Talán nem túlozunk, amikor azt állítjuk, hogy a hazai jogszabályozás terén az utóbbi húsz esztendő egyik legkeményebb dióját, de egyben egyik legérzékenyebb „műszerét” jelentette a közbeszerzés, illetve az arra vonatkozó eljárás. Egy igen vitatott kérdéskörről van szó, s a vonatkozó jogszabályok gyakorlatba ültetése során sokszor köttettek igen gyanúsnak tűnő ügyletek, azaz szerződések, gyakran lehetett hallani visszaélésekről, törvénysértésekről, de arról is, hogy rendkívül nehéz, bonyolult és ellentmondásos az az eljárás is, amelyről a törvények rendelkeztek és rendelkeznek. Mindez okán majdhogynem mindennapossá váltak a pereskedések, a felek közti viszályok, elhúzódott a beruházási munkálatok kivitelezésének időtartama, az eredetinél jóval nagyobb értéken finalizálódtak bizonyos infrastrukturális létesítmények építkezései. A jelenleg érvényes jogszabályozás viszonylag új keletű, jó három évvel ezelőtt lépett hatályba a közbeszerzésekre vonatkozó, illetve azzal kapcsolatosan egy törvénycsomag, amely tulajdonképpen négy törvényt (a 2016/98-ast, a 2016/99-es, a 2016/100-as és a 2016/101-es) ölel fel, s azok mindegyike a közbeszerzési tevékenység egy-egy szegmensére vonatkozik. Ennek a törvénycsomagnak a kidolgozására és elfogadására egy olyan időszakban került sor, amikor ugyancsak a jelenlegi kormánypárt, a szociáldemokrata párt volt kormányon és parlamenti többséggel is rendelkezett. Tehát, ha valakit terhel a felelősség ennek a törvénycsomagnak a szakmai szinvonaláért, gyakorlatba ültetésének hatásmechanizmusáért, akkor az a PSD, annál is inkább, hogy jobbára most is ott ülnek a parlament padsoraiban azok az egykori honatyák, akik teljes mellbedobással azt fenntartások nélkül megszavazták. Egyébként akkor amolyan konszenzust is sikerült kialakítani, ugyanis a honatyák túlnyomó többsége támogatta a négy új törvényt felölelő törvénycsomagot, s közülük igen sokan azt hangoztatták, hogy az gyökeres fordulatot fog jelenteni a közbeszerzési tevékenység terén, azt operatívabbá, hatékonyabbá, átláthatóbbá és ésszerűbbé téve. Nem sok időnek kellett viszont eltelnie ahhoz, hogy megfogalmazódjanak a kifogások, az elégedetlenségek, például a törvénycsomag tartalmazta egyes előírások gyakorlatba ültetésével kapcsolatosan, vagy az úgynevezett SEAP-rendszer igen gyakori „üzemzavarával” kapcsolatosan. Ugyanakkor az is egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az eljárások minden igyekezet ellenére továbbra is egyre bürokratikusabbak, a szerződések tényleges megkötéséig túl sok idő telik el, s ennek okán az uniós pénzalapok lehívása terén is problémák, gondok jelentkeztek. Időközben többször is módosították és kiegészítették a négy törvény egyike-másikát, akárcsak az alkalmazás módszertani normáit és az Országos Közbeszerzési Ügynökség (ANAP) is közölt a Hivatalos Közlönyben jó néhány eligazító jellegű utasítást. Érdembeni előbbre lépés azonban az elmúlt másfél év során sem igen következett be. Megszületett az új jogszabály Még a Cioloș-kormány idején felvetődött egy mélyebben szántó, illetve nagyobb lélegzetű törvénymódosítási szándék. Erre vonatkozóan meg is fogalmazódtak bizonyos javaslatok, elképzelések, de a jogszabály elfogadására végül is nem került sor. A mostani kormánykoalíció színre kerülését követően azon nyomban terítékre került a jogszabály-módosítás valós igénye, illetve szándéka, s azt az elmúlt év során többször is hangoztatták a kormánypárt egyes tisztségviselői, valamint egyes kormánytagok. Amúgy a központi és a helyi közigazgatási intézményrendszer illetékesei részéről is megfogalmazódtak konkrét elvárások, sőt javaslatok is, ugyanakkor az ANAP csúcsvezetése is időszerűnek és szükségesnek találta a jogszabály-módosítást. A dolgok csupán az elmúlt két-három hónap során gyorsultak fel, de úgy tudjuk, hogy a jogszabálytervezet kidolgozása már az év elején megkezdődött. A lényeg az, hogy a kormány május 24-i ülésén napirendre tűzték a közbeszerzési rendszerrel kapcsolatos módosító és kiegészítő jellegű sürgősségi kormányrendelet tervezetét. A kormányülést megelőző napon eléggé szokatlan módon és mellőzve mindennemű előzetes beharangozást sajtótájékoztatót tartott az egyik legilletékesebb, nevezetesen Eugen Teodorovici közpénzügyi miniszter (egyébként ennek a minisztériumnak a kötelékeibe tartozik az ANAP). A tulajdonképpeni meglepetést az jelentette, hogy elejébe ment a másnapi kormányülés napirendjén szereplő egyik jogszabálytervezet ismertetésének. Mondjuk ezt annak okán, hogy a kormány asztalán lévő jogszabá­lyokról rendszerint az ülést követő sajtóértekezleten szoktak részletesen beszámolni és újságírói kérdésekre válaszolni. Nos, Teodorovici tárcavezető azzal kezdte mondandóját, hogy már évek óta vita folyik azokról a buktatókról, amelyek úgymond jellemzik a romániai közbeszerzéseket. Ezek között említette a felértékelések elhúzódását, a közbeszerzési eljárás nyerteseinek megkésett kijelölését, a fellebbezések igen nagy számát, amelyeknek egyébként jelentős hányada megalapozatlannak bizonyult, rosszallva azt is, hogy a Viszályt Megoldó Országos Tanács (CNSC) szintjén meghozott döntések nemegyszer „tartalomszegények”, továbbá utalt arra is, hogy a közbeszerzések terén megállapított egyes értékküszöbök elfogadhatatlanok, a közbeszerzési elektronikus rendszer nagyon gyakran elakad stb. stb. Felvázolva a hátráltató jellegű problémákat és azokat a gondokat, amelyekkel szembesülnek a közbeszerzési eljárások során a hatóságok, rátért a lényegre: „Eldöntöttük, vagy el fogjuk dönteni holnap a kormányülésen sürgősségi kormányrendelet révén a jogszabály módosítását, s abban az is szerepelni fog, hogy csak az Állami Számvevőszék lesz az a szerv, amely a szerződés odaítélése után ellenőrzi az odaítélés módját.” Hogy miért a számvevőszék majdani szerepkörével kezdte a törvénycsomagot módosító jogszabálytervezet módosítását, azt nem tudni. Nyomatékolnunk kell viszont, hogy részletesen kitért a viszonylag hosszas sajtótájékoztatója nyomán a jogszabálytervezet többi újdonságszámba menő előírására is, mindenekelőtt azokra, amelyek révén szerinte operatívabbá és egyszerűbbé válik a közbeszerzési eljárás és fokozódhat annak hatékonysága. Másnap valóban elfogadásra került a már említett, a négy törvény jó néhány előírását módosító és kiegészítő sürgősségi kormányrendelet. A 2018/45-ös sürgősségi kormányrendeletről van szó, amely a Hivatalos Közlöny június 4-i számában jelent meg, s aznaptól annak előírásai hatályossá is váltak. Ez utóbbi vonatkozásban azonban van két kivétel: a június 4-én folyamatban lévő odaítélési eljárásokat azon jogszabályozási előírások alapján kell lebonyolítani, amelyek azok kezdeményezésének időpontjában érvényben voltak. Továbbá a már benyújtott fellebbezéseket a viszálymegoldó tanácsnak vagy esetenként a bíróságoknak azon törvényes előírások alapján kell megoldani, amelyek hatályosai voltak azok megkezdésének időpontjában. A miniszter rosszul tudta A május 24-én elfogadott sürgősségi kormányrendelet megjelentetése a Hivatalos Közlönyben némileg érthetetlen módon megkésett. (Egyébként nem egyedi esettel állunk szemben, mert sajnos gyakorta megtörténik, hogy a „sürgős” megjelentetése, azaz hatályba léptetése utólag már nem is olyan sürgős.) A megjelentetés tekintetében annak időpontját maga a közpénzügyi miniszter is rosszul tudta. Hogy miért? A múlt szerdán, azaz május 30-án ugyancsak váratlanul egy sajtótájékoztatót szervezett, s azt a következőkkel kezdte: „A kormány által elfogadott ama sürgősségi kormányrendelet, amely szabályozza a közbeszerzések új rendszerét, holnap (azaz május 31-én, csütörtökön – sz. m.) lesz megjelentetve a Hivatalos Közlönyben.” Hát nem jelent meg, csak öt nap múltán. Hozzáfűzte azt is, hogy a másnapi kormányülésen a kormány el fogja fogadni azt a sürgősségi kormányrendeletet, amely szabályozza a központosított közbeszerzéseket. Majd az e heti ülésen e két említett sürgősségi kormányrendelet módszertani normáit is jóváhagyják. A központosított közbeszerzésekre vonatkozó bejelentése beigazolódott, ugyanis a május 31-i kormányülésen elfogadták az Országos Központosított Beszerzési Hivatal (ONAC) létrehozására, megszervezésére és működésére vonatkozó sürgősségi kormányrendeletet. (Az egyébként lapzártánkig nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben.) Visszatérve a Teodorovici tárcavezető múlt szerdai sajtótájékoztatójára, azon az is elhangzott, hogy tulajdonképpen nem maradt el a közmeghallgatás. Ezt annak kapcsán jegyezte meg a tárcavezető, hogy egyes elemzők kifogásolták a jogszabálytervezet nyilvánosságra hozásának és közvitára bocsátásának a kormány általi elmulasztását. Teodorovici szerint erre valóban nem került sor, de a kormányzati illetékesek tárgyalásokat folytattak egyes szervezetekkel, például a városok, a municípiumok és a megyei tanácsok egyesületének képviselőivel, egyes patronátusokkal és a Románia Fejlesztéséért Koalíció illetékeseivel. Még egy dolgot meg kell említenünk: furcsállandó, hogy a hétfőn megjelent sürgősségi kormányrendelet megindokolási szövegrészében többször is utalnak egyes uniós szabályzatoknak a hazai jogszabályozásba való beültetésének időszerűségére és szükségességére. Ez így igaz, de olyan uniós dokumentumokról van szó, amelyek jóval a 2016-ban elfogadott hazai közbeszerzési törvénycsomag előtt jelentek meg. Újdonságok Köztudott, hogy a közvetlen beszerzések tekintetében a hazai jogszabályozás igen korlátozó jellegű volt, s ennek okán gondok jelentkeztek. E tekintetben van egy újdonság, amelynek sokan fognak örvendeni: a szerződő hatóságnak hétfőtől joga van közvetlen módon termékeket és szolgáltatásokat beszereznie, már amennyiben a felbecsült érték (áfa nélkül) kevesebb, mint 135 060 lej, illetve munkálatok esetében annak becsült értéke kevesebb, mint 450 200 lej (áfa nélkül). Továbbá ezentúl a szerződések módosíthatók, illetve kibővíthetők, anélkül, hogy újra kellene elejétől kezdeni az eljárást. Az eljárásnak nem minden egyes szakaszára vonatkozóan kell közölni az eredményeket, hanem a finalizáláskor, ilyenképpen pedig ezentúl nem válik lehetővé a menet közbeni fellebbezés. Apropó fellebbezés: amennyiben egy érdekelt cég megfellebbez egy odaítélési eljárást a CNSC-nél, akkor kötelező letétbe helyeznie a szerződés becsült értékének 2%-ot kitevő kauciót, de az nem lehet több, mint 880 000 lej. Bírósági eljárás esetén amennyiben a szerződés becsült értéke nem haladja meg a 100 millió lejt, a kaució annak 2%-át jelenti. A kiértékelési szakaszok számát ugyanakkor lecsökkentették négyre, az eddigi átlagos tizenöttel szemben. És még van egy újdonság: ezentúl azok az állami cégek, amelyeknek hátralékos fiskális kötelezettségei nem haladják meg a 10 000 lejt, részt vehetnek a közbeszerzési eljárásokon. Hecser Zoltán