enyhe havazás
borús égbolt
enyhe eső
Ne cseréld le!
Életünk során számos alkalommal átértékeljük, újraértelmezzük a barátság fogalmát. Volt idő, amikor a legjobb barát címet havonta más személynek ítéltük oda, és a legnagyobb vitákat is megoldotta egy közösen elfogyasztott csokis fagylalt.
Ennél már csak az volt jobb, amikor az úgynevezett „emlékes füzetbe” gyűjtött névsor alapján döntöttük el, ki szimpatikus és kit száműznénk a „nem szólok hozzád nagyszünetben” purgatóriumba. Nevezhetnénk kedves időszaknak is, de mind tudjuk, a barátkozás folyamata nem kevés sebet ejtett már a gyermeki lelkekben. Az, hogy kiben bízhatunk meg, felnőttként is elég nagy fejtöréseket szokott okozni, azzal a különbséggel, hogy itt már nem csak ideig-óráig tartanak a mosolyszünetek. Van, hogy teljesen megszakadnak az oly gyümölcsözőnek indult kapcsolatok, és a legváratlanabb pillanatokban bukkanunk valódi társakra. Mitől lesz tartós egy barátság? Ahogy én látom, mindez teljesen személyiség-, helyzet- és igényfüggő. Az iskolás évek alatt elképzelhetetlennek tűnik az, hogy a legjobb barátokkal nem kommunikálunk naponta, mostanra meg az is csodává vált, ha kéthavonta meg tudunk inni egy kávét a szívünknek kedves személyekkel.
Ilyen az élet, mondhatnánk. A társadalmi elvárások sűrűjében elég nehéz időt szakítani a legelemibb szükségletekre is. És itt most nem csak arra gondolok, hogy egy liter víz elfogyasztása után is az irodában koncentrálunk a záróizmaink működésének kordában tartására. Persze, ez is előfordul. A határidő, szent.
Azonban még ennél is szembetűnőbb az, hogy az évek múlásával redukálódnak a társas kapcsolataink. Mégis, valahogy épp emiatt válnak igazán értékessé. Tegnap találkoztam egy nagyon jó barátommal, akivel habár évek óta nem tartjuk a kapcsolatot napi szinten, mégis bármikor el tudunk beszélgetni, amikor végre összefutunk.
S habár ez a modern társadalom lépten-nyomon arra ösztökél, hogy cseréljük le a régit, és szerezzük be az újat, mégis úgy érzem, hogy vannak emberek, akiket nem lehet helyettesíteni. Egyszerűen azért, mert hozzánk tartoznak.
Keresztes Bea
.jpg)
