Bece Katalin: nem igaz, hogy a gyerekek nem olvasnak
Szépvízen hányattatott sorsa volt a könyvtárnak, az utóbbi években háromszor is költöztetni kellett a könyveket. A könyvtáros, Bece Katalin szerint mikor megkapta a felújított könyvtárhelyiséget, csak a használható könyveket költöztették át. Ennek ellenére elfogadható az olvasókedv a községben: a könyvtáros szerint 125 aktív olvasó van Szépvízen, közülük nagyon sokan kisgyerekek.
‒ Milyen a könyvállomány?
‒ A könyvállomány minőségi szempontból majdnem megfelelő, leginkább a régebbi tanítási formának felel meg. Aki háziolvasmányokat keres, az biztos, hogy talál, magyar és román nyelven is. Sok volt a megrongálódott, elavult könyv, ezért nagyon sokat le kellett írnom leltárról. A régi könyvtárban megjelent a gomba, ez is közrejátszott ebben. Itt meg kell jegyeznem, hogy az utóbbi hat évben háromszor költöztem az egész könyvállománnyal, és minden költözés veszteséggel járt. 2014-ben kezdték felújítani a kultúrházat, ekkor kellett először elköltöznie a könyvtárnak. Akkor a polgármesteri hivatal udvarán, egy boltíves épületben kaptak helyet a könyvek, habár többnyire dobozban tartottam őket, és csak a legnépszerűbbeket hagytam kint. Majdnem négy évig ebből dolgoztam. Ezután ismét költözni kellett, egy még kisebb épületbe, úgyhogy a könyvek nagy része raktáron volt. Végül 2019 elején költözhettünk be ide, ahol most van a könyvtár. Szép, tágas, világos helyiség ez, a kultúrotthon szomszédságában. Azután viszont elterjedt a vírus, kijárási tilalom volt, és nem tudtunk hivatalos megnyitót szervezni, népszerűsíteni sem tudtuk a könyvtárunkat, csak online. Azt hiszem, hogy törés történt az olvasók és a könyvtár között. Most azon kell dolgoznunk, hogy ezt a törést kijavítsuk. Eközben az állománynak majdnem felét ki kellett selejteznem. Most mintegy hatezer kötet van, a költözések előtt több mint tizenegyezer volt. Szakmai tanács volt, hogy csak azokat a kiadványokat tartsuk meg, amelyeket használunk is.
‒ Hogyan bővítették a könyvállományt?
‒ Az állományt nagyrészt adományokból gyarapítottuk, de a helyi önkormányzat is vásárolt könyveket. A Kájoni János Megyei Könyvtártól kaptunk sok kiadványt, amiért nagyon hálásak vagyunk. Ugyanakkor egyéni adományokat is kap a könyvtár, egy orvosházaspár az egész könyvtárát nekünk adta. A Magyar Konzulátus közreműködésével is kaptunk köteteket.
‒ A helyi önkormányzat hogyan segíti a könyvtár működését?
‒ Az önkormányzat lehetőség szerint mindent megtesz, hogy jól működjön a községi könyvtár, hiszen nemrég adták át a felújított helyiséget, teljes bútorzattal együtt. Ígéretek szerint az állományt is gyarapítani fogjuk.
‒ Hány aktív olvasó van a községben?
‒ Tavaly 125 aktív olvasó volt, ami nem rossz, hiszen akkor még tombolt a vírus. Az olvasók nagy része iskolás gyerek, a kisebbek leginkább meséskönyveket keresnek, a nagyobbak pedig az új kiadványokat keresik. Épp nemrég hoztam nekik két doboz új könyvet a megyei könyvtárból, mert bekapcsolódtam a települési könyvtárfejlesztő programba. Szépvízen van iskolakönyvtár is, ezért az elemi és általános iskolás gyerekek a kötelező olvasmányokat ott megtalálják. Középiskolás olvasóink is vannak, akik leginkább a háziolvasmányokat keresik itt, és van pár nyugdíjas is, akik inkább a klasszikusokat kölcsönözik ki.
‒ Mikor van nyitva a könyvtár?
‒ Minden hétköznap délután egy órától ötig van nyitva a könyvtár, egyrészt azért, mert akörül végeznek az iskolában a gyerekek, másrészt pedig azért, mert délelőtt az önkormányzatnál dolgozok a levéltárban. Ha valamilyen rendezvény van, akkor természetesen nem zárom be az ajtót öt órakor, olyankor több ideig maradok itt. Tizenöt évvel ezelőtt szerveztem az első rendezvényt, ez a tizennyolc évesek nagykorúsítási ünnepsége volt, ma már a helyi önkormányzattal együtt szervezzük meg. Ezenkívül különböző kézműves-foglalkozások voltak itt, ezeket mindig a közelgő ünnepekhez kötöttük. Az iskolás gyerekek mindig átjönnek ide, amikor felolvasómaraton van, és innen csatlakozunk a megyei könyvtár programjához. Olyan rendezvényekhez is csatlakozok, amelyeket az önkormányzat szervez, együttműködünk a helyi nőszervezettel és a nyugdíjascsoporttal is. Most indul egy varrótanfolyam, amelynek a könyvtár ad otthont. Kötést, hímzést, varrást fogunk tanulni. Fiatal anyukák, felnőtt nők jelentkeztek erre a programra.
‒ Mit gondol, mi a könyvtár szerepe a községben?
‒ Az információátadás, leginkább könyvek által. Az utóbbi huszonöt-harminc évben nagyon megváltozott a könyvtár szerepe, egy része csak a munkánknak a könyvkölcsönzés, nagyobb részét a közösségépítés teszi ki. A könyvtárosnak az a feladata, hogy segítsen, amiben tud. Ezenkívül közösségépítő is, mert hiába szervezünk bármit a könyvtárban, ha nincsenek résztvevők. Ugyanakkor a könyvtáros feladata, hogy beavassa a gyerekeket a könyvek világába, hogy megtanítsa nekik a könyvtári szabályokat.
‒ Szereti a munkáját?
‒ Igen, nagyon szeretem, minden részét. Szeretek búvárkodni a könyvek között, nagyon lekötött a rendszerezés. Mindig, amikor költöztünk, minden könyv a kezemben járt, és nem álltam meg, hogy ne lapozzak bele. Érdekes dolgokat fedeztem fel még azokban a kiadványokban is, amelyekről azt hittem, hogy ismerem. Szeretem a rendezvényszervezést is, amikor van, akivel dolgozni. Sok gyereket kell megszólítani ahhoz, hogy páran eljöjjenek egy rendezvényre.
‒ Említette, hogy sokat segít a Kájoni János Megyei Könyvtár. Milyen haszna van az együttműködésnek?
‒ A könyvadományokon és a szakmai segítségen kívül még nagyon sok haszna van annak, hogy együttműködünk a megyei könyvtárral. A Biblionet programhoz csatlakozva kaptunk számítógépeket, amelyek jó pár évvel ezelőtt még nagyon népszerűek voltak. A települési könyvtárfejlesztő programnak köszönhető az, hogy megnőtt az olvasók száma, és most is folyamatosan jönnek a gyerekek és kérdezik, hogy mikor hozok új könyveket. Így lehet őket idecsalogatni, az új kiadványokkal. Nem igaz, hogy nem olvasnak a mai gyerekek, csak az igényeknek megfelelő olvasmányra van szükség.
Péter Ágnes