Hamarosan indul a beiratkozás az előkészítő osztályokba. Éppen most, egy ilyen zűrzavaros év után vette ki a tanügyminisztérium a szakemberek által végzett iskolaérettségi vizsgálatot. A hatévesek szüleinek így saját magukra és a napköziből kapott visszajelzésre alapozva kell döntést hozniuk a gyerekük sorsáról. Koncz Mária Magdolna óvodai és iskolai tanácsadót kérdeztük a témában. – Mikor mondhatjuk, hogy iskolakezdésre alkalmas a gyermek? Milyen „összetevői” vannak az iskolára való érettségnek? – Ideális esetben az iskolakezdés optimális időpontját a gyermek egyéni fejlettségi szintje határozza meg. A sikeres iskolakezdésnek sokféle feltétele és mutatója van, ezek közül kiemelném a legfontosabbakat. A gyermek biológiai, egészségügyi alkalmasságán túl megfigyelhető, hogy 6 éves korra a mozgásai összerendeződnek, uralkodik és szabályozza a mozgásvágyát. Az őt körülvevő térben biztonságosan mozog, a térbeli irányok ismerete (mellett, alatt, bal, jobb, stb.) automatizálódik. Ismeri a testrészeit, kialakult a (kéz)dominancia, és jórészt a szem-kéz koordináció is. Egyre nagyobb érdeklődést mutat a szűkebb és tágabb környezete iránt, és így rendelkezik egy általános tájékozottsággal (néhány személyes adat, az évszakok, a hét napjai, a napszakok, a színek ismerete). Az érzékszervi rendszerek ekkorra már összekapcsolódnak, ami a fogalmakban való gondolkodás alapfeltétele, és egyben az iskolai olvasás és írás alapját is képezi. Szándékos figyelme már 15-20 percig fennáll. A rábízott feladatokat elvégzi, a tevékenységekben szívesen részt vesz, általában befejezi. Az érzelmi-akarati képességek mutatója, hogy mennyire várja már az iskolát, örömet jelent számára egy-egy iskolai kellék megvásárlása. Együttérez másokkal, képes kapcsolatot teremteni és fenntartani, együttműködni óvodástársaival és az őt körülvevő felnőttekkel. A szabályokat többnyire betartja, sőt másokkal is betartatja azokat. Szélsőségektől mentesen éli át a sikert és a kudarcot. Fontos, hogy tudjon alkalmazkodni, és ennek egyik jele például, hogy tud várni, nem uralja az azonnaliság, megérti, hogy kívánságai (csak) később teljesíthetők. A sikeres iskolakezdésnek feltétele a tiszta beszédhangképzés is, ami az olvasás-írás megtanulása szempontjából fontos. A beszédfejlettsége tartalmi szempontból is el kell érnie a megfelelő szintet, azaz legyen képes értelmesen kifejezni gondolatait, élményeit, és jól megértse azt, amit a felnőttek mondanak neki. Mindehhez megfelelő szókincsre is szükség van. – Idén elég lesz az óvodai ajánlás, ha a hat évnél kisebb gyereket (akik azért év végéig betöltik a hatodik életévüket) szülei iskolába szeretnék íratni, míg korábban a Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ szakemberei, pszichológusok végezték el ilyen esetekben a felmérést. Mi a véleménye erről? – A bizonytalankodó szülőket nagyon meg tudja nyugtatni egy szakszerű iskolaérettségi vizsgálat, az ún. pszichoszomatikus felmérés. Az ebben a tanévben nagycsoportos óvodást nevelő szülők között még több bizonytalanságot vélek felfedezni, mint a korábbi években. A kérdéseik között kiemelt helyen van a közel egy tanévnyi kimaradás miatti hiányosságok esetleges megléte. Lehet, hogy pont idén lett volna a leginkább szükség erre a szakszerű felmérésre. Megnyugtató viszont az a tapasztalatom, hogy az óvónők tisztán látják a gyermekek adott fejlettségi szintjét, számtalan mindennapi, formális és informális nevelési helyzet birtokosai ők, melyben az adott gyermeket látják mozogni, működni, megfelelni. A pszichoszomatikus felmérés egy részéről eddig is az óvodapedagógusoknak kellett nyilatkozniuk, most az iskolaérettség-felmérés egészét a saját megfigyeléseik és felméréseik alapján kell átgondolniuk. Ez viszont nem zárja ki azt, hogy nem kérnek konzultációt a tanácsadótól egy-egy gyermek esetében, mint ahogy ezt meg is tették és teszik, mert a felelősség súlya nagy. – Mennyire vagy milyen esetben jelenthet ez nehézséget, problémát az óvónőknek? – A gyermeket nevelő óvoda, óvónő javaslatot tehetett eddig is az érdeklődő, véleményt kérő szülő számára az iskola megkezdésére vagy a további óvodai nevelésre, ha még nem iskolaköteles a gyermek. Az óvodapedagógusoknak minden évben vannak bemeneti, év közbeni és kimeneti felméréseik a gyermekek körében, amelyek nagyrészt az utolsó óvodai évben az iskolaérettség mutatói is. Olyan esetekben jelenthet számukra ez az ajánlás nehézséget, ha valamilyen speciális problémával küzdő gyermekről van szó, például szociálisan éretlen, figyelmi, gondolkodási funkciók éretlensége, gyenge beszédállapot, valamilyen részképességbeli probléma figyelhető meg. A tanácsadóval való konzultáció ilyen esetekben elengedhetetlen. – A még bizonytalankodó szülőknek, akik adnák is, meg nem is a gyereküket, mit javasol, milyen tényezőket vegyenek figyelembe? – Az iskolaéretlen gyermekeknél megtalálható a figyelem fáradékonysága, gyors elterelhetősége, vagyis nem képesek hosszabb ideig és jól figyelni. Egy másik tényező az önállóság megléte. A nagycsoportos óvodástól sok önállóságot kíván már az óvoda, amire épít majd az iskola is, és ezt otthoni keretek között is támogatni kell. A gyermekek szívesen tevékenykednek, amit engedni kell, vagyis célszerű használni az aktivitásukat (például a reggeli rutinhoz tartozó tevékenységek önálló végzése nagyon jól jöhet majd iskoláskorban is, akárcsak a házimunkába való bevonás). Mindezek segítik az iskolakezdéshez nagyon fontos feladattudat kialakulását is, amikor a gyermek képes elválasztani azt, hogy játszik vagy feladatot teljesít. Röviden és összefoglalva: nagyon fontos a minél több olyan családi együttlét (mozgás, játék, szabad levegő), amely alkalmas a gyermeki személyiség pozitív alakítására, valamint általa felfedezhetik a szülők gyermekeik erősségeit, gyenge pontjait, és megtapasztalhatják, mit is várhatnak el tőlük. – Túl korán, nem elég éretten kerül iskolába a gyermek. Milyen hatással lehet ez a teljesítményére és a személyiségfejlődésére, pszichés állapotára? – Az iskolaérettség kritériuma nem feltétlenül azt jelenti, hogy a nagycsoportosnak minden téren tökéletesen kell teljesítenie, a fejlődés magában foglal bizonyos mértékű hullámzást. Korán menni iskolába viszont nagy hátrányt jelent a gyermek számára. Én kiterjeszteném ezt a kérdést akár a család pszichés állapotának alakulására is, ha nem elég éretten kerül iskolába a gyermek. Az egész család lelki békéje szenvedhet csorbát ilyen esetben. A szülők részéről az iskolai elvárásoknak való megfelelni akarás erős, így bekövetkezik az elkerülhetetlen: többet kívánnak a gyermektől, mint amire valójában képes. A képességeket meghaladó elvárásokat a szülő és a gyermek egyaránt kudarcként éli meg. A rossz kezdésből fakadó iskolai kudarcok elveszik a gyermek kedvét a tanulástól, a neki nem megfelelő terhelés kimeríti idegileg és lelkileg. A felzárkóztatás, differenciálás (például korábban a magas osztálylétszám miatt – szerk.megj.) a tanórákon eléggé korlátozott, a legnagyobb jóindulat ellenére is. Zárójelben jegyzem meg, hogy egy előkészítő osztályban akár 16 hónapnyi különbség is lehet a legnagyobb és legkisebb gyermek között, amire rátevődik a gyermekek közötti felkészültségi különbség is. A gyermeket az őt meghaladó iskolai feladathelyzet nyugtalanítja, szorong, fél, ami az önbizalmát kikezdi és elveszi, és már a könnyebb feladatokért sem lelkesedik. Mind a túlkövetelés, mind a túlértékelés károsan hat a személyiségfejlődésre. Az iskolakezdés sorsdöntő pillanat a gyermek életében, nem mindegy, hogy milyen élményeket raktároz el a hatéves erről az időszakról, ami meghatározó értékű a további, saját, iskolai élettörténetének alakulásában. Amit tudni érdemes... Koncz Mária Magdolna óvodai és iskolai tanácsadó, a Hargita Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ munkatársa, több intézmény is tartozik hozzá: a csíkszeredai Aranyalma, Csipike és Tulipán óvodák, illetve a tusnádi Imets Fülöp Jákó Általános Iskola. Kilencedik éve, hogy az iskolaérettség megállapításához szükséges pszichoszomatikus felmérésekben vesz részt.

Asztalos Ágnes