Csaknem minden csíki községnek van valamilyen vitás ügye közelebbi vagy távolabbi szomszédjával – legalábbis ez derült ki az alcsíki és felcsíki települések polgármestereit fag­gatva. Van, ahol perelnek, mások per nélkül szeretnének végére járni az évek óta húzódó határvitáknak, de tulajdonképpen nem látják a jó megoldást. Akad olyan település is, amely a szomszéd megyék valamely helységével perlekedik, s ez a vita még kilátástalanabb, mint a megyén belüli. [caption id="attachment_17585" align="aligncenter" width="620"] Lovas fogat a Csíkszentimre és Csíkszentsimon közötti határszakaszon. Minden község a saját területigazát keresi Fotó: Domján Levente[/caption] Kozmás községnek Nagy­tus­náddal vannak elintézetlen ügyei, de a tulaj­donképpeni kiindulópontot a négy közbirtokosság által alapított Tus­­nádfürdő jelenti, ugyanis az üdülőváros a növekedésével egyre nagyobb területet foglalt el a környező erdőkből. – Ezért eltolódott a tusnádi közbirtokosság határa is – vázolta a helyzetet Virág István, a kozmási polgármesteri hivatal munkatársa. – Ezenkívül húsz hektárt kimértek olyan személyeknek, akiknek nem volt területük Tusnádon, de a 18-as törvény megengedte ezt. Mindez hiányt generált – tette hozzá. Bodó: Tusnád megoldhatná a helyzetet Lázárfalvi birtokosok 122,5 hektár erdőterülete esik tusnádi közigazgatás alá, ezért a birtoklevelek egy részét is a tusnádi önkormányzat bocsátotta ki. – De bizonyos személyek területét az Olton túlról áthozták, s itt kaptak területet Hosszúmezőn, amikor még csak egy hektárig engedte meg a törvény az erdők visszaadását – részletezte Virág István. – Később, amikor vissza lehetett volna adni az egészet, már nem tudtuk kimérni. – Az emberek pirongatnak, őszintén mondom – ismerte el Bodó Dávid, Csíkkozmás polgármestere, aki szerint az ügyet vagy kárpótlással, vagy hasonló erdős terület tartalékalapból való kimérésével lehetne rendezni. – 120-130 hektárnyi terület rendezetlen. Nekünk van községi erdőnk, de nincs tartalékalapunk, s a prefektórától nem kaptunk egyértelmű választ, hogy például beerdősödött legelőből kimérhetnénk-e, hogy az embereket kielégítsük. Tusnád viszont megoldhatná a helyzetet, mert neki van tartalékja és elfoglalta a lázárfalvi emberek erdőit. Még nem kerültünk törvényre, de előbb-utóbb az lesz belőle, ha másként nem sikerül megoldani. Szentmárton: sosem lesz vége Csíkszentmártonnak ellenben a Bákó megyei Dărmăneşti várossal van évtizedes vitája – világosított fel Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere. – Örökös idők óta az Úz völgye Csíkszentmárton része, mégis elvitatják. Az egy dolog, hogy 1968-ban jelentős részeket elcsatoltak a megyétől... Valamikor az úgynevezett második határrészünk 6400 hektár volt, ami községünk közigazgatási területéhez tartozott. Ebből meghagytak nem egészen 100 hektárt, ami kimondottan az Úz völgye, de azt is elvitatják és még azért is harcolnunk kell. Állítólag 2001-ben a két megye kataszteri hivatalának vezetője megegyezett, hogy a megyehatárt behozzák az Úz folyó vonalára, és azóta Dărmăneşti ezt tartja szentírásnak. De mi sem engedünk, továbbra is Csíkszentmárton részének tartjuk. Több egyeztetés is volt a kérdésben, de mind megbukott, mert nem voltak tárgyalókészek a bákói felek – sorolja a szentmártoni község-vezető. Az elöljáró elmondta, nem állnak perben egymással a települések, egyrészt azért, mert nem ő kellene hogy kezdeményezze, másrészt – mert ismerve a román igazságszolgáltatást – nem lát sok esélyt igazuk érvényesítésére. Attól tart, ha egyszer rosszul döntenek, utána nehéz lenne megváltoztatni a döntést. – Mindig remélem, hogy ha lesz egy normálisabb városvezetés, azzal meg tudunk egyezni. Egyelőre hiába van egy levéltárnyi aktánk, s nekik semmi, csak az a bizonyos térkép, mégis nekik áll a zászló – tette hozzá a Gergely András. A fennmaradt 6300 hektárról már nem tárgyalnak, ennek fele jelenleg Dărmăneşti, a másik fele Ágas község közigazgatási területéhez tartozik. Dărmăneşti nagyrészt visszaadta a közbirtokosságoknak, Ágas viszont sem a közbirtokosságok, sem a Csíki Magánjavak mintegy 1000 hektárnyi területét nem szolgáltatta vissza. Dărmăneşti-en kívül Csík­szent­simonnal is van Csík­szent­már­tonnak egy kis rendezetlen dolga, ami a Tivai Nagy Imre Szakiskola négyhektáros – előbb visszaszolgáltatott, majd visszavett – területére vonatkozik. Precedens értékű döntés Nem látom az alagút végét – mondta Fábián László, Csíkszent­simon polgármestere, felsorolva, hogy közigazgatási határok tekintetében nekik Csíkszentimrével, Csíkszentgyörggyel és Tusnáddal van vitájuk. – Mindenki a saját igazát keresi. Mi a 18-as törvénnyel megállapított közigazgatási határt betartjuk, s kielégítenénk az igénylőket, de az Állami Birtokok Ügynöksége elfoglalt 23 hektárnyi területet, amit a Kísérleti Állomás használ, s vissza kell vonnunk a kiadott tulajdonjogot. – 1992-től zajlik Csíkszent­si­mon­nal a vitánk a volt IAS-es terület fölött – foglalta össze György József csíkszentgyörgyi elöljáró. – Ez a föld annak idején Csík­szent­györgyhöz tartozott, majd Csíkszentsimonhoz. Az emberek letették hozzánk a kérést, de én nem tudtam kiadni a területüket. Azt szeretném, hogy Szentsimon legalább ismerje el, és helyezze birtokba a személyeket. 19 hektár képezi a vita tárgyát, és ez mind magánszemélyek tulajdona lenne. György József arról is beszámolt, hogy néhány héttel ezelőtt precedens értékű ítélet született: az egyik gazda pert nyert Csík­szent­simonnal szemben. A döntés arra kötelezi a csík­szent­györgyi bizottságot, hogy adja át a dokumentációt és a csíkszentsimoni földosztó bizottság helyezze tulajdonba az illetőt. Mindennapos határviták Információink szerint hasonló terület- és közigazgatási határviták más csíki községek mindennapjait is keserítik: Szépvíz és Csíkszentmihály, Csíkrákos és Madaras, Madaras és Csík­szent­mihály is disputában áll egymással. Madaras és Rákos esetében több mint 200 hektár területről van szó, amely Bíró László polgármester szerint valamikor Madaras közbirtokosságáé volt és a kisagrárreform idején sajátították ki. 1968-ban viszont a közigazgatási határt a kisajátítási művelet szerint húzták meg. – Mi a régi határt szeretnénk visszaállítani. Nem kérjük az övéket, csak a sajátunkat. Úgy gondoljuk, kötelességünk vigyázni arra, amink volt, és nem föltétlenül a román igazságszolgáltatásnál kellene az igazunkat keresni, hanem a két községnek kellene megegyezni. A határkiigazításokat a kataszteri hivatalnál a két önkormányzat között meg lehet kötni, és utólag is lehet módosítani, de ehhez készség kell legyen a megegyezésre az önkormányza­tok és a polgármesterek részéről – hangsúlyozta Bíró László. Daczó Katalin