Nemcsak a madaraknak igazi paradicsoma ilyenkor a homo­ródszentpáli halastavak környéke, hanem a madárbarátoknak, természetkedvelőknek is. Ritka vendégeket lehet megfigyelni, örülni lehet a nálunk fészkelő, távolról érkező madaraknak. A napokban vonultak a vadlibák és a lilikek, sőt már az első gólyák is megérkeztek. [caption id="attachment_67244" align="aligncenter" width="1600"] Az idén elsőként megfigyelt gólya. Egy héttel korábban érkezett Fotó: Dr. Szabó József/Facebook[/caption] Összességében valamivel később kezdődött a vonulás ebben az évben, február közepe helyett csak a hónap végén kezdtek megjelenni a pacsirták, a seregélyek. Ugyanakkor február 25-én már fekete gólyát figyeltek meg, aztán a cigánycsuk néhány példányát – ez az időpont viszont az említett fajoknál korainak számít – mondta dr. Szabó József, az Otus Egyesület vezetője. Az élőhelynek kellett a sok csapadék Néhány napos szünet után, március 5-én „fellendült” a vonulás, megérkeztek a pacsirták, a barázdabillegetők, a különböző récefélék a homoródszentpáli tavakhoz. A madarászok láthattak már nyílfarkú récét, cigány récét, barátrécét, kócsagot, szürke gémet, sirályokat, szárcsákat is. A megenyhülő időnek köszönhetően kiolvadtak már a tavak, a múlt héten pedig a környék is víz alá került. „– Zuhogó esőben mentünk ki kedden Szentpálra, az út menti sáncok tele vannak vízzel, a mezőgazdasági területek jó része is víz alatt van. Homoródszentmárton és Recsenyéd között a kaszálókon két nagy csapat bíbic tanyázott, összesen 332 példány. A bíbicek között 2 pajzsos cankó is volt. Fölöttünk elhúzott kb. 250-300 nagylilik. Homoródszentpál előtt 2 gólya állt a vizes réten, a faluban két fészken is láttunk” – olvashattuk Szabó József bejegyzését a Közösen a homoródszentpáli madárvilágért csoport Facebook-oldalán. Az ornitológus elmondta, hogy például a gólyák is hamarabb feltűntek az idén, majdnem egy héttel korábban kezdtek megjelenni a megszokottnál, és az is érdekes, hogy egyszerre több példány is „hazatért”. Hattyúkat is láttak már a környék vizes élőhelyein. Szabó József azt mondta, hogy nagyon jól jött most a sok csapadék, hiszen több száraz esztendőn vagyunk túl, amely negatívan érintette a növényzetet, kiszáradtak a mocsaras területek, és mindez a madárvilágra károsan hatott. A vonulás kapcsán azt is megjegyezte a szakember, hogy látványosan lecsökkent a rovarevő énekesmadarak száma nálunk is és egész Európa területén, valami történt, valami megváltozott, de a pontos okot még nem ismerik a kutatók. [caption id="attachment_67309" align="aligncenter" width="1600"] Homoródszentpál egyik lakója. Már a fészkét is elfoglalta[/caption] Megzavart nyugalom Homoródszentpál nemcsak a sok gólyafészkekről híres (30 körül van a számuk), de megyénkben az egyetlen ún. madárpihenő, sőt a tágabb térségben is óriási ökológiai jelentősége van a Nagy-Homoród völgyében húzódó vizes élőhelynek. Az évek során az országban előforduló madárfajok 60 százalékát figyelték meg itt, élőhelyként több mint 100 fajnak nyújt fészkelési lehetőséget, Homoródszentpál Európa-szinten is ritkaságnak számít az itt élő, illetve átvonuló madárállomány szempontjából. A madárvédelmi terület betagozódik a Homoródi Dombság Natura 2000-es területbe. – A vonuló madarak, például amelyek északabbi fészkelő helyük felé igyekeznek, itt megpihenhetnek, erőt gyűjthetnek, táplálkozhatnak. Nyugalmat is lelnének, ha a tavaknál működő halgazdaság munkatársai nem robbantgatnának, nem lövöldöznének, a zajjal a halevő vízimadarakat kívánják elriasztani, viszont zavarják az egész állományt. A tavak környékén zajló juhtenyésztést is át kellene gondolni – hívta fel a figyelmet a természetvédelmi szempontból kivételes terület napi gondjaira dr. Szabó József. Ezzel együtt minden madárbarátot arra biztat, hogy keresse fel ebben az időszakban a tavakat, hiszen – mint fogalmazott – most igazán nagy nyüzsgés tapasztalható. Az Otus Egyesület vezetőjétől még megtudtuk, hogy a hirtelen kora tavaszi lehűlés – hacsak nem tart túl sokáig – még nem jelent nagy veszélyt: a madarak 2-3 fagyos napot képesek gond nélkül átvészelni. Asztalos Ágnes A cikk a Hargita Népe március 19-i számában jelent meg.