Vasárnap zárul a Csíki Székely Múzeum idei nagyszabású festészeti kiállítása: az Aba-Novák Vilmos, Nagy Imre és művészbarátaik címet viselő látványos tárlat, amely a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és a Csíki Székely Múzeum közötti hagyományosan jó szakmai együttműködés keretében valósult meg Szücs György művészettörténész rendezésében. Ma zárjuk a kiállítás műtárgyait bemutató sorozatunkat. [caption id="attachment_76170" align="aligncenter" width="1000"] Akvarell, papír, 500 × 350 mm, j. k. l.: Nagy Imre 1937 Paris máj 20
Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda, ltsz.: 1188[/caption] Nagy Imre képi jegyzetein legalább annyira fontos a munkások karakterének, mozgásának megjelenítése, mint az épületek részletei, s valószínűleg inkább határidők feszessége okozhatta az ellenérzést a gondtalanul festegető idegen iránt. Az európai pavilonok többségét az akkori sztárépítészek – az olaszt Marcello Piacentini, a németet Albert Speer – tervezték a vasbeton moder- nizmus jegyében, természetesen különféle nemzeti jelvényekkel és jelképekkel felékesítve. Nagy Imre akvarelljein az Eiffel-torony árnyékában előtűnik a német és a szovjet pavilon (Borisz Iofan) Vera Muhina Munkás és kolhozparasztnő lendületes párosával, a román épület íves-oszlopos bejárata (Duiliu Marcu) és a Pont d’Iena egyik lovasa mögött Nagy-Britannia pavilonja (Oliver Hill). Csak egy képen ismerünk rá a Muhina-szobor háttérében a magyar épület jelképes templomtornyára (Györgyi Dénes). Szücs György