kevés felhő
szórványos felhőzet
tiszta égbolt
Munkaszünetelés nyilatkozatözönnel
Amikor az átkosban kötelező módon meg kellett ünnepelni augusztus 23-át, sehogyan sem volt ínyünkre. Már önmagában az is elég lett volna a kelletlenségre, hogy „Románia fasiszta iga alól való felszabadulásának napja”-ként volt meghirdetve, miközben nagyszüleinknek a második menekülés, a vidékünkön is dúló, százak/ezrek életét követelő harcok, a visszavonulás juthatott eszébe róla. (Igaz, azóta már többször átértékelték a történetírók és a politikusok, s így már a „román átállás napja” és „árulás napja” megnevezést is ráragasztották). De az üzeneten kívül az is nemkívánatos volt, hogy nem munkaszünetet jelentett, hanem inkább pluszmunkát adott: jelszófestések, zászlócskakészítések, ünnepi kirakatok, kitalálni, betanulni a felvonulás koreográfiáját… A pedagógusoknak és a gyerekeknek meg kellett szakítani ezért a nyári nagyvakációt, bejárni próbákra az iskolába vagy a sportpályákra, s maga a tudat, hogy mindez kötelező, számomra elég volt ahhoz, hogy egyenesen utálatos legyen.
Most munkaszünetelünk. Pedig azt hiszem, nem hiányzott egy 14-dik hivatalos munkaszüneti nap az országnak – vagy 12-dik, ha a mindenképpen vasárnapra eső húsvét és pünkösd napját nem számoljuk. Tehát van január 1–2., január 24., húsvét másodnapja, május 1-je (a munka ünnepe), pünkösd másodnapja, június 1-je (gyereknap), augusztus 15. (Nagyboldogasszony), november 30. (Szent András), december 1-je (Románia nemzeti ünnepe) és a karácsony első-, illetve másodnapja. Az idén ebből 11 nap esik munkanapra – a centenárium, amelyre oly hevesen készül az ország, éppen szombati nap lesz. 2014-ben nyilvánította a parlament nemzeti ünneppé január 24-ét a Román Fejedelemségek egyesítésének emlékére, majd 2016-ban döntött úgy, hogy 2017-től nemcsak ünnep, hanem munkaszüneti nap is lesz. Ám azóta sem mondhatjuk, hogy az egész ország átfogó ünnepi lázban égne. Inkább szünetel. Munkaszünetel. Viszont aki megteheti, nem szünetel, hanem próbálja a maga számára hasznos időtöltésre fordítani a napot, behozni az elmaradásokat, ilyesmik...
A hírügynökségi hírek szerint a politikusok sem szüneteltek, de még csak nem is ünnepeltek feltétlenül: akadt ugyan, aki tudományos tanácskozáson vagy ünnepi rendezvényen fejtette ki bölcs gondolatait a „Kis Egyesülésről”, de többen csupán a közösségi oldalukon nyilatkoztak a témában, sőt tulajdonképpen „versenyt-nyilatkoztak” szinte egymás szájából véve ki a szót, és csaknem ugyanezek ugyanígy adták hírül a világnak egy-két órával később, hogy mélyen megrendíti őket Verestóy Attila szenátor halála.
S hogy melyek ezek a munkaszüneti üzenetek? „Az ország fejlődésének elengedhetetlen feltétele az összefüggő, stabil törvényi keret, amely megfelelőképpen bünteti a visszaéléseket” – jelentette ki Klaus Johannis, hozzátéve, hogy Románia azokban a pillanatokban bizonyult erős államnak, amikor felelős vezetői voltak, és az ország minden állampolgára ugyanazon közös célt követte. Victor Ponta a románságáról mint beosztásról szólt, amit senki nem vehet el tőle, és jászvásári beszédében kifejtette: reméli, hogy a Nagy Egyesülés centenáriumi évében a románok még egységesebbek lesznek. „1859. január 24-e bebizonyította, hogy az egyesülés álma megvalósítható, és senki nem állhat ennek útjába. A mi feladatunk ma az, hogy elődeink bátorságának szintjére emelkedjünk, és együtt dolgozzunk az ország fejlődéséért” – írta Facebook-bejegyzésében Viorica Dăncilă kijelölt miniszterelnök, s még Raed Arafat is üzent, mondván, hogy január 24-e jó alkalom arra, hogy minden román elgondolkozzon azon, mit tehet az országért. Jászvásáron több ezren gyülekeztek, fagyoskodtak és füttyögtettek, Galacon mintegy húszan távfutással ünnepeltek, Resicabányán a csendőrök hóráztak. S úgy általában: munkaszüneteltünk.
Az augusztus 23-i vagy a január 24-i megoldás jobb? Talán egyik sem. Ünnepelni szívből lehet.
Daczó Katalin
