte-szinte vártam, hogy mikor jelentik ki, hogy az összes ott nyugvó katona román, csak némelyikük más nemzetiségű.
Tegnap a védelmi tárca tiszta vizet öntött a pohárba: megállapodtak a 11-ben – bár még mindig van 8 román hősi halott, akiről továbbra sem tudni, hogy ott nyugszik-e vagy sem. És végre hajlandók lépni a legmagasabb szinteken is, hogy tisztázzák ezt a helyzetet.
Alapvetően örülök ennek, de kicsit tartok attól, hogy a nemzetköziség sem előzheti meg a balkáni maszatolást. Mostantól vélhetően a legelvakultabbaknak is feltűnik majd, hogy ezek után nemcsak a törvényesség, hanem a logika szintjén is megbukik a román parcella. Nem mintha eddig helytálló lett volna, de az 50 keresztbe a kerek szám miatt bele lehetett magyarázni a jelképességet. Most viszont már égbekiáltó ostobaságnak mutatkozik még távolról is, hogy 11 ismert román hőst „megtisztelnek” 50 kereszttel „ismeretlen román katona” felirattal. (Sőt mégcsak nem is román, mert az igényességnek annyicska szikrája sem fűtötte a büszke megrendelőt, hogy ékezetes felirat legyen ott, így pedig valójában „ismeretlen római katonáknak” állítottak emléket. Hogy nem jutott eszükbe, hogy va’egy dákot is odaképzeljenek?)
A súlyosan túlzó dormánfalvi törekvések ezzel remélhetően elbuknak, és ha sikerül végre ilyen magas szinteken is egyeztetni erről, hátha-hátha tényleg elpucolják onnan a csempészárujukat. Ezzel együtt azonban hivalkodóan kidomborítják a nemzetközi jelleget, és tartok tőle, hogy tényleg elveszik Csíkszentmártontól a karbantartás jogát.
Holott ha valaki/valami, akkor Csíkszentmárton az, aki/ami ebben a történetben nem érdemelné meg a meghurcolást. Törvénytelenül járt el, amikor egyeztetések nélkül, saját szakállra felújította a temetőt? Igen, ez tagadhatatlan. És ha már annyit viaskodunk a kettős mérce ellen, akkor magunk sem védekezhetünk vele.
De érdemes kontextusában szemlélni a folyamatot: a katonatemetők gondozásával ma is – nagyon találóan – hadilábon áll a minisztérium. Elhanyagolt, szégyenérzetet keltő romániai haditemetők fotói sorakoznak a Facebookon, és mindezekkel szemben itt van ez az úzvölgyi, amelyet a csíkszentmártoniak tettek ilyenné, amilyen: a legszebben karbantartottak egyike. Ehhez a szépséghez hozzájárulnak a táji adottságok, az ízléses, tájba illő fakeresztek, az igényes bejárat, a folyamatos gondozás. Valamint az is, hogy a nemzetközi jelleget soha nem tagadták! Márványtáblákon sorakoznak az ismert katonák nevei, és ha a lista hiányos is, az nem szándékos elhallgatás, hanem az általuk ismert nyilvántartások lajstroma!
A község polgármestere, Gergely András egyik korábbi temetőlátogatás alkalmával elmondta: a neveket soroló márványtáblák alatt tenyérnyi márványlapok láthatók, és ezeken valamikor egy-egy kampó állt, amelyre koszorúkat lehetett aggatni. Nemcsak a magyar nevek alá, hanem a németek, oroszok táblája alá is. Azazhogy lehetett volna. Csakhogy ezeket a kampókat ismeretlenek néhány nap alatt mind egy szálig letörték és ellopták, mert a háztartásban is hasznát vehették valamiféle akasztóként. Tudatlan, vandál senkiháziak jelképesen ellehetetlenítették a különböző nemezetek megemlékezését. Hangsúlyozom: szimbolikusan.
A temetőnek a gondozása is egy szimbolikus, „lelki” kampó: és most ezt akarják ellopni Csíkszentmártontól! Meggyőződésem, hogy eddig is lett volna megoldás arra, hogy más nemzetek katonái mellett a 11 román hősre is méltó módon emlékezhessen a román közösség. Az ő hőseik is a mieinkhez hasonlóan hazaszeretetből vagy kényszerből, de harc közben hunytak el, kijár nekik a tisztelet! A szentmártoni szerény fakeresztek pedig mindenkinek egyformán állítottak emléket. És ezt az egységet igenis Dormánfalva borította fel, az egység felborítása pedig igenis a nemzetköziség sajátos, hivalkodó kifejezési formájához vezethet!
Aki az első követ dobja a csíkszentmártoniakra, az magát és a valódi hősök valódi emlékét köpi szembe: olyan közösséget bánt meg, amely minden időben magáénak érezte és gazdájaként ápolta a temetőt, és nemzetiségtől függetlenül valamennyi oda temetett katona emlékét. Éppen ezért sajnálnám rettenetesen, ha a minisztérium kicsavarja a kezükből. Az úzvölgyi temetőnek egyszerűen senki nem tud jobb gazdája lenni, mint Csíkszentmárton!
Kovács Hont Imre