erős felhőzet
szórványos felhőzet
Nem jó üzenet…
Immár egy hónapja, hogy rájár az országra az időjárás rúdja. Talán nincs is olyan megye, ahol ne következtek volna be az utóbbi hetek során olyan kisebb vagy nagyobb károk, amelyeket az árvizek, a felhőszakadások, illetve a jégesők, valamint a földcsuszamlás, továbbá a széltörések okoztak. Mi több, bekövetkeztek sajnálatos halálesetek is, többek között Marosvécsen lett egy személygépkocsiban tartózkodó kisgyerek a járműre rádőlő fa áldozata. Egyébként egyelőre az biztos, hogy három haláleset következett be, de feltételezhető egy negyedik is, mert Suceava megyében már szombat este óta nem tudnak egy 57 éves asszonyról. Az időjárási viszontagságok tekintetében talán az nevezhető sokaknak szokatlannak, hogy egyes zónákban szinte napi rendszerességgel jelentkeztek, jelentkeznek, újabb és újabb károkat okozva. Ilyenképpen pedig nehéz nyomon követni a történéseket, azaz felmérni az okozott károkat. Az viszont vitathatatlan, hogy az eddigi becslések szerint több százmillió lej értékű károkról lehet szó. Ugyanakkor az is szokatlan, hogy a technokrata kormány úgymond semlegesen viszonyult az egymást követő természeti csapásokhoz. Nem arról van szó, hogy a kormánytagok vagy éppenséggel a kormányfőnek kellett volna rendszeresen a helyszínekre látogatnia, bár annak is megvan a maga jelentősége, illetve üzenetértéke. Az viszont mindenképp furcsa, hogy az ilyenkor szokásos videokonferenciákra nem került sor, a kormány részéről nemigen hangzott el semminemű közlemény. Ebben az összefüggésben pedig utalhatunk arra is, hogy egyes politikusok (de nem csupán) nem vették jó néven, hogy az elmúlt hét végén a kormányfő és egyes miniszterek élve az ortodox pünkösd kínálta „kinyúlt hétvéggel” a tengerparton pihent, a régiófejlesztésért és közigazgatásért felelős kormányfőhelyettes, Vasile Dâncu pedig állítólag Franciaországba ruccant ki, hogy részt vehessen a csúfos vereséggel zárult Románia–Albánia közti Európa-bajnoki labdarúgó-találkozón.
Az igaz viszont, hogy időközben történt valami: a június 16-i kormányülésen úgynevezett sürgősségi segélyek folyósítását hagyta jóvá a kormány. A vonatkozó kormányhatározat értelmében 95 000 lejt utaltak ki húsz, az árvizek által okozott károk okán nehéz helyzetbe került család számára. Ebből az összegből 13 megyében élő családok részesülnek, szám szerint húszan (megyénk nincs a szóban forgó megyék között), továbbá három Vâlcea megyei család számára 4500-4500 lejt utaltak ki, az ő esetükben a földcsuszamlások okoztak károkat. Ez esetben is van egy szépséghiba, nevezetesen az, hogy a múlt csütörtökön elfogadott kormányhatározat mindmáig nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben, tehát a gyorssegélyben az érintett családok nem részesülhettek.
Kedd reggel végül is hallatott magáról a kormány: reggel fél kilenckor Dacian Cioloș videokonferenciát tartott a prefektusokkal és a sürgősségi esetek ügykezelésében illetékes hatóságok illetékeseivel. Azon tájékoztatót terjesztettek be a bekövetkezett károkkal kapcsolatosan, illetve az eddig eszközölt intézkedéseikre vonatkozóan. A kormányfő a videokonferencia keretében újólag figyelmeztette az illetékeseket a megfelelő intézkedések meghozatalának szükségességére. Egyébként az általa elhangzottak nem tartalmaztak, nem is tartalmazhattak újdonságokat, mert eddig is „illett tudni”, hogy mi a teendő egy árvíz bekövetkezte esetében. A megelőzésre az adott körülmények között nemigen van lehetőség, s ezt kár is hangoztatni, főleg olyan körülmények között, amikor az idén megkéstek a jégeső elhárítására alkalmazott rakétakilövési eljárások engedélyezésével, arról nem is beszélve, hogy az egyik lövedék mellétalált, s a megcélzott felhő helyett egy ház födémét áttörve, annak előszobájában „kötött ki”. Az is nevetséges, miszerint a kormányfő szükségesnek tartja a folyókon való „járőrözést”. Egyrészt azért, mert mivel is lehetne „járőrözni”, másrészt pedig a felhőszakadások, illetve az árvizek rendszerint olyan váratlanul és olyan erővel következtek be, hogy a vízözön akár magával is sodorhatja a „járőrözőket”. A kárelhárításról egyelőre nem esett szó, azaz igen: a kormányfő utasításba adta az illetékes minisztereknek, hogy a jövő héten esedékes kormányülésig vegyék számba és nyújtsanak be jelentéseket a károkra vonatkozóan, továbbá az elhárítás, a helyreállítás követelte pénzalapokra. Tehát, ha lesz is pénzalap-kiutalás, az majd csak legjobb esetben is a jövő hónap során következhet be. Az viszont biztosra vehető, hogy pillanatnyilag a kormány rendelkezésére nem áll annyi pénz, amennyire szükség lenne a becslések szerint. Visszatérve a már említett terepszemle ügyére: egy államfőnek, egy kormányfőnek vagy egy kormányfőhelyettesnek nem az a feladata, hogy szakmai jellegű intézkedéseket foganatosítson, vagy az, hogy a helyszínen irányítsa az elhárítási műveleteket. Ez a szakmabeliek dolga, feladata. Ám, egy magas rangú tisztségviselő helyszíni látogatásának meg van a maga jelentősége, gesztusértéke, mert annak révén juthat kifejezésre az együttérzés, a ráfigyelés, annak a tolmácsolása, hogy mi, akik őrködünk az ország, annak állampolgárai biztonsága (beleértve vagyoni biztonságát is) felett, készek vagyunk segítséget, támogatást nyújtani. Annál is inkább, mert valahogy úgy vagyunk vele, mint bármilyen eseménnyel: jobb ott lenni a helyszínen, mint képernyőn követni, hogy mi is történik az árvíz elöntötte településeken.
Hecser Zoltán
.jpg)
